A tekintet zárójelei (Orosz István alkotásairól)
Amerre csak nézek, páros motívumok ölelkeznek egymásba. Az egyik rendszerint fogva tart, szöktet, helyzetbe hozza a másikat, majd lassan ereszkedni kezd, mintává, látvánnyá dermed, hogy végül elfakuljon, szétmossa magát, ezáltal akarva-akaratlanul is ellen-látvánnyá segítse addig szunnyadó párját. Feloldhatatlanul egymásra utalt, sőt egymás által létesülő, el-elkülönülő látványfóliák fogadnak, egyik a másikba kapaszkodik, miközben a két fenomén közül mindig csak az egyik látszik elevennek, mindig csak egyikük „ek-szisztál.” Másról – és többről – van itt szó, mint öncélú, leleményes képi allegóriákról, dupla fenekű vizuális poénokról, optikai csavarokról, virtuóz formai megoldásokról, szórakoztató illuzórikus feladványokról.
Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>
Megjelent: 2015-12-11 06:00:00
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
