VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Jahoda Sándor: A kis káplár nagy napja (részlet)
Részlet A kis káplár nagy napja c. vígjátékból
Történik: Párizsban, 1804. december 1-én és 2-án
Első felvonás
Első jelenet:
December 1-e, kora este, a Tuilériák palotájában, Joséphine lakosztályának kivilágított nappalijában: Joséphine, a hatalmas velencei tükörben, nagy tetszéssel nézegetve új hajkölteményét, halkan beszélget Fouchéval – Fortuné, a kiskutya közben ádázul morog és vicsorog Fouchéra.
FOUCHÉ (komoran, maga elé) Nem vagyok Fortuné kegyeltje… sose voltam… (bosszúsan legyint egyet) Mindegy, most nem ez a lényeg! (Joséphine-hez) Felséges Asszonyom, nézze…!
JOSÉPHINE (fürtjeit babrálva, a tükrön keresztül kacéran rámosolyogva, susogja) Hát nem látja, hogy nézem? Nézze meg az ember!... Amúgy hivatalosan csak holnaptól szólíthat „Felséges Asszonyom”-nak…
FOUCHÉ (a fejét rázva, meghajtva magát, komolyan, ünnepélyesen) Felséges Asszonyom, megbocsásson, de a Szenátus nemrégiben meghozott döntése alapján: Ön már Franciaország Császárnéja...
JOSÉPHINE Maga a Koronázás viszont csak holnap lesz...
FOUCHÉ Kérem, kérem, Felséges Asszonyom, vegye komolyan magát ezentúl, a legkomolyabban, mint ahogy Felséges férjeura is, a Csász…
JOSÉPHINE Mint Bonaparte? Ezen kacagnom kell! (kacag) Ő mindig is komolyan vette magát… Ez nem tűnt fel Önnek, kedves Fouché? Hihihi!
Fouché kétségbeesett arccal, mutatóujját a szájára teszi, pisszeg, aztán lopva körülnéz.
FOUCHÉ (szinte könyörögve, halkan, suttogva) Felséges Asszonyom, ezt a nevet többé ne ejtse ki…
JOSÉPHINE (csodálkozva) De hisz én mindig így hívtam.
FOUCHÉ Igen, csakhogy Ő most már a Franciák Császára. Figyeljen, mindjárt ideküldöm Champonas márkit…
JOSÉPHINE (összehúzott szemöldökkel) Champonas márki?!
FOUCHÉ Ő az udvari etikettért felelős császári biztos. Nemrég nevezte ki a Császári Felség.
JOSÉPHINE Ő az, aki anno megalapította a hírhedt Boldogság rendjé-t?
FOUCHÉ Ö… igen, de ott csak és kizárólag arisztokrata hölgyek lehettek tagok…
JOSÉPHINE Ahol éjjel-nappal folyt az üzekedés?..
FOUCHÉ Én ne tudnám? De most nem ez a lényeg... Ami a fontos: Champonas márki a régi kor nagy ismerője, mindent tud az udvari szokásokról: viselkedésről; illemről; erkölcsről; etikettről. Felbecsülhetetlen kincs a számunkra. Akkor küldhetem Önhöz, Felséges Asszonyom?
JOSÉPHINE Azt a vén kujont? Hozzám?! Lehet, hogy nekem is volt néhány ügyem…
FOUCHÉ Én ne tudnám?
JOSÉPHINE … talán nem is kevés, de most már, hogy Császárné vagyok, meg aztán, nem is vagyok már olyan fiatalka…
FOUCHÉ Én ne tudnám?
JOSÉPHINE (sóhajt) Hát, üsse kő, küldje csak, kedves Fouché. Nem is tudom, mit is kezdhetnénk Maga nélkül?
FOUCHÉ Én ne tudnám? (menne kifelé, de az ajtónál hirtelen megáll. Fortuné vészjóslón morog felé, de Joséphine leinti) Majd elfelejtettem! De szórakozott vagyok… Szóval azt a… napi ezer frankot továbbra is méltányosnak tartja-e, vagy esetleg emeljük meg, mondjuk…?
JOSÉPHINE (kacéran megfenyegeti a fésűjével) Szó sem lehet róla, kedves Fouché! Többé nem kémkedek Önnek Bonap… akarom mondani a Császár, ügyes-bajos dolgairól. Ennek vége.
FOUCHÉ (reménykedve) Ötször annyiért sem?
JOSÉPHINE (a fejét rázza, határozottan) Semennyiért.
FOUCHÉ (kissé letörten) Ahogy gondolja, Felséges Asszonyom. (újból felcsillan a szeme) De, ha véletlenül…
JOSÉPHINE (káprázatosan mosolyogva) Na, menjen, barátom, és küldje azt a… Champonas márkit!
Fouché mélyen meghajol, és el.
Megjelent: 2018-07-13 11:14:00
|
