Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Zsille Gábor: RÉGI APRÓ

 

Azon a véleményen vagyok, hogy a zűrzavaros XX. századot akkor érthetjük meg legpontosabban, ha tanulmányozzuk az újságokban megjelent hirdetéseket. Nem a pártvezérek és az államférfiak nagy ívű beszédeit, nem az okos történészek tízkötetes tudományos műveit, még csak nem is a múzeumok amúgy kétségtelenül értékes kiállításait – hanem az egyszerű emberek mindennapjainak hűséges lenyomatát: az apróhirdetéseket. Persze egyetlen percig sem hiszem, hogy ezzel feltaláltam a spanyolviaszt, hiszen nagyon sokan vélekednek ugyanígy. Egyszóval irány a történelem – alulnézetből! 
A Magyar Írószövetség Bajza utcai könyvtárának pincéjében, a sok kultúrkincs között nyúlánk kötetre találok: a Magyar Úriasszonyok Lapja 1931-es évfolyamára. A mai Nők Lapja boldog őse! Alcíme szerint szépirodalmi, társadalmi és háztartási folyóirat volt, 1924-ben alapították, megjelent havonta háromszor: elsején, tizedikén és huszadikán. Főszerkesztőként bizonyos Kertész Béla ügyködött. A kiadóhivatal Pesten, a Jókai utca 37. szám alatt működött, az egykori Berlini tér sarkán. Az is tudható, hogy Magyarországra és Ausztriába egész évre huszonnégy pengő volt az előfizetési díj, Amerikába pedig kemény nyolc dollár.
Az alábbiakban a lap harminckettedik oldalán közölt apróhirdetésekből válogatok, 1931 tavaszáról és nyaráról. Főként az érdekel, mennyire érezhető, hogy a társadalom éppen csak kikászálódott a nagy gazdasági világválságból – egy évtizeddel az első világháború és a trianoni békeszerződés, az ország szétcincálása után. Nos, az egyik leggyakrabban használt szó: árva. Több tucat hirdetésben szerepel, rokon fogalmai: menekült, illetve erdélyi lány. Lássunk három példát: „Otthonra vágyó árvaleány jószívű úricsaládhoz ajánlkozik. Minden háztartási munkában perfekt, ért baromfitenyésztéshez, kézimunkához, gobelinfestéshez, varráshoz. Bodnár Juliska, Káld, Vas megye.” „Belgiumban, francia zárdában nevelkedett 19 éves leány bizonyítvánnyal egy-két gyermek mellé ajánlkozik. Ferró Lily, Kunszentmiklós, özvegy Gulyásné címén.” És: „Fiatal óvónő elmenne keresztény úricsaládhoz gyermekek mellé, netán magányos úrinőhöz. Árvaleány jelige alatt a kiadóba.”
Napjaink egyik legnyomasztóbb gondja a munkanélküliség? Erről a nyolcvan évvel ezelőttiek is tapasztaltak egyet s mást: „Zárdában nevelkedett úrileány kis fizetségért bárhová elszegődne.” Máshol: „Jobb napokat látott úriasszony elvállalna háztartásvezetést egy-két gyermekkel. Magányos úrhoz vagy úriasszonyhoz ajánlkozik.” Vagy: „Cukrászsegéd bármely csekély fizetségért elmenne inasnak vagy bolti szolgának. Kossa László, Rákospalota, Kinizsi utca.”
A bajba sodródott emberek megpróbálták pénzzé tenni értékeiket – olykor rendkívül meglepő tárgyakat és még meglepőbb körökből: „Kitűnő ízű ételek titka a Yestor ételízesítő kivonat. Gyártja: herceg Eszterházy húsárugyár.” Más helyen: „Angolgolyvás, parókás, tyúktarka fajgalambokat félárért vagy bármiért cserél Hibacsek Kálmán, Balatonendréd.” Továbbá: „Valódi csincsillasál, tizenkét bőrből, hatszáz pengőért eladó. Ugyanitt eladó egy fehér jegesmedveszőnyeg fejjel, jó karban, száz pengőért. Vak Bottyán u. 3.”
A következő hirdetés kizárólag az úgynevezett úri időkben jelenhetett meg: „Huszártiszt voltam, jelenleg állami tisztviselő s egyetemi hallgató. Nemesi származású magyar névre volna szükségem. Ki adná a nevét? Tash Endre, Zalaegerszeg, postán maradó.”
Az alábbi két hirdetést egymás mellett kell olvasni, úgy tanulságos: „Szépen mosok, vasalok, takarítok napi négy pengőért. Rózsa u. 13. II. em. 27.” És: „Nyaralás keresztény urak, úrhölgyek és gyermekek részére. Elsőrangú ellátás szép kerttel, falun, Duna mellett. Teniszpálya kertben. Fürdés, strand, csónakázás. Napi négy pengő. Panzió, Rácalmás, Fejér megye.”
Hát igen, ha beköszönt a vakáció, az ember bizony nyaralni vágyik: „Érettségizett papnövendék július–augusztus hónapokra ajánlkozik fiúgyerekek mellé nevelőnek, társalkodónak, jó pajtásnak. Szíves meghívást kér kiadóhivatal útján.”
Végül hadd másoljam ide a kedvenc apróhirdetésem, amely 1931. május elsején jelent meg, egyszerűen bűbájos: „Balatonmellékén, strandfürdő közelében lakó kedves olvasótársnőim közül ki volna hajlandó a nyár folyamán egy hónapra teljes ellátást adni lakással? Fiatal tisztviselőnő vagyok, s nem akarok szállodába menni. Olyan családhoz óhajtanék menni, ahol fiatal leányok vannak, s úgy fogadnának mint családtagot. Leveleket ármegjelöléssel Bankos jeligére kiadóba kérek.”

  
  

Megjelent: 2014-08-07 09:28:50

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.