Hepp Béla: Üzenj
Gyűljetek körébem;
száll a mese szárnyon,
elpihen ölében
a fehér karácsony,
messziről jött szentség,
megszülető fények
ünnepét kövessék,
gazdagok, szegények,
üljetek le mellém
hideg utcakőre,
ronggyá foszlott kelmén
fáj az Ember bőre,
mégis, most a szépnek
tartsátok a csendjét;
engem ki segít meg,
elveszett, ha lennék.
Álljatok mellettem
míg a fagy felőröl,
vértanú nem lettem
hideg utcakőről,
imáikba hisznek
álszentek és szajhák;
téged ki segít meg,
Éhező Mennyország,
téged ki segít meg
rongyok menedéke,
hol ébred az Ünnep,
hol terem a Béke,
gyufalobbanásnyi
életünkre fújtak,
ki segít meg minket,
ha nem kel fel új Nap.
Végtelen sötétnek
száll a mese szárnyon,
görcseink elégtek,
hamujában lábnyom,
lelkünkből vert álmunk
hagytuk, megtaposták;
hozzád nőni fájunk,
Éhező Mennyország.
Megjelent: 2016-12-24 08:00:17
 |
|
Hepp Béla – aLéb – (Budapest, 1961) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
