Keresés a honlapon:

Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Szabó Fanni Felcímkézett bolygók című verséről

 

 

 

 

Szabó Fanni

Felcímkézett bolygók

 

Ipszilon alakú bottal vizet

kerestem, figyeltem

a szél mozgását, óriási

létrát építettem, minél messzebb

kerüljek a Földtől, minden apró.

A bolygó elfér a tenyeremben,

akár a cukorkák, olvadnak,

egyesülnek a házak,

ragad, amihez hozzáérek.

Zsebemből ecset kerül elő,

csíkot húzok ide, kört rajzolok

oda, ahol minden négyzetes,

újraírom a Földet, felcímkézem,

a rendben zavart keltek,

a zűrben szigorú vagyok.

A Tejútnak parancsolok,

elvisz oda, ahol rokonaim élnek.

 

 

A költészet – ez afféle munkaköri kötelessége – érzékenyen reagál a közéleti jelenségekre, a társadalom gondolkodásmódjának változására. (Mi több, boldog időkben nemcsak követi, hanem befolyásolja is a közgondolkodást.) Például az utóbbi években világszerte felerősödött a környezettudatosság, nagyon helyesen, és ez immár a magyar lírában is megfigyelhető. Mostanság megszokott verstémák lettek az olyan fogalmak, mint környezetvédelem, üvegházhatás, ökológiai lábnyom, biológiai sokszínűség, szelektív hulladékgyűjtés, általában pedig az ökologikus életmód és annak legkülönfélébb szempontjai, következményei. Közéjük tartozik a kerékpározás, és szerencsére ez újabban több költőnek is életformájává vált – nem a szabadidős sporttevékenységként, hanem a mindennapos élet részeként végzett kerekezésről van szó. Egész évben bringával jár munkába Székelyhidi Zsolt; ha Vörös Istvánt rendhagyó irodalomórára hívják a Csepel-szigeten fekvő Halásztelekre, nyeregbe pattan, és Pestről, az ötödik kerületi lakásából két óra alatt kiteker. És bizony jómagam is drótszamárral járok irodalmi fellépésekre, akár nagyobb távolságokra is, bringás kosaramban könyvekkel. Ez biztosan újdonság a magyar költők részéről – Adyék és Kosztolányiék ilyesmit nem csináltak, de az általam amúgy igen nagyra tartott Pilinszkyék vagy Csoóri Sándorék sem.

Április 22-én ünnepeltük a Föld napját, ezért is időszerű Szabó Fanni itt olvasható verse, amely Az év versei 2022 című antológiában is szerepel. A költő 1999-ben született Dombóvárott, jelenleg az ELTE harmadéves hallgatója; 2020-ban megjelent bemutatkozó kötete, a Paraszomnia az esztendő egyik legerősebb költői debütálása volt. Ez a műve, a Felcímkézett bolygók a Földet állítja a középpontba – ha egyetlen szóval kellene jellemeznünk, azt a fogalmat gyárthatnánk: bolygótudatos. Tizenhét rövid sorba szerkesztett, tehát tömör versbeszéd, az éppen csak huszonévesek sodró lendületével. Okos, ám elkerüli a tudálékosság csapdáját; racionális, ám van benne lírai anyag, költőileg dimenzionált. Egyes költők a környezettudatos verseikben önismétlő módon leragadnak a klímakatasztrófa szörnyűségeinek bemutatásánál, rengeteg direkt ismeretet: statisztikai tényt és számadatot gyömöszölve a szövegükbe – mintha nem is verset írnának, hanem hosszú sorokra tördelt természettudományos értekezést, vagy a National Geographic egyik cikkét a gleccserekről, a biodiverzitásról, netán a permafrosztról. Szabó Fanni nem esett ebbe a hibába: ő nem esszéisztikus prózaverset írt, hanem verset, méghozzá izgalmasat.

 

Zsille Gábor

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-04-25 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.