Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Tarbay Ede 4. szonatina című verséről

 

 

 

 

Tarbay Ede

4. szonatina

 

egy pitypang-súlyú pillanat

az élet tétovázik

reflektorfényben árnya vad

tüskés bozótnak látszik

 

föl-le szálltatja délután

szelek szerinti kedve

mint régen ösztön-láng nyomán

a sejtjeink szerelme

 

hegyes bogáncsú hűs a víz

a zuhany-rózsa szirma

felszárad rólad rólam is

már minden mint a szikla

 

 

A versírás három alapeleme, fontossági sorrend nélkül: tehetség, mesterségbeli tudás, ihlet. Az úgynevezett nagy öregek műveit olvasni azért is tanulságos, mert bizonyítják, hogy a mesterségbeli tudás az évtizedek során kialakul, védőhálóként feszül, és a versíró rutinnal egybeszőve megerősödik. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a hosszú alkotói pályával megáldott költő begyakorolja magát, formailag-verstanilag biztos kezűvé válik, és képes stabilan hozni a megfelelő szintet – még akkor is, ha amúgy a tehetsége nem kiemelkedő, ihletforrása pedig szinte teljesen elapad az időskori korlátozottsága miatt. Így lehetséges, hogy az utazástól orvosilag eltiltott, csak botorkálva járó, olvasni csak nagyítóval tudó, ingerszegény lakásfogságra ítélt poéták is kimondottan szép, értékes műveket alkotnak.

E nagy irodalmi öregek közé tartozott Tarbay Ede (1932, Budapest – 2019. november 9., Budapest), a Zuglóhoz nőtt József Attila-díjas költő, író, műfordító, dramaturg. Gazdag élete utolsó éveiben már nem nagyon mozdult ki otthonról, légzési nehézségei miatt színpadi szereplést egyáltalán nem vállalt, mégis minden évben letett az asztalra néhány sikerült költeményt. (Szerkesztői véleményem szerint mindazonáltal nem lírában, hanem az ifjúsági irodalomban, illetve az Állami Bábszínház, a Budapesti Gyermekszínház és a Magyar Televízió dramaturgjaként alkotott maradandót.) Itt olvasható verse ebből az időszakból való: nyolcvanhárom évesen írta, már rossz egészségi állapotban. Nyomtatásban először a Magyar Napló 2015. májusi lapszámában jelent meg, majd Az év versei 2016 című antológiában is helyet kapott.

A szonatina eredetileg zenei kifejezés, amelyet a 18. században vezettek be – a szépirodalom csak később vette át. Jelentése: kisebb terjedelmű, egyszerűsített technikájú szonáta. Tarbay Ede 4. sorszámú szonatinája pontosan ilyen, hiszen mindössze három strófából áll; rímképlete ABAB, vagyis keresztrímes; a sorok szótagszáma szabályosan váltakozik (8 és 7). Az utolsó szakaszban szereplő zuhany-rózsa szót a költő nem tévedésből írta kötőjellel, mert nem a fürdőszobai tárgyról van szó, hanem a versben sorjázó emelkedett természeti képek, metaforák egyikéről.

 

Zsille Gábor

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-06-20 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.