Keresés a honlapon:

Köves István versei (Költő kerekesszékben, Körülnéz)

 

 

 

KÖLTŐ KEREKESSZÉKBEN

 

Gyakorló muskátliként,

már ne nagyon mozgassatok,

Elég a fény-árnyék untalan

változásait követnem, vakok,

Ünnepelni nem nagyon tudom,

se magam, se másokat,

Táncoltam, tapsoltam az

elégnél is többet, már sokat,

Ülök csak köztetek, mosolyogva

félszegen, sután

(gázos poenként a rím kedvéért:

propán-bután),

Többnyire étlen-szomjan,

vésztartalékaimat felélve,

Csak a kiszolgáltatottságtól,

a magam alá csinálástól félve.

 

 

KÖRÜLNÉZ

 

A jó vers dacos.

Jön, körülnéz, aztán

Kihúzza magát.

 

Magamnak is mondom,

A szabadságra ne gondolj,

Még álmodból is fölver.

 

Akár a jó vers, dacos.

Jön, körülnéz, aztán

Kihúzza magát.

 

A költő meg? Körül se néz,

Sivatagban, nyármelegben,

Kopott télikabát.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-02-26 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.