Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal



Nagy Zopán Mama vedd meg nekem
(rajzolatok, képek, gesztusok 1998-2010)

mama vedd meg nekem

Nagy Zopán Skizológia c. kötetének olvasása közben

alvadt véred lassan táncol
ében álmok ájulások
kérlek ne nyúzz meg teljesen
szirom alatt növekszik hatalmassá a favágó
céltábla csőrével kárognak ájulások

olvadt vérted a hallgatás hornya
hat almát nem akarok
csak a reccsenést szeretném hallani
az élet nagy villanyórájának kattogását
hűvös szelek csoszognak viszonylagosan

felébredtem lila amnéziába varrva
megőrölt a káromkodás imamalma
ó krémkirály ó krémkirály
hol a te kakaóvajad
hol a te rémes franciád

táltosnak (utálatosnak) vallottam magam
eddig a sörsátorban ültem
ott vészeltem át
Csien-lung tíz nagy hadjáratát
mert nincs sors melyet le ne győzne a nevetés

ki mint nevet úgy arat
kérlek szirom ne nyúzz meg teljesen
favágó alatt nő hatalmassá a fa
céltábla-álmok árulások és árudák
mama vedd meg nekem a garudát

 



Nagy Zopán: ópapika
(rajzolatok, képek, gesztusok 1998-2010)

ó papika!

montázs Nagy Zopán verseiből

a káprázat a pénz tulajdona
mi van a héj alatt? mi van a héj alatt? mi van a héj alatt?
a félrebeszélés-program esetlegességei
a homogén hagyomány
homályát hangsúlyozzák

ó papika te véres kapca!
amott csak reccsen a titkos küszöb
és csillagtalan éjen áttetsző fekete kendő
az agónia útikönyveinek zuhanásai
a hétköznapok semmijén át az egekig

(l)átható (f)alak alatti tantra-bitang
s jött a vak pornószínésznő
ösztönös ősz fürdőzött a tó felett
belső tükörbe zuhant az áttetsző kavics
énekét hallgatom

mi van a héj alatt? mi van a héj alatt? mi van a héj alatt?
dolomit és mész dolomit és kész
rozoga műanyag bevonatú rozsdásodó rugókkal nyikorgó
félrevert fakutya az ember aki a káprázat tulajdona
csitty-csutty-csuritty, csitty-csutty-csuritty

 

ezeken a fényképeken nincs karácsony

Fruzsina lányom fényképalbumából

ezeken a fényképeken nincs karácsony
nincs feldíszített karácsonyfa
sem girlandok fagyöngyök krisztustövisek
a képeken semmi sem utal a téli napfordulóra
pedig máglyát rakni szép pogány
s egyházi szokás

és egyáltalán
van ezeknek a képeknek etimológiájuk?

hatalmas kövekkel körülhatárolt terület
belül többnyire tiszta kvarcszemek tömege
belül homokozóvödör és lapát
és készen kapott formák
hogy megkezdődhessen a váralkotás
ja és ott vagyok én is
és az árnyékom is ott van

 

most felfele száll

kollázs Novák Valentin verseiből

a Bastille-ból a máglyára kilépő
lélek rálép a földelő huzalra
fiam maga bizony kötözött hús
földi bugyit dörzsöl a nap
de a láma nyugodtan ül a lámán
a Bastille-ban nem talált jakot

legyen a vers a világé
a kilincselés szellemében
rossz helyre hozták a postást
szegényt hamar letaposták
ó vérsóvár kéjes szerepek
makadámon göcög a madám

szenesült mértan dől el
ó tökfilkó maga norvég sorvég
és a pulóvere sem sorvégmintás
most felfele száll a füstkegy
fel a füsthegy tetejére
munkahelyéről a Bastille-ból kilépő

liberté égalité fraternité

 

a mindenható pillanat

montázs Weöres Sándor verseiből,
születésének századik évfordulójára

kitört vadul a köd mögül a mindenható pillanat
s úgy leng el életem mint lágy felhő a hold alatt
beteg vagyok? vagy hulla vagyok?
itt értem van a mozgás a nyugalom
előbb-utóbb mindenkit elfelednek
táncom előtted reszket

magamat magamból kiüríteném
ércből van öntve aki boldog .
hét tükörben nézd arcom
tán most születtünk? vagy tán már hiányzunk?
ne vállalj mást csak a teljes homályt
éjjel ha lovak lépése dobban
+

 

én mint poén?
nagyhatalmak pingponglabdája?
Versenybíró a világháborúkban?

fonákkal nyesett szerváitok
kínai mesterséges holdak-e?
valóban ma van az első láztalan napom?

aktatáskámban őrület-hatalom?
lehet hogy sohase volt aktatáskám

 

Már csak szeplősen lehetsz szeplőtelen
istennő is csak úgy ha közel vagy
vagy ha messze vagy fene tudja
százhetven centid emelhet égig
látod a szomszéd Tejút is milyen közel
a második emelet is milyen messzire
ha nem nyílnak fel az ablakok
hiába fújja őket a szél

Már csak szeplősen lehetsz szeplőtelen
perforált dobozokból jöhetsz elő
vagy épp oda tarthatsz keringve
a Nap körül ellipszis alakú pályán
melynek egyik gyújtópontjában a Nap
másik gyújtópontjában valami
s vezérsugarad egyenlő idők alatt
egyenlő területeket súrol

Már csak szeplősen lehetsz szeplőtelen
az elsődleges elemi bőrjelenség
festékszaporulat fényártalom
amit ibolyántúli sugárzás okoz
Még jó ha a bőr csak gyulladt és vörös
fájdalmas foltos hólyagos
s az ember szerencséjét áldhatja
hogyha csak szeplők maradnak vissza

 

A pénztárca

Fülöp Gábor A kavics c. verse nyomán

Annak idején Belgrádot
beletettem a pénztárcámba,
akinek volt egy tévészereplése ott
és akkor vagy talán máskor
és valahol másutt.
Tömött pénztárcámat olvastam fel
egy új pláza előtt,
ahova be kellett vonulnom
vásárolni.

 

a háziúr a gyászhuszár

Kjell Askildsennek

ablakomnál álltam egy szép napon
és épp elhaladt előttem a háziúr
feleségének alteste
amikor hirtelen úgy rám tört a magány

egy szép fénnyel verős napon
épp elhaladt ablakom előtt a háziúr
altestének felesége
azt mondta fekete vagy péter

egy szép verőfényes napon
épp elhaladt a háziúr
feleségének alteste előtt az ablakom
mert hirtelen rátört a magány

 

Hajammal rabolok pókháló-koronát*

Bár eltűnök a mindenség zsebében

hol az ősgalamb burukkol

menyasszony sürgető szeme

a villanyt eloltja a zsalut kitárja

a hatszál padlódeszkát

MIKOR MÉG NEM VOLT ABLAK

 

Olykor hátulról látni

az elázott némuló násznépet

vérzéses túlparton fehér abrosszal letakarva

állcsúcstól szeméremcsontig

semmire sincs felelet

két comb völgyében

 

végre háborúbéke békeháború végre

micsoda béke van
a békedalban!
háborúbéke és békaháború
félédes vörös tájbor a mámor
szobahőmérsékleten
színanyagban gazdag
fogyasztását minden időkben
ajánljuk

ó vérrel írt költészet
ó haemopoesis
a virágköltészet világnapján
talán talány a fakalány
hányja-veti a hányaveti
és oly csodás
mint gatyában a vértolulás
ha fuck a lány

 

névtelen bíráim fekete ősze

eldobott őszi táj
tabletták összepréselt valósága
esőcseppek hajlásszöge
a falevél is való-sárga

ibolyántúli és röntgensugarak
vörösön inneni tartomány
a keserűség tengere partján
lánggal ég a ház
*

lédús gyümölcsök földje
a gyümölcs a fa alatt rohad
gyűrű alakú hullám
a tenger menyasszonya
*

versláb és lúdtalpbetét
versáradás versárazás
lehet-e a versharisnya kék?
verstárazás rímlázadás

a kard viszont lehet
egyenes vagy görbe
térj meg! most köpj
egyenesen a tükörbe!
*

téged egy fekete kutya szült
az amelyik a kezedbe mart
a pusztulás pompás poszterein
söpröd magadról a kutyaszart

a temetőben fekszel a napon
elhantolatlanul
s bár jártál volna a vizen
a tenger rád fröccsenti olaját

versbe némult fekete száj

 

 

májusi vers

keltetőgépből tántorog elő
vaksin a május
vagonok szerelmeskednek ütközésig
s az akác: önmagára fölfeszített
bélgörcsös krisztus
így üzen nekünk képmagnón az isten
mégis majonézesek leszünk
mint egy burgonya
s gyűrűs menyasszonyunk a hiány

igen tudom én édesanyám
szépek a széphistóriák
igen tudom én a mázsa mázsál
a strázsa strázsál – ez a dolguk
tudja édesanyám most keltetőgépből
tántorog elő vaksin a május
tudja most májusi verseket
írnak a költők
s az ifjúság ó az édes ifjúság
este elballag statisztaválogatásra

május van látja édesanyám
kinyíltak a gyöngyvirágok
és az orgonák

 

LAKHATATLAN kiáltják LAKHATATLAN*

Én nem kívántam megszületni
mindenki táplálékaként
Magad vagy a kataton alkonyatban
mint vesztőhelyen OLYAN VAKITÓ
A FÉNY A CSÖND az ítélet csörömpöl
egy hosszú-hosszú életen keresztűl

Nem értem én az emberi beszédet
Éjszaka van Ragyogjon ami árva
ÉLETEMBEN NEM LÁTTAM HÁZAT
nem vált meg semmi szenvedés
az életem rég nem enyém már
LAKHATATLAN kiáltják LAKHATATLAN

Minden lélekzetvétel megsebez
anya anya
ilyenkor csönd van éjszaka
halott apám
A HÓHÉR SZALONNÁZIK –
NEM JUTOK EL A SZENTSÉGHÁZIG

 

Hol az én hatalmom?*

Láss hozzám idvösségemnek Istene!
Többet szólnom dolgunkról nem szükség
mint hogy tiszta vízzel buzog forrás tiszta kútfőben
Ha jóval már nem vagy csak azon könyörgök
régi sok búm után hadd élhessek vígan
viadalhelyeken véressen sebekben
FORGANDÓ SZERELEM VÁLTOZÓ SZERENCSE
s ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral

Semmi szép mulatság semmi jó nyájasság
de bár vesszen fejem tudom szeret engem
hadd éljek már bú nélkül
két fekete szemmel mint fényes fegyverrel
Hát hol az én hatalmom? –
kiáltok Csak bolgok mint megszélhüdt ember
fene ötte sebemet
vedd el haragodat immáron én rólam
mint kór csak tántorgok

Adék szeretőmnek egy gyémántkeresztet
megérdemli ha érte lesz is fejem halála
Emlékezzél rólam féányes fejér rózsám
szerelem tüzes lángjátul szüvemben én égek
nem panaszkodom semmit már felőle
Térj hozzám azért most egyetlenegy gyönyörűségem
kívánságim nekem látni személyedet
Lelkem nyugszik rajtad meghidd nagy szerelemben
így tűz engemet is éltet ha emészt is

Az Urat örökké áldjátok szótokkal
s így ő el sem bocsát fel sem mészároltat
szerelem azt míveli

Mindent csak szerelem vitt képtelen dolgokra

*: montázs Balassi Bálint verseiből

 

égi játszótér*

a rádió portáján kifeszítve
a lélek mint szárítókötél
szememet annyira becsukom hogy
összenyomom az orrom
a költő a tökfehér papír

betelje-sületlen versszag van

 

ó a kínai nők *

az ég nyugat felé lejt
a föld kelet felé lejt

agyagból készített
emberfigurák
vagyunk csak

sárgalacsinok

*

 

gázálom

árva vagyok mint egy lányhaj
csíkos ruhában töltöm éjszakámat
az álmom lázálom
hőmérőtokban tárolj engemet

és rázz fel ha igazán szeretsz
lázálom kazahsztáni gázálom
meggyújtok egy fáklyát
aztán meg eloltom

bepillantok az író műhelyébe
kipillantok az író műhelyéből
senki ne gondoljon semmi rosszra
vajdasági kolbászos bab
ami itt rotyog

kiscsibém
farhátam tarthatnám többre
óriássá töpörödve
a villa fekete és nem apácazárda
a kés szeretetvendégségben a szívben

lapostányérban cukrozott
vért helyezünk ki
amerre a hangyák vonulnak
hangyákat helyezünk ki
amerre a hangyászsünök vonulnak

 

kísérjenek el*

hajamba mászott az éjszaka szépe
elkísérném egy darabon
ő lesz a feleségem
varratszedésig két nap
az ember legelteti a szökőkutat esőben
a többit majd otthon meséljük el
csak az inger lassú bennem

 

nem tudok elmenni mert túl közel lesz
nem tudok elmenni mert túl messze lesz
mert dolgozom mert ráérek épp
pedig szeretnék kérdezni a meghívottól
szeretném tőle megkérdezni dolgozom-e
jó lenne megkérdezni tőle jó este lesz-e
de ilyen közelről nem tudok éjjel hazajönni
pedig szeretném a kérdezőt is megkérdezni
hogy ott tudok-e lenni
a független irodalmi kikötő függőhídján
tudok-e lengő teher alatt tartózkodni
vagy legalább a verandára ki tudok-e menni
jó lett volna mindezt megtudni énnekem
de sajnos nem tudok elmenni
meg aztán ha el is mennék
otthon felejteném biztosan
a bemutatásra szánt alkotásomat
nem tudnám a boncmesternek átadni idejében

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal