Keresés a honlapon:

Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Murányi Zita Csak nézték, csak nézték című verséről

 

 

 

 

Murányi Zita

Csak nézték, csak nézték

 

Tompa úr mondhatnánk elcsodálkozott

hogy Herman úr úgy néz ki mint Tolsztoj

Pele-lakot szerfelett csodálta akár a madarak atyját

örült hogy végre megismerheti kedvesét Kamillát

séta közben járták körbe a kertet

a két malomkerék most is hangosan feleselt

ret-ket ke-nye-ret ret-ket ke-nye-ret

a telek fő-fő ékességét látva

csillant meg a Fehérkő-lápa a völgy határában

bár Tompának most már fájt a lába

a kétfejű fenyőt okvetlen látni kívánta

azt a híreset amit Ottó úr mindig visszametsz

Kamilla felvetette írjanak róla mesét de Tompa

a vadszőlősben látott burjánzó költeményt

s Ottó úr úgy nevetett mint a fán összerázkódó tűlevelek

mesélte hogy Kamilla tervezte a házat

ahová megfáradt szíve mindig hazatalálhat

e hely szépségét a Bükk-hegység ősi flórája adta

míg a fák árnyéka alatt nevüket egy papírlapra

vésték itt a páfrány ott a vadvirág szépségét dicsérték

Tompa ismerte a pókokról írt értekezést

mégis a halakról kezdett diskurálni

s ahogy odakint ezüstösen megcsobbant a Szinva

meg se rándult Herman úr arcizma

nézték csak nézték ahogy az estét

felcsippenti a reggel mintha madáreleség

 

 

A líra egyik kezdettől markáns műfaja az alkalmi vers. Az ókorban és a középkorban ez a különféle eseményekre írott költeményeket jelentette, például az udvari szerzők műveit a fenséges király neve napjáról és családi életének jeles történéseiről, a kegyúr nemes jelleméről és dicsőséges tetteiről, valamint az ország és a helyi közösség világi és egyházi ünnepeiről. Ám alkalmi verseknek tekinthetjük az újkorban a néhány napos vidéki vendégeskedés során rögtönzött strófákat is, amelyeket a poéta a házigazda nejének vagy lányának kapcsos könyvébe körmölt – Petőfi és reformkori társainak munkásságában szép számmal találunk efféléket.

A kortárs költészetben az alkalmi versek leggyakrabban úgy keletkeznek, hogy egy folyóirat vagy könyvkiadó tematikus kiadványt készít, és felkér néhány tucat költőt: írjanak verset egy adott témára vagy konkrét hívószóra. A Rákosi-korban ilyen „ihletforrás” volt Sztálin elvtárs születésnapja – manapság szerencsére emberibb és líraibb témák kerülnek terítékre: legutóbb Petőfi születésének kétszázadik évfordulója volt ilyen. Az persze költői alkat kérdése, hogy valaki képes-e kijelölt témáról verselni; vannak kimondottan jó alkalmi költők, s vannak, akik minden idegszálukkal berzenkednek ettől.

Az itt olvasható vers a Spanyolnátha online folyóirat 2024/2. számában jelent meg, a Tompa plusz Herman Ottó(né) című összeállításban. A lap főszerkesztője, Vass Tibor évtizedek óta híres arról, hogy a legkülönfélébb tematikus felkérésekkel bombázza pályatársait – alighanem ő a legtöbb tematikus összeállítást kiötlő magyar irodalmi szerkesztő. A vers szerzőjét, az 1982-ben Budapesten született, ez idő tájt Ráckevén lakó Murányi Zitát a szakma nem kimondottan alkalmi költőként tartja számon, esetében tehát jóleső meglepetés, hogy játszótársként vállalkozott a mű megalkotására.

A felkérés szerint a Tompa plusz Herman Ottó(né) téma egy vélt élethelyzetből indul ki: a reformkor egyik kiemelkedő népi-nemzeti költője, Tompa Mihály (1817–1868) együtt kirándul Lillafüredre az utolsó magyar polihisztorként elhíresült Herman Ottóval (1835–1914) és feleségével, az erdélyi születésű írónővel, Borosnyay Kamillával (1856–1916). A költői feladat versben megénekelni, mire ment egymással e három kiváló koponya, milyen közös élményeket szereztek a természet lágy ölén. (Mellékszálként megjegyzendő, hogy a köztudatban rögzült címkék olykor tévesek. Például Herman Ottó nem az utolsó magyar polihisztor volt, hiszen az ugyanolyan szerteágazó műveltségű és tudományos tevékenységű férfiú, a napjainkra igazságtalanul elfeledett Szekrényessy Kálmán hét évvel Herman után, 1923-ban hunyt el. Házi feladat: utánanézni Szekrényessy munkásságának.) Murányi Zita ezt a fiktív élethelyzetet, lírai feladványt oldotta meg nagyszerűen, vagyis élvezetesen, sodró lendülettel, nem szájbarágósan, a filológiai hitelesség és a képzelet megfelelő arányával, búvópatakszerűen alkalmazott páros rímekkel.

 

Zsille Gábor

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-12-16 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.