Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

A nyár inkább holtszezon a kiállítási naptárban, ezért most jut hely fontos csoportos bemutatóknak is, ahol magyar kortárs művészek is szerepelnek. Kezdeni azonban most is egyéni tárlatokkal kezdünk.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

„...el tudom képzelni, hogy az első szembejövő dühösen hazaküld: nem Magyarországra, hanem a vasfüggöny mögé" - Végül eldöntötték, hogy „4 méter magas kerítést emelünk a szerb-magyar határra". Három kérdést intéztünk ismert és számunkra nem véletlenül fotnos vajdasági magyar alkotókhoz. A neves kritikus, esszéista Fekete J. József, és a költő, szerkesztő Tóbiás Krisztián válaszait közöljük most elsőként a DRÓTon.

Tovább a drot.eu cikkére >>>

 

Kiosztották a II. Savaria Filmszemle díjait Szombathelyen. A dokumentumfilm, kisjátékfilm és némafilm kategóriában összesen hatvanhat alkotás közül választotta ki a legjobbakat a neves filmrendezőkből álló zsűri. A II. Savaria Filmszemlét a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

Tovább az mma.hu cikkére >>>

 

Kerttörténetek címmel kiállítást rendezni Gödöllőn már csak azért sem különös dolog, mert itt található az ország egyik legszebb barokk kertje, a gödöllői kastély körül, amelynek sorsa jól példázza a magyarországi főúri kastélykertek történetét. Ahol a kastély a XX. világháborús harcok után épen maradt, ott a bevonuló szovjet katonák bontották meg a kastélytetőt, tüzelték el a parkettát, a lakosság pedig elhordta a bútorokat. Aztán már csak egy kis tudatlanság és közöny kellett hozzá, hogy a romépület körül a kert is tönkremenjen. Esetleg gépállomást rendeztek be a gazdasági épületekben, s rozsdás gépeket tároltak a virágágyás helyén. Az újjászületés egybeesett a rendszerváltozással, de a kastély és a kert még ma sem nyerte vissza régi szépségét.

Tovább az ujmuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>

 

Múlthéten már olvashattatok egy rövid ajánlót A káprázatbeliekhez című kötetről, most pedig a szerzőt kérdeztem a kötettel kapcsolatban.

Tovább a lenduletmagazin.hu cikkére >>>

 

Éjfél van, és még nem alszom, pedig már jó régóta fekszem az ágyban. Azon tűnődöm, hogy vajon mi fog velünk történni pár óra múlva. Kikkel fogunk találkozni? Elfutnak majd előlünk? Vagy bántani fognak? Hányan lesznek? Mindjárt negyed egy, és még nem alszom. Biztosan minden rendben lesz – nyugtatom magam, talán már álmomban. Negyed kettőkor megszólal az ébresztő, felkelek és kimerülten, kusza érzésekkel indulok neki az éjszakának. Egy óra múlva a többiek már várnak a lakásom előtt. Beülök az autóba, és elindulunk. Szól a zene, beszélgetünk, kacarászunk, pedig tudjuk, hogy hová megyünk.

Tovább a memoriaonline.hu cikkére >>>

 

Kép és technika, kép és hordozó viszonyára kérdez rá folyton Kristóf Gábor, akinek a kiállítása nem az OFF miatt lett Offsetting. Nem mellesleg egy új galéria is debütál.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

A most megjelent köteted gyerekversei hogyan jutottak el a kötetig? Hány év terméséből válogattál, az összegyűlt anyag mennyire igényelt szelektálást?

2002-ben jelent meg Ezüstszín fonál című gyerekverskötetem a Parakletos Könyvesház kiadásában. Egyházi kiadó lévén a kötet csak egy szűkebb olvasói réteghez jutott el, nem keltett különösebb visszhangot. Mégis jelentős, mert azon kevés verskötet közé tartozik, amely a gyermeki és bibliai világképet párhuzamosan és egymásba építve, azonos nyelvi szinten tudja működtetni. Verseinek java része a klasszikus rímes-ritmikus, ütemhangsúlyos formákra épül, tehát a nyelvzene erőteljesen jelen van e versekben.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

 

Öt év kihagyás után újra megtöltötte a Hősök terét a Fesztiválzenekar: a csütörtök esti TérTáncKoncerten Mendelssohn Szentivánéji álom című művének részleteire 200 hátrányos helyzetű gyermek mutatott be koreográfiát csaknem hétezer nézőnek. Lapunknak a kezdeményezésről Fischer Iván is beszélt.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

 

Három író és egy fényképész, Zeke Gyula, Németh Gábor, Jánossy Lajos és Oláh Gergely Máté kelt hosszú expedícióra decemberben. Szerény célkitűzésük, hogy meghódítják Budapest kies kerületeit. Jó archeológusokként feltárják az idő épített rétegeit. A negyedik útjuk a Józsefvárosba vezetett. - Az alábbiakban Zeke Gyula a képaláíró, és, mint minden esetben, a képek Oláh Gergely Máté munkái.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

Szvoren Edina novellái sűrűek, mint a raguleves fizetésnap után, és klausztrofóbak, mint a lift, ami a kötelező vasárnapi ebédre visz fel a többi emberhez, akiket családnak nevezünk. Ha megemeljük a merőkanalat, a zsírosan csillogó léből látszatemberek bukkannak elő, zavaruk, szégyenük a ruhánkra fröccsen. „Mióta az öcsém meghalt, az érintkezésünk jó szándékú, de üres. Hébe-hóba suta kísérletet teszünk a kapcsolatunk helyreállítására, de azután csak harapdáljuk a szánkat.” (22.o.) A hét könyve Az ország legjobb hóhéra.

Tovább a konyves.blog.hu cikkére >>>

 

Apa-gyerek, férj-feleség, testvérek.
Néhány ilyen kapcsolatot mutat be a legújabb Könyves Magazin.
A Libri családhoz tartozó kiadvány főszerkesztője Valuska László.
Ki más készítette volna a fotókat, mint a testvére, Valuska Gábor.
Átok vagy szerencse, ha egy embernek a felmenői között író, költő van?
Belőle is az lesz, s ha az, hozzá fogják-e hasonlítani?
Erre a kérdésre először akkor gondoltam, amikor Péterfy Gergelyt megismertem.

Tovább a vagy.hu cikkére >>>

 

Vasárnap ért véget az MKE diplomakiállítása a P60-ban. A ki-és bevándorlásról, a migrációról. Épp a legjobbkor valósult meg. Csak videók, dokumentumok. Alaposan végignéztük a terjedelmes anyagot.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

„Minden regény” – mondja egy helyütt Szávai Géza, André Breton „Tout est art” valamikori kijelentését parafrazeálva. Olvasom Bene Zoltán újabb könyvét, novelláskötetét, Kurta élet a címe, kétszáznyolcvanegynéhány oldalon szövi a mese szálát, s igazolva látom Szávai kijelentését: valóban, Bene történeteiből három regény is kitelne, nem véletlenül került a főcím alá a Három novellafüzér megjelölés.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

 

2015. június 10-én Világháború, világforradalom, világbéke? címmel tartott konferenciát az ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskolája az ELTE BTK Kari tanácstermében.

Tovább a kultura-es-kritika.blog.hu cikkére >>>

 

Gyermeki test, megfeszített pózban, mondhatni: patetikusan és poétikusan. A Megfeszítettet idéző, megmerevedő corpus, sajátos felmutatásban. Mintha zuhanás pillanatában dermedt volna erre a szintre. Jelenése az ég – és a néző felé tart tükröt, melyben egy felhő-arcú bohóc ábrázata foszlik szerte, ott, ahol a felismerés és az agónia ütközése zajlik, a fönt-lent és a kívül-belül határmezsgyéjén, egy köztes lét-állapotban…

Tovább az ujmuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>

 

Hét verseskönyv után fordultál a próza felé, s előbb napvilágot látott a Lerepül a hülye fejetek, most pedig Nem boci! címmel adtad közre új köteted. Milyen késztetések mozdítottak el a próza irányába?

A próza mindig is jelen volt, csak nem rendeztem rögtön kötetbe, nem úgy alakítottam, hogy könyv legyen belőle. Prózát írtam a blogomra, kisprózáim jelentek meg különböző lapokban már a kétezres évek elejétől. Számomra a vers az elsődleges megszólalási forma. Ha úgy alakul az életem, hogy több prózakötetem lesz, mint verses, akkor is költőnek vallom majd magam.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

 

A záró jelenetben a főszereplő lányt és fiút vállukon vivő táncosok nagyszabású, monumentális képben szív alakú térformában egyesültek. Mit lehet mást kívánni, mint hogy ez az egyesülés legyen megtermékenyítő, és hozzon szerencsét a táncosok pályáján.

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

 

„Úgy éreztem, hogy a festészet egy buborék, ami kipukkad” – mondja Soós Nóra a Faur Galériában a Bartók Béla úton, amikor az Időbuborék II. című képéről mesél.

Tovább az index.hu cikkére >>>

 

Jóval kisebb hírveréssel került ki a Magvetőtől Potozky László könyve, mint mondjuk Babiczky Tibor Magas tengere vagy Totth Benedek Holtverseny c. regénye, mégis valahol egy kalap alá venném őket. Időben is közel állnak egymáshoz, és a szövegek nyerssége és hangulata között is van némi párhuzam; az atmoszférájuk, amit nehéz lenne szépíteni: lehúz. Ezzel persze a világon semmi gond nincs, alapjáraton pont az ilyet szeretem.

Tovább a nowmagazin.hu cikkére >>>

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal