Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Személyiségek vagyunk, akik a városban találkoznak. A régi városkép ezen az emberképen alapult. Ez az emberkép használhatatlanná vált. Minden osztható, nem létezik individuum. Nemcsak az atomok bonthatóak részecskékre, minden mentális tényező is ugyanígy tetszés szerint felbontható, a cselekvések „aktomokra”, a döntések „decidemákra”, az észlelések „ingerekre”, az elképzelések „pixelekre”. A kérdés, hogy mindeközben végül találunk-e valami oszthatatlant, metafizikus jellegűt. Az ember nem tekinthető többé individuumnak, ellenkezőleg, részek sűrű eloszlásának látszik: kiszámítható (Vilém Flusser: A város: hullámvölgy a képözönben).

Tovább az ujmuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>

 

Ahhoz, hogy létrejöjjön a Makói Medáliák-díj, és hogy az ország irodalmi életében neves rangot kapjon, kellett egy-két olyan személynek lennie a város kultúráért felelős vezetői közül is, akik hosszú évekig készek voltak a háttérmunkákat elvégezni. Mátó Erzsébet a József Attila Városi Könyvtár és Múzeum igazgatójaként a díjat adó város részéről segítette 2005-től 2014-ig a mindenkori testület munkáját.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

 

Kiscsoportos lett a Fiatal Írók Szövetségének nyári tábora, tudomásom szerint legalábbis egy négy éves gyerek, ha minden klappol, éppen ennél a csoportnál jár. Egy négy éves gyerek első lépése a szülő számára már túl távoli ahhoz, hogy csodaszámba menjen, az első lépésből ekkorra sok ezer elszaladás lesz, még több elesés, horzsolás és hiszti, négy év távlatából valahogy így van ez a FISZ-táborral is. Persze, ha szóba kerül a nagy első, senki sem érzékenyül el, inkább az apokaliptikus viharról kezd mesélni, ami szinte lemosta az embereket a hegyről, és csak ezután következik a megállapítás, hogy már akkor is kicsik és kemények voltak az ágyak Visegrádon. Élménybeszámoló a FISZ-tábor első (fél) napjáról.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

 

A PH21 galériában még egyetlen napig látható egy japán fotográfus anyaga. Megrázó. És - bármit is jelentsen ez a szó - szép. Ne hagyd ki.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

Tűz a nap, T. megbotlik a gazban, a vállán elővillan a sportmelltartó pántja. – Görföl Balázs nyári tárcája.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 

Korábban nem ragaszkodtam ennyire a szöveghez, mint mostanság, ha Shakespeare-t rendezek – árulta el Zsótér Sándor Kossuth-díjas rendező, dramaturg, színész a Gyulai Várszínház által szervezett Ki volt Shakespeare? elnevezésű konferencián.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

 

Már öt éve visszatért Pécsre Skóciából Dobány Sándor keramikusművész, azóta azonban szinte észrevétlen volt a jelenléte. Most újra hallhatunk róla, hiszen az őszi életmű-kiállítására készül.

Tovább a pecsiujsag.hu cikkére >>>

 

Ebben a mai magyar valóságban nem könnyű szerethető hősöket találni.

Az utóbbi néhány évben új lendületet kapott hazai krimiirodalom többnyire a közelmúltba, a két világháború előtti vagy közötti időszakba kalauzolja el az olvasót, mint Baráth Katalin és Kondor Vilmos munkái, vagy Csabai László Szindbád-történetei; vagy ha időben nem is, földrajzilag eltávolítja Budapesttől a főszereplőt, mint a Pacskovszky fivérek nemrégiben megjelent regénye, a Nő kutyával és holddal.

Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>

 

Válasz a Nemzeti Táncprogramot ért kritikákra

Mihályi Gábornak, a magyar Táncművészek Szövetsége elnökének hozzászólását változtatás nélkül, betűhíven közöljük. Alatta olvasható Kutszegi Csaba viszonválasza.  

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

 

Jutta Obenhuber és Mamikon Yengibarian nem először állítanak ki itt együtt, habár a munkáikban mélyebben kell kutatni az összefüggések után, túllépve a festő és szobrász nyilvánvalóan eltérő tér, és eszközhasználatán – Mamikon és Jutta nemcsak abban hasonlítanak, hogy formai sokféleség jellemzi munkáikat, hanem abban is, hogy egyszerre hatnak az értelemre, és az érzelemre; adottságuk, hogy mindketten külföldiek, éppen Magyarországon vannak, nyilvánvalóan vonzódásukat fejezi ki, s ittlétük nem csupán véletlen.

Tovább az ujmuvesztfolyoirat.hu cikkére >>>

 

Az utóemlékezet fogalmát kidolgozó Marianne Hirsch a holokauszt túlélőit követő generációk közvetett, átértelmező emlékezetalakzatait vizsgálja. Csobánka Zsuzsa prózatrilógiájának második darabjában – a 2013-as Majdnem Auschwitzhoz hasonlóan – a hirsch-i modellel dolgozik. A hiányzó test egy harmadik generációs elbeszélő szemszögéből dolgozza fel a traumatikus eseményeket.

Tovább a kultura.hu cikkére >>>

 

Májusban lapunkon megjelentettük a Nemzeti Táncprogram teljes anyagát (a cikk elérhető innen is: Elkészült a Nemzeti Táncprogram). Ugyanakkor ösztökéltük a szakma képviselőit, hogy tanulmányozzák e fontos dokumentumot, és szóljanak hozzá, írják meg a véleményüket róla. Az alábbiakban Krámer György észrevételeit közöljük:

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

 

Koordináták – ezt a címet adta kiállításának Jakobovits Márta Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész, 2004 óta a Magyar Művészeti Akadémia, 2006 óta az Európai Kulturális és Művészeti Akadémia tagja, s ha ezt a két tényt egymás mellett említjük, máris megjelöltünk néhány pontot abból a koordinátarendszerből, amelyen belül az ő művészetének a helyét kijelölhetjük, vagy egy kicsit szerényebben szólva az ő munkásságának a néhány jellemző vonását körülírhatjuk.

Tovább az ujmuveszetfolyoirat.hu cikkére >>>

 

A harmadik híd nem csak szociográfia, hanem fejlődésregény is, hiszen nem csak a lecsúszás fizikai vetületeit, az egyre növekvő igénytelenséget mutatja be, hanem azt is, mit tesz a lélekkel, ha az ember hajléktalan. – A Litera Büszkeség és balítélet című pályázatának legjobbjai közül Kolozsi Orsolya kritikáját olvashatják Szilasi László A harmadik híd című regényéről.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

Középen mozgatható falemezekkel felezett forgószínpad az egyetlen díszleteleme a Bocsárdi László által rendezett Vízkeresztnek. Ez a Bartha József által kitalált szerkezet uralja a gyulai vár színpadát – körbe-körbe fekete leplek takarják a téglafalat –, ezen gördül elénk a shakespeare-i komédiát bemutató sepsiszentgyörgyi társulat, székeken ülve, moccanatlanul, miközben a várszínpad szélén piros színházi székben ülő, derékig meztelen, rasztahajú gitáros (Simó Lakatos Barna) a Hamletből ismert sorokkal üdvözli-mutatja be őket. Megjöttek a színészek, mindegy nekik, hogy tragico-comico-historico – eljátsszák.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

 

A nyár végéig látható Győrben Batthyány Gyula életműkiállítása. A vitatott és még most sem elfogadott életmű alkotója volt sztárfestő és elítélt az ötvenes években. Egy eltűnt világ krónikása.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

,,Szépen magyarul, szépen emberül…” – Dr. Ködöböcz Gábor Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjas irodalomtörténész

Tovább a montazsmagazin.hu cikkére >>>

 

Szöveg és zene tökéletes egymásra találása Sáry László: Remek hang a futkosásban című kisoperája. Sáry előtt aligha jutott volna eszébe bárkinek egy opera alapjául Weöres Sándor versét venni, a Téma és variációkat operaszövegkönyvnek választani. A „félig komoly opera” műfaji meghatározás azt jelenti, hogy az egy órás műben minden másképp zajlik, mint ahogyan megszoktuk, ellenben minden adott, ami egy kamaraoperához szükséges: nyitány, 12 jelenet, áriák, recitativok, kórusok és utójáték. A zárszámok Sáry Kreatív zenei gyakorlatain alapuló „társasjátékok”, az utójáték pedig a klasszikus vígoperai finálék paródiája. Túl a szöveg csattanóin és a zenei poénokon, mindaz, ami Sáry művében létrejött, szívszorító és katartikus.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

 

A vietnami származású, Dániában élő Danh Vot egy gyűjtő citálta bíróság elé egy el nem készült installáció miatt.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

Nádasdy Ádám Könyvhétre megjelent szövegei egy szemérmes meleg magyar keresztény polgár írásai az emberi kapcsolatok buktatóiról. – Györe Gabriella recenziója.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal