Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Lennert Móger Tímea Érzékek nyugalma című verséről

 

 

 

 

Lennert Móger Tímea

Érzékek nyugalma

 

Beszélni: csend

Tőmondatokban szeretek

Ismer(het)etlen vagyok

Mindenki szemében ugyanaz

Vagyok

Magam számára változó

Magam számára igazi

A beszéd határozza meg a látást

Minek arról beszélni

Amit látunk

Az érzékeknek nincs harmóniájuk

A színek szabadok

A hangok rabok

Beszélni könnyebb a cselekvésnél

Élni nehezebb a halálnál

Az életről beszélni nehéz

Tavasz múltja: élet

Hóvirág

Ó-világ

Ezüst lélek

Ezüst élet

Aki színezi a sötétet

Az áll a gonosz mögött

 

 

Az utóbbi harminc évben méltatlanul elfelejtett író, Mándy Iván vallja egy helyen, hogy a felismerhető stílus, az a bizonyos egyéni hang szerencse kérdése: vagy van, vagy nincs. Tehát nem tanulható, és nem is tanítható. Szerkesztőként megtapasztaltam: előfordulhat, hogy egy költő művei tartalmilag és hangulatilag nem tetszenek, morálisan nem rokonszenvesek, az olvasásuk nem tölt el örömmel – ám egyéni világot alkotnak, saját hangon szólalnak meg, és ez kétségtelenül érdem. Az egyéniség, az önálló szemlélet értékelendő, a mindennapokban és a költészetben egyaránt.

Bizony, a másokéval összetéveszthetetlen vershang becses kincs, önmagában érdem. Hány költőnk van, akinek a műveiben minden szótag a helyén, kicsordul belőlük a verstani profizmus – de az egésznek se íze, se bűze, katarzist nem okoz, és egy Lyukasóra játékban húsz sor alapján képtelenség felismerni a szerzőt… Ugyanakkor létezik autonóm fogalomként a Pilinszky-vers, a Csoóri-vers, a Bella-vers. S ha felolvasnak nekünk egy strófát, azonnal megpendül bennünk, hogy ez olyan faludygyörgyös, nagylászlós, juhászferences, kissannás.

A vajdasági, közelebbről nyugat-bácskai Doroszlón élő, 1981-ben született Lennert Móger Tímea nem tartozik a hivatalos kánon élvonalához, nem halmozták el díjakkal, mégis gazdag és szerencsés szerző, hiszen jellegzetes vershangja van. Az ő esetében föl sem merülhet, hogy morálisan – a nyitó bekezdés példájára visszautalva – ne lenne számomra rokonszenves. Az évek során kialakított magának egy önálló lírai világot, egy cégér értékű formát, amelyet következetesen művel. Mindössze egy-két szóból álló, nagy kezdőbetűvel induló, központozás nélküli sorokról van szó, amelyek egyszerre érzelmiek és filozofikusak. Legsajátosabb költői eszköze a nagyon fegyelmezetten alkalmazott nyelvi játékosság: hasonló hangalakú szavak egymásba oltása, új jelentéssíkok nyitása bizonyos szótagok, névmások, toldalékok vagy csak betűk zárójelezésével. Másképpen fogalmazva, Lennert Móger duplafenekű szavakból, sorokból és tőmondatokból épít szikár, izgalmas szabadverseket. Itt olvasható művében, amelyet Az év versei 2021 című antológiából emeltem ide, csak egyetlen zárójelezés szerepel – „Ismer(het)etlen vagyok” –, de más szövegeiben sűrűbben találkozhatunk ezzel. Néhány kiragadott példa: „Állatként (f)élni”; „A csillagképek nem (érte) állnak össze”; „Visszafelé (f)él”; „Hadak nélküli / (H)arctalan tankok”; „Folyik el / (B)előle”. Íme egy kifejezetten kortárs költői lelemény, amely már önmagában érdekessé teszi az alkotót, és új lehetőségekre nyit ajtót.

 

Zsille Gábor

 

  
  

Megjelent: 2021-12-20 06:00:00

 

Zsille Gábor (Budapest, 1972) költő, műfordító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.