Keresés a honlapon:

Hepp Béla: A pát(r)ia

 

 

 

A pát(r)ia

 

Mi itt maradtunk, látod itt maradtunk,

akár a renyhe barna sár alattunk,

cipőnk fogoly, nem lép már a láb

mert nincsen lejjebb, nincsen már alább.

 

Nem mozdulunk, riaszt a csapda, és nem,

akár a rozsda ósdi fegyver-élen,

kezünk fogoly, ujjnyi táborok,

vasunk színéről vére így csorog.

 

Eső ha ver, viharba test ha görnyed,

akár ha törve szolgálnánk a szörnyet,

szemünk fogoly, s így félbolondul

nem láthatunk az egykor-álmokon túl.

 

S a némaság, a szó, hogy visszaretten,

akár a már repülni is hitetlen

madár, fogoly, tartja vaskalit,

mert félni kell a törvény karmait.

 

Mi itt vagyunk, a vaksi rozsda-csendben,

nem mozdulunk akár egy életen, nem,

így a jó, a vágyott ólmeleg.

Bolond, ki völgyből hegyre képzeleg…

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-08-11 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.