László-Kovács Gyula: elégek a láztól
eljön majd a hamvazószerda ideje is,
és kezdetét veszi a negyven napos böjt:
beköszönt a tavasz,
kivirágoznak a penész ette házfalak,
az égre szálkásodó vasbetont befutja
a vadkomló,
s a város szegénysorán paprikás krumpli
illatát veszi szárnyára a szél
*
sem óra ketyegése, sem harangszó nem jelzi
az idő múlását;
egyöntetű szürkeségbe olvad arcom:
hogy szerda van-e, esetleg csütörtök,
ki nem szarja le:
írótollat és papírost adjatok kezembe,
hogy ódát írhassak a töltött káposztáról,
a ropogósra sült kacsacombról,
s a nagyanyám főzte tyúkhúslevesről:
szegény berda jóska;
isten kegyeltje
*
égek,
elégek a láztól,
mintha ökör bőréből font korbáccsal vernének
végig rajtam,
lángol, izzik hátam, homlokom,
hullhatnék akár porba is,
mint szegény-jó radnóti miklós;
görcsbe rándult ujjai között egy be nem fejezett
eclogával:
de rám számítógép vezérelte műszerek vigyáznak
és kék zümmögéssel ölelnek körül,
akár a halk,
gyengéd szavak
Megjelent: 2014-07-31 05:14:42
 |
|
László-Kovács Gyula (1957) író, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
