Lesi Zoltán: Terepasztal
Fáradt vagy, szemed alatt
karikák. Levegő után kapkodó
halak a kerti tóban. Oda
egy követ szeretnék tőled,
akkorát, mint egy babafej,
amit lekerekített a víz. Szappan
szárad, kezedre habzó
gondoskodás. Félek a rendtől.
A terítőn az nem vér, hanem csokifolt,
mikor egyedül hagynak,
próbálom visszafejteni
a mintát, mint egy háborús
üzenetet, hogy megtaláljam a helyet,
ahol majd katonáim sorakoznak.
Megjelent: 2014-08-06 18:49:31
|
|
Lesi Zoltán (Gyula, 1982.) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.