Videó

A Fefe Szabó csatorna videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Tomaji Attila Anyám című verséről

 

 

 

Tomaji Attila

Anyám

 

Belépek hozzá, a kórteremben

ül, ablak melletti vékony fényben.

Halkan beszél hozzám, alig értem.

Felolvas. Első fia lehettem.

 

Mond ezt-azt, csupa lényegtelen

dolgot, mi később fontossá válik.

Alig tudott elmenni az ágyig.

Nézem arcát, hosszan kérdezgetem,

 

sebei honnan, szereti apámat,

csalódott-e bennem (hiszen mindig

az a fia voltam, ki félresiklik),

mivé szelídült szívében a bánat –

 

Jövök, ha van időm. Üldögél, vár rám

az ablak melletti poros fényben.

Megszokom, már beszédét is értem,

fogom kezét, kisimítom a párnát.

 

Még nem fáj, csak lassan lüktet. Odanyúl,

hol kimetszhetetlen bennem fészkel.

(A függöny meglibben, szelet észlel.)

Árnyéka arcomon színtelen lazúr.

 

Nem nyit ajtót már soha. Mobilja

a fiókban hever limlomok között,

hangját nem őrzi, sokáig küszködött,

majd lemerült, mint élete titka.

 

De a meleg, amit tőle kaptam,

táplálgat odaát is, s ahogy itt a

madarat egy-két vékony ág is tartja,

felröpít, ha végre ellobbantam –

 

 

Igaz, hogy egy héttel ezelőtt volt anyák napja, ám ez a téma egész évben időszerű: az édesanya alakja a líra egyik legjelentősebb toposza, és jóformán minden költőnél fellelhető, az ókori szerzőktől Petőfi Sándoron, József Attilán és Csoóri Sándoron át most éppen Tomaji Attiláig. Az 1959-ben született, Zebegényben élő, tavaly József Attila-díjjal kitüntetett költő és irodalomtörténész itt olvasható anyaversét a Magyar Napló közölte 2021 májusában, majd Az év versei 2022 című antológiában is helyet kapott. Egyszerre anya- és kórházi vers, helyszíne egy kórterem, díszlete egy ágy, a függöny, az ablak melletti poros fény. Tartalma, amelyet szakmailag versanyagnak is nevezhetünk, kiemelkedően gazdag, sűrű, akár több költeményre elegendő lehetne. Ki-ki tetszése, napi hangoltsága szerint választhat belőle kedvenc gondolatot, részletet. Az enyém most ez: „Mond ezt-azt, csupa lényegtelen / dolgot, mi később fontossá válik.” Arra int, hogy tudatosabban beszéljünk, mert nem tudhatjuk, mely szavunk válik fontossá a környezetünk számára; nem felügyelhetjük a szánkat elhagyó mondatok utóéletét.

A mű hét szakaszból áll – a misztikában a hét a teljesség száma –, ölelkező rímes (ABBA) formában. Ám gyakorlott olvasói szemmel érezzük, hogy a rímpárok némileg lazák, nem minden esetben kristálytiszták, olyannyira, hogy egy-két helyen inkább asszonáncok (például mindig–siklik). Nyilvánvalóan tudatos szerzői megoldásról van szó: ez a megrendítő kórházi anyavers egyszerre fegyelmezett és szabad, akár az élet; egyszerre törvényszerű és öntörvényű, akár a halál.

 

Zsille Gábor

 

 

  
  

Megjelent: 2023-05-22 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.