VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Batári Gábor: A militáris kolónia irdatlan tömbjében (huszadik regényrészleg)
A militáris kolónia irdatlan tömbjében (huszadik regényrészleg)
Pontosan az Akadémia bejárata előtt landoltak. Beléptek a hatalmas korinthoszi oszlopokkal keretezett kapun. Ott bévül számtalan szőke, barna, vörös, eltérő magasságú, nagyjából Ghabbal E'kr Firaz küllemét formázó humanoid típusú hímegyedet, tiszti kadétújoncot, ekronit, loront runt, kicsit tőle különböző daimóneus dágonitát, és nagyon más sadagánt és gegót terelgettek a fekete öltönyben feszítő, bikanyakú, tenyésztett izomzatú leloy biztonsági őrök (ők a leloyok másik nagy csoportja az aktatáskás dolgozók mellett) a nagy számú személyi felvonó felé. Amelyek inkább óriási 100-150 férőhelyes függő buszokra emlékeztettek, mert a vízszintes talajról kiindulva szinte merőleges síkban kúsztak felfelé űrléptékű iramban. Persze az újoncok között voltak hegyes fülű vulkániak, szarudísz-kinövéses homlokú klingonok, pigmeusi mélynövésű, szinte orratlan-fületlen, gürüszemű szürkék, nebutiak és hasonló szabásúak, csak zöldben, a sirputiak. S voltak nem utolsósorban, bár kisebb számban, mintegy ezeren küllemükkel, a külcsínnel a férfi férfiasságot provokáló, állandó jelleggel azt kókadni nem hagyó valami szexbombák és -bálványok, amolyan bombanők. Csak mindegyik másféle, egyik nagyon mellyes, a másik nagyon faros, a harmadik roppant combos és így tovább, és így tovább. Persze mindegyiknek minden alkatrésze baró, egy förszt klasszis a maga nemében. Csak az említettek kiemeltek, s már-már Brünhilda tökéletességét közeltik meg. Persze mind egytől-egyig szép arcúak – bár annyira nem lehetnek szépek, mint Vanda meg Hilda, mert az (meta)fizikailag nem lehetséges – nos, együttesen magukban viselték a nimfák törékenységét, kecsességét, darázsderekát, a valkűrök tömörségét, erejét, dús kebelzetét és az amazonok elszántságát, neadjisten vadságát, roppant hátsóját, testük remekbe szabott arányait. Mind 172 cm feletti magasságú volt; őket a biztonsági őrök külön liftbuszba vezényelték, mondanom se kelljen, ők a milói hadapródnők. Firaz valami kártyát mutatott fel, talán ez okból bennfentesként, pásztorolás nélkül mehetett a maga útján. Hildát a gyönyörűséges, hölgykoszorú-kohorsz liftjei egyikébe irányították. A leendő (hadsereg) csoporttársak kerültek egy efféle felfelé függeszkedő pillangós batár-alkalmatosségba, a milóiak miden órán és szemináriumon maguk közt vannak rajaik szerint, csak az összevont előadásokat hallgathatják és a harcművészeteket gyakorolhatják más fajúakkal keveredve. A lányok utcai ruhában; ki szoros nagyon-nagyon mini-mini – az ujjammal is mutatom, mennyire mini – szoknyában, ki szűk, hűha, de szűk farmerban, testhez tapadó bőr- avagy plasztiknadrágban, némelyek meg apróka, igencsak feszes, a felső combot s a fenék alsó hányadát is megmutogató sortban. Szótlanul méregették egymást, gyönyörűséges mandolavágású szemeikkel, ezenközben helyet foglaltak a kényelmes, fotelszerű ülésekben. Egy cifra egyenruhás vulkáni vette a hölgyeket gondozásba ily szavak kíséretében: – Üdvözlöm, milói hölgyeim, hadapród úrnőcskéim önöket a közvetlenül a nagyságos Intergalaktikáris Fő-Világosító Bizottmány alá rendelt, a Rend-Űrség és a Minden-Hatóság védnöksége alá helyezett Űrgárda-főtisztképző Fő-főakadémia militans koloniáris tömbjében. Vong Toti 'S Pok protokoll-brigadérus vagyok, én fogom önöket pásztorolgatni eleinte eme labirintban. Először a város mesterséges üvegkupola ege fölé emelkedünk, persze az épületen belül, - ejtett meg egy faviccet, persze e hegyesebb fülűeknek (mégsem tündék, koboldok vagy hobbitok) nem szenvedélye a humorrépa ropogtatása - az 512. emeletre. - Az egyenruhászati főcsoport raktárjában megkapják kétféle egyenruhájukat. Ottan átöltözhetnek hölgyeim, majd abban a rendkívüli megtiszteltetésben lesz részük kisasszonyok, hogy maga a Kadas Gur Eduk tábornok úr, az Akadémia igazgatója – mikor e nagy nevet kibökte, boldogan bokázni, szalutálni kezdett nagy-nagy tiszteletteljességgel – szeretne, mit szeretne, kíván, vagyis hát parancsol önökhöz bizalmasan egy kis szózatot intézni. Aztán együtt a díszteremben meghallgatják Kadash Gur Eduk tábornok úr, az Akadémia igazgatója – megint csak bokacsattogás, bődületes tiszteletadás – évadnyitó beszédjét a tábornokok, kétlégiónyi belbiztonsági főtiszt és leendő frontszolgálati főtiszt ugye a többi milói, sőt minden hallgató, alkalmazott: segítő- és nyomozótiszt társaságában. És úgy is történt, ahogy a protokoll brigádvezető megmondta, az 512. emeletnél a női brigád kiszállt az óriás felvonóból. Pár emelettel a kupola felett voltak. A szédítő magasságból teljes monumentalitásában láthatták Abbadont, a gigászi városmonstrumot és a körötte húzódó, végtelen, sápadt szinte hószínezetű, hóka sivatagot, melynek sík egyenletességét homokhegyek és monstruózus fehér sziklák törték meg. Libasorban vonultak a raktárba, ahol megkapták egyenruhájukat: a sötétkék zárt nyakú zubbonyt, hol a rangjelzés is található, a csodás láb vonalát hűen követő, szintén kék nadrágot, hogy el ne feledjem, a világoskék ingblúzt, barna cipőt és csizmát, az övet pisztolytáskával és hozzá bénító fokozattal rendelkező lézerrevolvert és díszkardot, meg fénykardot. A nyári egyenruhát: fehér váll-lapos, világoskék, rövid ujjú inget, kék, jócskán a térd fölé érő szoknyát, szürke magas sarkú cipellőt, fehér nyakkendőt, ehhez szürke, magas sarkú, majdhogynem térdig érő csizma és zubbony is viselhető. Újra beszálltak a vertikális autóbuszba s haladtak vagy 486 emeletnyit fölfelé. Még nem bújtatták hamvas testüket az újdonatos uniformisba a hölgyek, mert a protokolláris vulkáni brigadéros megsúgta nékik, hogy a tábornok (tisztelgés, bokák összecsapkodása meg minden közepette) szeretné őket megszemlélni, a milói, új hadapródnőket, még egyenruhátlan mivoltukban, kíváncsi, milyen a friss felhozatal, ugyanis tudta, hogy a milói delnők szeretik közszemlére tenni az arra érdemes testrészeiket. Meg kell hagyni, nékiek minden egyes testtájékuk tábornok-igazgatói látványra méltó. Brünhilda a vele egy sorban ülő három lánnyal, mert egy sorban négy fotöly vala, rögvest összebarátnéskodott, ennek a bajtársi leánypajtásságnak a későbbiekben még nagy-nagy jelentősége lészen olvasó, már most elárulhatom. A hozzá legközelebb ülő, ébenfekete, vállig érő, hullámos hajú, éjfekete szemű lányt, ő volt egyébként a felső combot és a remek popó alsó partját is láttatni engedő igen feszes fekete forró nadrágban, Loisnak hívták (az ifjú Terri Hetcheres verzió, ezt a nevet meg honnan szoptam, ó, olvasó). Mellette a szőke, kék szemű Sheron, meg az, aki meglehetőst testhez tapadó tűzpiros bőrnadrágban feszített, (egy kiköpött Sheron Ston hadnagy, ezt a nevet is honnan szoptam, drága olvasó) a legszélén pedig Tristana kék szemű leányzó, világos barna haját görög kontyba rendezte, hümhüm-ejnye-hüm, egész a comb közepéig érő, hosszabb fajta, vajszínű miniszoknyában; mindegyik ívelt lábfejét tűsarkú topánban boltosította. Csecseik mindőjüknek kellő méretben, tartásban, rugalomban gömbölyödtek, derekuk a natúra kezétől s nem fűzőtől karcsúsított. Két hölgy azonban, mondhatni ellenszenvvel méregette e világszépek közt is legszebb Brünhildát, (a többi mintegy századnyi lányról most nem teszünk említést) akiben felettébb daliás-erős testalkata, szépség feletti szépsége, flegma könnyedsége (megilletődetlensége) miatt nagy riválist láttak. Az egyik ellenszenvvel méregető milói hölgy, a magas, barna, hosszú hajú, átható kék szemű Xena volt, valami állatbőrből készült mellvért volt rajt, erős karjai csupaszon, izmos combjai is félig, mert a rövid bőrszoknya és a térdcsizma engedte láthatni a szépet. A másik kicsit alacsonyabb, áramvonalas testén szürke kosztüm feszült, persze a szoknyarész jócskán térd fölött végződött, hogy szemrevételezhetők légyenek formás lábai, e hölgy haja hullámos mogyorószínű, kicsit váll alá érő, szeme zöld, a neve Mona. Ám lassan odaért ez a milói milícia avagy különítmény, vagy mi a csuda Kadas Gur Eduk tábornok-igazgató irodája közelébe, természetesen Vong Tati 'S Pok vulkáni brigagyéros vezényletével. A milói, hadapródúrnői hölgyek bevonultak a szerény méretű irodába, mely tágasságát tekintve inkább csarnokra emlékeztetett. Az igazgató teste egy hatalmas trónszerű fotelban áradt szét, véle és íróasztalával szemben egy monumentális tárgyalóasztal pöffeszkedett székekkel, s a mögött is liba- és egyéb sorban sok-sok ülőalkalmatosság, mint a moziban. Meg kell mondjam, hogy is mondjam, a tábornok fizimiskájának leírása megér néhány misét, azaz mondolatot. Hát akkor időzzünk el egy kis ideig e nem túl csinosnak mondható asztráltest körül. Kezdjük hát fentről így: Kicsi agykoponya, legalábbis a testhez képest, rajta ezüstös, gyérülő haj, azért boltos homlok, a jelentős szemöldökrész -eresz környékén alig-szemöldök, alatta apró savószínű szemek, közbül kiindulván karvalyféle orr, normál vastagságú száj, ám otrombán lefittyedő alsó ajk, körötte szürkésbarna sörték, melyek egy nagy adag jóindulattal akár bajsznak és szakállnak is nevezhetők. A jelentéktelen, helyenként szőrös áll alatt annál jelentősebben hömpölygő toka, így mondhatni, hogy az egész fej valamiféle körtvély idomait formázza. Aztán következik a háromszög alakban nagy távlatokat nyitó felsőtest az irdatlan karokkal, kezekkel. E szétfolyó hájtömegben, azért ha nagyon erőlködünk, egy hajdan volt, jól fejlett izomzat maradványkörvonalai vélhetők felfedezhetni, s végül a durungszerű iromba lábak. Kék egyenruháján aranyszínű váll-lap ékeskedett fénylő aranycsillagokkal, aranyszín rojtokkal-bojtokkal, s nadrágján bordó generálisi csík virított. Az ily groteszk absztraktum, mint az asztráltest kényes jószág, miként Eduk tábornok testének esete is mutatja, a túl sok pszeudoszakrális, sőt megkockáztatom antiszakrális táplálék, meg az ektoplazmatikus, szubtilis salakanyag, a karrierépítés rút kisegópöffesztő mechanizmusa hájassá, rusnyává tették eme lelki-energiatestet. Egyébként ha Kadas Gur Eduk tábornok úr felállna (és eljönne közétek), ami persze egy darabig nem történik meg, magassága 215 centit kitenne. Meg kell hagyni, az igazgató-tábornok minden otromba monstrum jellege dacára igencsak könnyedén mozgott, de az asztráltest már csak ilyen, tesz csuda dolgokat. Kadas Gur Eduk generális, mikor a lányok előtte elvonultak, hosszú nyelvével szája szélét nyaldosta, mint a nagy folyók a partjukat, s a jobb kezében lévő, nagymérvű, jogarszerű marsallbotjával a milói űrhölgyek feszes combtő környékére, kerek sejhajára suhintott, a lányok ekkor jóindulatúan ráfüggesztették szép szemüket és szelíden, szendén mosolyogtak, talán e fura ceremónia az üdvözlés (hihették, azért vigyorogtak annyira teliszájjal). Csak Mona és Xena nézett rá eme aktus után pimaszul, sőt gyűlölködve, de még ők, a vad csajok sem tettek semmiféle rosszalló megjegyzést. – Foglaljatok helyet, gyermekeim – kínálta hellyel a hadapródi úrhölgyeket, űrhölgyeket Eduk tábornok valószínűtlenül magas, szinte eunuchi, ráadásul kényeskedő hangtartományban. Toti 'S Pok intett, hogy üljenek le bátran, azok úgyis tevének, akkor a sok-sok székre leülének. – Gyönyörűek vagytok, leányok, mint mindig... a milói faj. – Élvezkedett a tábornok. Most egyszerre hasonlított Dzsabbához és a Marlon Brando alakította keresztapához. Baljában egy pórázt szorongatott, végén jó formájú bennszülött, egy felfoghatatlanul világos bőrű, fehér hajú nőstény térdepelt megadóan, meleg bordópirosas szemekkel, szembogara fekete vonás, szeme fehérje világoskék. A tábornokot stírölte. (Így rendezné Lars von Strier). A zavandala színvilág a környezethez való bennszülötti alkalmazkodás miatt ily világos színkomplexiójú, mi más lehetne fehér sziklák közt, egy fakó pusztaságban. Szemük viszont azért rikító piros fehérje meg kék, hogy a tökéletes mimikri közepette a fajtársak észrevegyék egymást. – Milói hölgyek, a nagy múltú Kadas Gur Eduk tábornok, vezér és igazgató úr most beszédet kíván önökhöz – tisztelettudóan összecsapta bokáit – intézni. – Kössszönöm 'SS Pok – sssziszegte –, de egyelőre tudom még, hogy mit fogok csinálni a következő pillanatban magamtól is, nem kell figyelmeztetni, se bejelenteni, maradjon csendben fiam, és ne fontoskodjék itt nekem, inkább üljék le. Ez utóbbit felettébb való megvetéssel javasolta.
Megjelent: 2022-05-29 20:00:00
|
