Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


László-Kovács Gyula: nem magamért sírok

 

még talán öt perc és átballagok a holnapba,
mint gerard mester szürke kofferjével,
mint sára , akit hívhatnék akár szárainak is,
ám őt magához rendelte a fennebbvaló,
kinek nevét nem illik kimondani

*

odakint isten okádja magából a havat,
kifehéredik ez a szürkére sikeredett város,
ez a szeméttől és cigarettacsikkektől tarkálló
domboldal, hol szemerke fenyő, boróka és fehér
eperfa áll;
minden olyan más,
vajon gubancos, hányadéktól csatakosra ragadt
hajamat ki fésüli ki?
és látom-e még a dunát,
a partra vetett bárkával,
mikor komp szeli át az aranyhidat
valahol fajsznál?
én ott támaszkodom a kötélből font korlátnál
és hallgatom a búcsújáró asszonyok énekét
meg az alkoholista harangöntő szitkozódásait

*

öreganyám szellemarca tekint vissza rám
a tükörből,
és azt mondom cserepes ajakkal:
uram! én nem vagyok ama bizonyos jób
ki elszáradt fügefa alatt hamut szórt fejére
és közben téged dicsért,
de nem vagyok jónás sem:
a szárnyas-megtagadott próféta,
kit nikkel-króm-szörny cethal nyelt magába
és köpött ki,
mint egy rongyot

*

én maradok csak lászló-kovács gyula,
esendő, ezen föld teremtménye,
ebben a huszonegyedik századi ninivében,
és ha töröm is e gyönyörű nyelvet,
mindig elcsuklik a hangom,
ha meg sírok, nem magamért sírok,
hanem ezért a süllyedő világért

  
  

Megjelent: 2014-07-31 05:17:27

 

László-Kovács Gyula (1957) író, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.