Keresés a honlapon:

Köves István: Remíz – a Gyimesi László Emlékkönyvbe

 

 

 

 

REMÍZ

a Gyimesi László Emlékkönyvbe

 

 

Elballagnak a hallgatagok.

Az összezárt fogak nemzedéke.

Sorban, elgondolkodva, egymás nyomába lépve,

ki fásultan, ki berzenkedve,

de mindig ritka, szűrt szavakkal.

Az elhallgatottak.

A lehallgatottak.

A kihallgatottak.

Az elhallgatók és az elhallgattatottak.

Körülöttük dübörgő a csönd.

Fülsüketítő a róluk hallgatás.

Temetésükkor kettéhasítja a láthatár szélét a távoli villámlás,

de nem jut el ravatalukhoz sem a reccsenő égzengés,

sem a nyomában hömpölygő mennydörgés.

Csak a föltámadt feszültség zizeg.

Csak a cserfes szél motoz a szalagos koszorúk leveleit rezzentve.

Mennek a hallgatagok, a szelek nemzedéke,

malaclopóban, előredőlve.

A szélfútta generáció.

Vonszolódnak a csikorgó hómezőn és a csörgő homokon,

a sarjadó fűben és a szottyogó fövenyen.

Vannak, nehányan vannak még,

akik tudják, melyik villamosok sikongattak

a Moszkva térről kanyarogva a Hűvösvölgy felé.

Azok bizony, a kopott ötvenhatosok.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-10-19 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.