Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Janáky Marianna: Árulásaim



Nem is, csak Petinek mondtam el, feleltem Sanyinak. A magnéziumporos állvány ott állt bizonyítékként a sarokban! Valahonnan megtudták, hogy én vizeltem bele tornaedzés után a magnéziumporba. Kettesével szedve a lépcsőket rohant lefelé: Igazgatói! Nadrágzsebébe dugta az ellenőrzőjét. A parkban szerettem volna megfogni a kezét, de egyfolytában gyufaszálakat gyújtogatott, és felém pöckölte, miközben a padon hátrahajolt.
    Másnap Petivel ugyanott injekciós tűvel (orvos apjától szerezte) megszúrtuk egymás mutatóujját, ahogy aznap a suliban vérvételkor az asszisztensnőtől láttuk, majd felírtuk egy cetlire: TITOK. Az egyik betűt ő, a másikat én. Hamar megszáradt a vér. Hazáig gyűrögettem a papírt. Két nap múlva én kísértem haza Petit. Titok! Pár percet vártam rá. A Tiszta udvar rendes ház tábla az ő falukon kicsit csálén állt. Az egyik szög elengedte. Peti ujjai között tartva dugta ki a kapunyílás résén át a majdnem tenyérnyi kaktuszlevelet, tetején egy kinyílt rózsaszín virággal: Anya kedvence! Bolond vagy!?, löktem arrébb, amikor kilépett. Nem kell! Megmondalak a szüleidnek, nyúltam a csengő felé. Te vagy a bolond, és soha nem veszlek el!, puffant a kapu Peti után.

    Egy nyári nap anya először engedett el velük a strandra. Úsztunk hármasban a nagymedencében, amit nemrég társadalmi munkával újítottak fel. Fél óra se telhetett el, szinte egyszerre mondták: Mi megyünk öltözni! Sietünk haza híreket hallgatni. A prágai tavaszuktól már kiütést kaptam. De ma a szovjet csapatok beléptek Csehszlovákiába! És?, nyújtottam feléjük a lábam. Semmi nem látszik, nézegették a talpam. Beleléphettem valamibe, fáj. De lehet, hogy ez, mutattam nekik a másikat. Kétfelől megkaroltak, én pipiskedve közöttük lépkedtem. Leültettek a fűre. Hamarosan a fák alatt Peti az egyik talpam, Sanyi a másikat masszírozta.

    Nyolcadikban ősszel az első tornaedzés előtt Peti a kezembe nyomott egy összehajtogatott lapot: „Hölgyem! Köszönjük, hogy akkor este minket megpofozott. Szeretjük mindketten. Melyikünkkel akar járni? Örökké: Peti és Sanyi - U.i.: Mondták, hogy múlt héten a tűzoltóság előtt mással csókolózott.”
    Ezek normálisak?, néztem anyára, miután elolvasta a levelet. Kamaszok. Férfiak lesznek, csukta be a fürdőszobaajtót.
    Peti másnap nagyszünetben a tornaterem mögött megérintette a mellem. Délután Sanyi a parkban. Tegnap este Petivel vizelő versenyt rendeztünk itt, nézett le a pad előtti kavicsos útra. Nekem sikerült a szív! Süsü pisis!, bal kezem az arcom előtt le-föl mozgatva nevettem. Na várj csak!, rohant utánam. Szétfújnám hosszú haját, / Port az útról, merre jár / Szaladnék nyomában, kapta el hátulról a blúzom, majd karjába pördített, és teli tüdőből az arcomba fújt. Utána majdnem csókolóztunk. 
    Otthon a konyhában anya a májat szelte, én a hagymát. Szerinted szeret?, töröltem meg szemem a tréningruha ujjába. Melyik? Hát Sanyi!  (Én se tudtam.)

    Egy év múlva már nem volt Sanyi. Peti se. Jöttek Ferik, Pisták, Jancsik. Nevek. Férjek.

  
  

Megjelent: 2014-08-11 00:01:22

 

 Janáky Marianna (Hódmezővásárhely, 1955) író, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.