Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Deák László Szilveszter és újév között című verséről

 

 

 

 

Deák László

Szilveszter és újév között

 

Gondolat nélkül patakzik könnyem.

Este van, és minden hang zavar.

Pedig most szelídítene szatírt a nimfa,

egyre csöng az átkozott telefon.

Mire való egy nap, tűnődöm ezen,

kész a válasz: mindenre, és semmire se.

Édes időm, mint jó cukorka, elfogy,

s megrablói laknak jól vele.

 

 

A költőket számtalan szempont szerint csoportosíthatjuk. Az egyik lehetséges felosztás az, hogy vannak gyönge költők, akik magánemberként is ellenszenvesek; vannak gyönge költők, akik emberileg szeretetre méltók; vannak jó (esetenként kiváló, zseniális) költők, akiknek a jelleme gyarló, taszító; s vannak jó költők, akik szerethetők, akikre barátként gondolunk. Ez utóbbi változat nem túlságosan gyakori, hiszen igazán jó költőből nincs nagyon sok, és lássuk be, a költők többsége elég nehéz eset, a természetük bonyolult, olykor visszahúzódó, máskor mogorva, sőt mizantróp, a lelkiviláguk sérülékeny. Valójában állapotbeli kötelességük, afféle foglalkozási ártalmuk, hogy érzékeny idegrendszerű, sebezhető lények legyenek, ám a környezetükben élő személyekre ez bizonyos terheket ró. Például az idős Jókait egyszer megkérdezték, milyen volt Petőfi Sándor a hétköznapokon, és Mór egyetlen szóval felelt: „Elviselhetetlen.”

A József Attila-díjas költő, szerkesztő, Deák László (1946–2009) a negyedik csoportba tartozott: jó költő volt és szerethető ember, egy barátságos-kedves jelenség. Az irodalom mellett képzőművészettel is foglalkozott, pályáját dekoratőrként és kiállításrendezőként kezdte, de a hetvenes években dolgozott a Pannónia Rajzfilmstúdióban is. 1982-től irodalmi szerkesztő volt a Magvető Kiadónál, majd a rendszerváltás évében a Magvetőből kivált Orpheusz Kiadó vezetője lett, egészen haláláig. Tizenkilenc esztendő alatt háromszáz könyvet jelentetett meg: az akkori mezőnyből jóformán mindenki munkakapcsolatba került vele, és mindenki számára csak Laci volt, a Deáklaci. Éppenséggel lett volna okunk, hogy haragudjunk rá – tegye fel a kezét, aki az ő regnálása időszakában orpheuszos szerzőként vagy műfordítóként megkapta a szerződésben meghatározott munkadíját… Jómagam három önálló fordításkötetem után nem kaptam tőle egyetlen fillér honoráriumot sem, bár az NKA az elszámolási dokumentáció alapján alighanem úgy tudja, hogy annak idején a teljes összeget felvettem… Mégsem nehezteltünk rá, nem is perlekedtünk vele, mert lénye és barátsága szinte maradéktalanul kárpótolt; az elszenvedett pénzügyi visszásságok ellenére újabb és újabb könyves terveket szőttünk vele, értő szemére bíztuk a kéziratainkat.

Itt olvasható versében, ebben a nyolc tömör sorban semmi vidámságot nem találunk, pedig a szilveszter és az újév szavak alapján felszabadult mókázást várnánk, pezsgővel koccintós hangulatot. Deák utolsó kötetében található, amely A felejtés angyala címet viseli, és 2009-ben jelent meg a Nap Kiadónál. Igen, a költő halálának évében. Deák tudatát akkor már beárnyékolta a rákbetegség, a halál közelsége: édes ideje, „mint jó cukorka”, elfogyott. A vers a 2008-ról 2009-re virradó éjjelt rögzíti, az utolsó szilvesztert – egy nap híján az utolsót, ugyanis Laci 2009 legvégén, december 30-án hunyt el. A műben nem találunk rímeket, sem egyéb kötöttséget. Ahogy régi pályatársa és barátja, Kemsei István megállapítja: „Deák elsősorban nem költeményt akar írni, amikor verset fogalmaz, hanem sokkal inkább állapotokat rögzít, s nem kíván egy elképzelt, százados elvárások által kijelölt versírás szövegformálási normáinak megfelelni. Hanyagnak látszó, a formai bevettségeket bátran és többnyire igen elegánsan áthágó formakezelése is erre tanú.”

Mekkora időegységről van szó ebben a verscímben, mennyi idő szorul szilveszter és újév közé? Csak néhány másodperc, vagy több óra? Csak annyi, ameddig éjfélkor tíztől egyesével visszaszámolunk, karcsú pohárral a kezünkben, és végül elkezdjük énekelni a himnuszt? Vagy esetleg elfér ott egy teljes életmű, több évszázadnyi hírnév, az irodalmi halhatatlanság? Abban a minutumban bármi megtörténhet, a nimfa megszelídíti a szatírt, nincs lehetetlen. Például az 1822-ről 1823-ra forduló éjszakán Petőfi szilveszter és újév között született. Na jó, hangyabokányit közelebb az újévhez, mint szilveszterhez, vagyis 1823-ban, és semmiképpen sem 1822-ben, de nem ám.

 

Zsille Gábor

 

  
  

Megjelent: 2024-01-01 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.