Videó

Szabó Imola Julianna videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

A mai nap értesültünk róla, hogy Fabó Kinga, folyóiratunk szerzője, a Szépírók Társaságának tagja elhunyt. Mint régen c. versével búcsúzunk tőle.

Tovább a vershez >>>

 

 

Szomorúan tudatjuk, hogy 2021. január 22-én egy újabb kedves szerzőnk, Kis Pál István is elhagyott bennünket. Részletekről a TEOL oldalán olvashatnak.

Az út menti diófa c. versével búcsúzunk tőle.

 


Fotó: Cseri József

 

A decemberi évértékelő után januárban új sorozat indítását tervezzük a Holdkatlanon „Egy versről” címmel. Szerzőinktől egy kortárs (élő vagy nemrégiben elhunyt) magyar költő egy versének kiválasztását és annak 15-20 mondatban való kommentárját várjuk. Ez lehet elemző-értelmező, kontextusba helyező, a választást szubjektív tényezőkkel indokló szöveg, de minden esetben a választott művet helyezi középpontba, egyfajta szubjektív ajánlásként az olvasók számára. Fontos szempont tehát a közérthető, informatív jelleg, amelynek itt elsőbbséget kell élveznie az artisztikus önkifejezési törekvésekkel szemben.

 

 

 

2020. November 22-án egy újabb szerzőnk, Szokolay Zoltán is elment.
Értetlenül tekintünk vissza az elmúlt hónapok eseményeire, és tehetetlenül figyeljük, hogy azok az ismerős arcok, akik éveken, már-már évtizedeken át jelen voltak velünk az irodalmi életben, most sorra tűnnek el. Csak reménykedni tudunk, hogy odaát egy jobb világ fogadta őket.
Szokolay Zoltántól az A révnél c. versével búcsúzunk.

 

 

2020. November 2-án kaptuk a hírt, hogy egy újabb kedves szerzőnk, Miszlai Gyula is elment.
Temetése 2020. November 13-án 14:30-kor lesz a paksi Jézus Szíve Katolikus templomban.

 

 

"Korunk egyre autisztikusabb átlagembere okos telefonjával, mint valami uszonnyal összenőve, evez a virtualitás vízében, csökkenő „morális képzelőerővel”, emiatt lehet, majd eljut a Cage-i hallgatáshoz, ahol tökéletes és hideg a csend, ahol megdermed az anyag, s ahol már nincs semmi, ami hallható lenne, s nincs senki, aki hallhatná azt,

….

mivel a Nagy Számítógép lefagyott."

Miszlai Gyula: A szolipszizmus kísértete

 

Fájdalommal búcsúzunk N. Czirok Ferenc szerzőnktől.
64 évesen halt meg hosszú, súlyos betegség után.

 

N. Czirok Ferenc: A rőt szakállú festő-herceg

Péter, mielőtt becsomagolta kicsi bőröndjét, még egyszer ellenőrizte a hűtő tartalmát. Egy darabka megkeményedett szalonna és egy darabka sonka. Két szál virsli és kevéske házi túró, melyet a piacon vásárolt, néhány nappal előbb. A szalonnát és a sonkát bablevesbe fogja bele főzni, amikor majd hazaér. A túrót és a virslit szomszédja odaadhatja Szőrmóknak, a kis termetű kutyának. Még egyszer körülnézett a házban. Mindent rendben talált. A kicsi bőrönd régi volt ugyan, de kitűnő állapotban.

Tovább a novellára >>>

 

Egy héten belül vesztettük el Farkas Molnár Pétert, Lajtai Gábort és Petz Györgyöt.

 

 

2020. Augusztus 21-én kaptuk a hírt, hogy Farkas Molnár Péter, lapunk főszerkesztője elhunyt.

A halálhír villámként sújtott le ránk, hiszen pár napja még a közös találkozóról beszélgettünk vele, hajnalban még olvashattuk utolsó posztjait a közösségi médián; aztán jött egy telefonhívás, hogy ő már nincs többé.

 
 

Prof. Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere nemzeti ünnepünk alkalmából mi­nisz­te­ri mű­vé­sze­ti és egész­ség­ügyi dí­ja­kat adott át szerdán a Pesti Vigadóban.
Kásler Miklós a Balogh Rudolf-díjat, a Balázs Béla-díjat, a Harangozó Gyula-díjat, a József Attila-díjat, a Márai Sándor-díjat, a Szabolcsi Bence-díjat, a Erkel Ferenc-díjat, a Liszt Ferenc-díjat, a Máté Péter-díjat, a Blattner Géza-díjat, a Jászai Mari-díjat, a Hortobágyi Károly-díjat, a Munkácsy Mihály-díjat, a Németh Lajos-díjat, a Ferenczy Noémi-díjat és Táncsics Mihály-díjat Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár társaságában nyújtotta át.
Gratulálunk a kitüntetetteknek, köztük lapunk állandó szerzőjének, a József Attila-díjas Bíró Józsefnek, munkájához további jó egészséget, sok sikert kívánunk!

Holdkatlan Szerkesztőség

 

Mély megrendüléssel búcsúzunk barátunktól, pályatársunktól, T. Ágoston László írótól.

 

 Mély megrendüléssel búcsúzunk barátunktól, pályatársunktól, Nyírfalvi Károly költőtől. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

 

Gratulálunk lapunk kitüntetett szerzőinek:

a Magyarország Babérkoszorúja díjas Petőcz Andrásnak

valamint

a József Attila-díjas Filip Tamásnak

Munkájukhoz további jó egészséget, sikereket kívánunk! 

Holdkatlan Szerkesztőség

 

Tisztelt olvasó, amit mondani fogok, olyan, mint az elcsépelt vicc: van egy rossz és egy jó hírem... Kezdjük a rosszal, essünk túl rajta! Augusztus van, tombol a nyár. Felhőszakadás, jégverés, hőség, még nagyobb hőség, és fesztiválok itthon, külföldön. A Holdkatlan pedig betölti második életévét.

 
Gratulálunk lapunk állandó szerzőjének, Bíró József költőnek a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat  kitüntetéshez! 
Munkájához további jó egészséget, sikereket kívánunk! 
Holdkatlan Szerkesztőség 
 

Minden kedves olvasónknak, szerzőnknek békés, boldog, sikerekben gazdag új évet kívánunk!

 

 

 

Áldott Karácsonyt, szeretetteljes, meghitt ünnepeket, békés, boldog új évet kívánunk!

 

Anna Abesch Jézus születése

 

A Turczi Íróiskola növendéke Hajós Eszter, aki Gyökeret veret című novellájával érdekes élethelyzetet ábrázol. Egy emberről szól a novella, aki fát ültet, nagyon hosszútávú tervei vannak, de hiába az ő akarata, a föld kemény és sokszor a fák feladják a küzdelmet, nem gyökereznek, nem nőnek tovább. A novella hangvétele kissé pesszimista: „Azok a magok, melyekhez szóltak egy-két szót, nagyobb valószínűséggel hajtottak ki, mint azok, amelyek sohasem hallottak semmiféle biztatást. Állították azok az emberek, akik beszéltek a magokhoz. Akik nem beszéltek a magokhoz, azok egyébként sem nagyon mondtak semmit. Nem is szabad annyit beszélni, a puszta létezés fáradság, egy olyan körforgásban, amelyből nem vezet ki út.” A föld túl kemény, még a fák is alig nőnek ki itt, nemhogy a virágok, növények. Az álomban igen, de az álom rövid és hamar fel lehet belőle ébredni.

 

A következő napokban folytatjuk a Turczi Íróiskola tanítványainak bemutatását azokkal a növendékekkel, akik prózát írnak.

Fehér Enikő : Semmi közöm hozzá című novellájában társadalmi problémákat feszeget. Egy erőszakos család életét írja le, az anya cselédként szolgálja alkoholista férjét, egyre apróbb lesz, az arcán egyre több heg és seb jelenik meg. Változás nincs.

 

Az alábbi szerzők a Turczi István vezette íróiskola- röviden- Turczi-íróiskola legfiatalabb növendékei.

A fiatal szerzők a Különjárat, illetve a Múzsa-csoport tagjai, 4-5 éve járnak rendszeresen az íróiskolába. A szemináriumokat a Bálint Házban, illetve a Vendel Házban tartják.

Több szerző már máshol is publikált.

 

Egy évesek lettünk, és azt mondta a felelős szerkesztő – továbbiakban szerkasszony –, hogy írjak főszerkesztői vezércikket vagy micsodát az ünnep alkalmából.

Én kora ifjúságomtól igyekszem konzekvensen fütyüli a konvenciókra, tehát nem értem, miért kellene nekem cikket írnom, pláne vezért. Ráadásul azt sem tudom, miről.

Van ugye ez a Holdkatlan című folyóirat. Kicsivel több, mint egy éve elhatároztuk, hogy megcsináljuk. Akik tudtak a nagy ötletről, szinte kivétel nélkül azt mondták, nem érdemes. Telített – sőt: túltelített – a piac, ki fog olvasni egy új kulturális folyóiratot, amikor ott vannak a jól bevált és ismert régebbiek. Félreértés ne essék, nem ellendrukkereink voltak, szó nincs erről. Barátok voltak, akik jóindulatúan figyelmeztettek.

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal