VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Tóth Olivér: Vérvád
Vérvád
A rád köszönt időben több a holt élőd mint az élő holtad Ha szerettél ne szégyelld érzéseidet anyádnak a köveket A reggelt az estével kacagásod sírásodat ablakába dobtad Embernek szánt korcs szíved bölcsőjét kutyaólba hoztad
Esőben szárítkozó felhőim tört tekintetű vadak ágylábak S megingott lepedők a kötélre feszült testek a szerelmek Csigaházaikba égett tüzek testükön csillámló őszek telek Hamuban korhadt rönkök csecsemősírás izzik tagjainkon
A remegés melyre lázadban esküdtél nyelveden mérgem Szomjúságomra mert vigasztalásod volt hazugságaid árja Igaz bár magaddal vitted a szentek rabságának révületét Amerre jártál még nem járt az ördög és nem sírt az Isten
Üressége ha tátongott benned méhem a termő kert volt Sírkerteket szoptatott anyák hegye hanyatlott lábam alá Apák dúcára termett gyöngyöket göröngyöket mivoltod Jósággal zsarolt nektár holdmust ma megindul szekerem
Porban mocsokban iszapban emelkedett kökényízű haja A nyárnak fogyott szőlőszemei kacsingatnak hályogodra Szemrebbenés nélkül gyűlöl a világosságnak vélt ragyog Pitvarodban szörnyülködnék a homályon de nem tudok
Sakktábláimra négyzetekbe vetett tömlöcökben sorsok Az egyedüllét szimfóniái csontodra vésett kották dalok Nyögve nyelt teljesség fojtja torkod s garatra önt a szó Elnémított kanócod füstjében ismertet ha megvilágosít
Kórusaimra szabott díszruha az ünneplő nyomor vonyít Vérvád a már elhantolt idővel megkötött tudatlan alku Jobb lett volna élni miután a meghasonlott kontinuum Jobb lett volna halni mielőtt múlásod tér lesz nélküled
A közhelyek temetőiben majd vakbegyekkel kutat kötöz A kereséstől kék bőr redő emlékezete és feledni kötelez Kannibál vajúdást fájlalt jöttöm utcáján öröm csábítana Nyakadba lihegő fehér zápor fekete éneke tavaszi szélen
Halottszagú rét mezsgyéin fáklyát gyűjtök katicabogarat Háromszor szuszogj mielőtt végleg magamra maradok itt Három kívánságot kérj utolsó magadnak Istennek nekem Leheletnéhez pajzsomat a megbékélést magamra vegyem
A rád köszönt időben több a holt élőd mint az élő holtad Ha szerettél ne szégyelld érzéseidet anyádnak a köveket A reggelt az estével kacagásod sírásodat ablakába dobtad Embernek szánt korcs szíved bölcsőjét kutyaólba hoztad
Megjelent: 2025-05-06 20:00:00
|
