Videó

A Hatvan Online (HO TV) csatorna videója

Pócsik Éva

Pócsik Éva (1956)

1956-ban születtem, Budapesten élek, két gyermekem és egy unokám van. A kutatás volt ifjúkori álmom, biológus lettem (ELTE, TTK, 1979). 2007-ig kutatással és labordiagnosztikával foglalkoztam (SOTE: 1979-1982, egyetemi doktori fokozat: 1982; Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet: 1983-2007, PhD: 1994, tudományos főmunkatárs, laborvezető). Akkor az „anyagban” rendszerszintű törések-hasadások léptek fel, munkahelyem eltűnt, szüleim is eltűntek, az iparban helyezkedtem el (Richter Gedeon NyRt.: 2008-2011). Később rájöttem, hogy nem egyféle „anyagból” vagyok gyúrva, és teret adtam a bennem rejlő, egyéb lehetőségeknek. Jelenlegi hivatalos státuszom korhatár előtti ellátott.

A versek olvasása öröm, befogadás, tudás, kapocs a jelennel és a múlttal. A versek írása számomra kapcsolatkeresés, öröm, izgalom, kitárulkozás, és kedves barátokhoz vezet el. Kibillent abból a gondolkodásból és világból, amelyhez szokva voltam, és rávilágít arra, hogy a korábbitól teljesen eltérő tevékenységek folytatását jelenthetik az életnek. Ha csak néhány embert megérint, amit írok, már elértem a célt.

Életem útkeresés, de már görcsök nélkül, spontán, terveimet e köré rendezem. Tényszerű irodalmi előéletem nagyon rövid, lényegében csak most kezdődött.  2013-ban csatlakoztam az Ars Poetica Irodalmi Műhelyhez, 2014 óta gyakran elhívnak az Édentől Északra Irodalmi Műhelybe, melynek versíró pályázataira többször küldtem be verseket. Részt vettem az Ars Poetica Műhely 2014 derekán kiadott „Fordulj a fény felé” című antológiájában (Underground Kiadó, Budapest). 2013 és 2014 folyamán szűkebb lakóhelyem helyi lapjába (Óhegy-Hírek) küldtem be néhány verset, amelyek ott meg is jelentek. 2014 végén a Héttorony Irodalmi Magazin két versemet közölte.

Művei a Holdkatlanon:

• Pócsik Éva versei (Csak egy óra, Vonzásban, A hiány lenyomata) [ Vers ]