Keresés a honlapon:

Siska Péter versei (Tranzit, Dicsőség, Aktaión pokolra száll)

 

 

 

 

 

 Tranzit

 

Végállomás-ember
a súlyos derengésben.
Cigit kér. Nincsen, mondom.
El is ténfereg,
valahová

a rosszul tördelt
verssorok közé: a hajnal
kimered a földből,
vak madarak vesztegelnek
az égen.

A vonat befut, persze,
de nem valódi.
A lírai én
ereiben hűlni kezd
a vér.

 

Dicsőség

 

A hegyoldalon pihen.
Megtanulta már a fákat,
oldalában az acél
fájdalommentes.

 

Szépen száll a világ pora.
Hajnalodik,

visszavonhatatlanul.

Aktaión pokolra száll

Túl az Akherónon,
Teiresziasz kártyát vet

Aktaiónnak –

mintha még mindig
álmodna,
mozognak rajtuk
a figurák.

Ez veszteséget jelent, mondja
a jós egy asszony hangján.
Nevet. Ez itt a Torony. Isten
figyel minket
azon az ablakon át.

Látod?

 

Aktaión bólint.

Semmit sem lát.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-11-20 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.