Köves István: Kitört a forradalom!
(frazémia)
Él olyan magyar ember,
aki a tartalomjegyzékben botorkálva
nem erre a címre lapoz?
Kitört a …
Hogy micsoda? Ne már!
Inkább egy részegen becsapott ablak,
vagy egy mongol bőrkabát fényesre
keményedett, kopott könyöke,
egy felbőszült bika a karámból,
az ujjongó operaerkély tapsvihara…
Sok minden szorosabban tapad ehhez az igéhez -
kitört? múlt időben? -, mely fölriasztja a lelket:
A gyanúsított csorba metszőfoga,
a kihallgatótiszt tintaceruzájának hegye,
a járdára puffanó test keze, lába,
bármi előbb, és minden,
pl. egy hatlapfejű csavar a sínek között a talpfából,
harctéren hősileg körülzárt csapataink,
özvegyek, anyák visszaszorított zokogása,
dohogva ébredő tűzhányók öle,
ja, és még a napfolttevékenység is…
Mi minden kitörhet itt, Uram, mi minden,
ott vannak a világháborúk is,
meg a lázadás a csattogó vitorlázatú kalózhajókon,
és a zivatar is, a villámok szabdalta égbolt alatt,
a védők gyűrűjéből az ördöngösen cselező balszélső,
egy újabb bőszült bika a korhadt karámból,
s mint volt: egy ablak, egy szemfog, egy kéz-láb,
egy csavar, a zokogás, a napfolttevékenység,
a tűzhányó, a ceruza hegye s a körülzárt csapataink…
No és most itt kitörhet a megkönnyebbült taps is,
amikor kiviláglik a hosszan hömpölygő fölsorolás oka,
hogy nyugalom, dehogy, csakis a képtelenséget jelölő
blikkfang kedvéért került a címbe éppen a forra…
Megjelent: 2016-02-03 08:00:00
 |
|
Köves István (Budapest, 1938. 03. 29.) költő, drámaíró |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
