Keresés a honlapon:

Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Serfőző Simon Az eget, földet nézzétek című verséről

 

 

 

 

Serfőző Simon

Az eget, földet nézzétek

 

Felöltözöm mennybe, földbe,

s kiállok a mindenség elé.

Megismerhet Isten, ember.

Arcom körben a messzeség.

 

Ti nem vesztek észre mégsem.

Háztorlaszokat láttok,

ágakat: repedéseket a távolságon,

villámlásokat éjjel,

mintha a honfoglaló magyarok

nyilait látnátok,

ahogy élesen átsüvítenek az égen.

 

Pedig tudhatnátok,

ha eső zuhog,

bánatok igavonójáról,

rólam szakad a verejték.

Föld ha megreng,

minden erejét a mélynek,

indulataim megérezhetnétek.

 

Szavaim kihallhatnátok

a neszező zajokból,

lélegzetem a ziháló szelekből,

lábnyomom a caplató Nap.

Az eget, földet nézzétek,

ha engem mégis

látni akartok egyszer.

 

 

A festők és a fotósok szívesen megörökítik magukat különböző helyzetekben és életük különböző szakaszaiban. A költők szintén előszeretettel írnak a saját létüket és pillanatnyi élethelyzetüket értelmező műveket, nemes egyszerűséggel címkézve: én-verseket. Ha végigtekintjük a költészet évszázadait, a sok lírai önarcképnek se szeri, se száma – és akad közöttük jó néhány korszakos jelentőségű… Ne féljünk megállapítani: ez bizony egy nagy műfaj. A teljességre törekvő felsorolást tartani képtelen vállalkozás lenne, ezért csak néhány példát villantok fel. „Ki vagyok én? Nem mondom meg; / Ha megmondom: rám ismernek” – írja Petőfi 1843-ban Pozsonyban. Magától értetődően ide kívánkozik József Attila klasszikus megfogalmazása a Reménytelenül strófáiban: „Én is így próbálok csalás / nélkül szétnézni könnyedén.” (…) A semmi ágán ül szivem, / kis teste hangtalan vacog”. És naná, hogy eszünkbe jut Pilinszkytől az Apokrif néhány kiragadott sora: „Haza akartam, hazajutni végül (…) Kikönyöklök a szeles csillagokra (…) Látja Isten, hogy állok a napon.”

Serfőző Simon, az 1942-ben Zagyvarékason született Kossuth-díjas, Balassi Bálint-emlékkarddal jutalmazott költő itt olvasható kései, hetvenöt évesen írt önarcképe ehhez a nagy ívű lírai vonalhoz illeszkedik. Nyomtatásban először 2017 júliusában jelent meg a Magyar Napló folyóiratban, és helyet kapott Az év versei 2018 című antológiában. A 2019-ben első alkalommal meghirdetett Szaval a suli című pályázaton egy budapesti általános iskola diákjai e vers előadásával hozták el a fődíjat. (Performanszuk megtekinthető a youtube-on.) Pilinszky remekművében Isten azt látja, hogy a költő áll a napon – Serfőző Simon pedig felöltözik mennybe, földbe, s kiáll a mindenség elé, ahol megismerheti őt Isten, ember. És arca körben a messzeség. Petőfi nem mondja meg, kicsoda ő, mert ha megmondaná, rá ismernénk, s legalábbis felkötnénk – ha Serfőző Simont látni akarjuk egyszer, akkor az eget, a földet nézzük, ott keressük őt.

Azt hiszem, ez a sodró beszédű lírai önarckép a kortárs magyar irodalom egyik maradandó értéke.

 

Zsille Gábor

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-03-14 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.