VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Lennert Móger Tímea Érzékek nyugalma című verséről
Lennert Móger Tímea Érzékek nyugalma
Beszélni: csend Tőmondatokban szeretek Ismer(het)etlen vagyok Mindenki szemében ugyanaz Vagyok Magam számára változó Magam számára igazi A beszéd határozza meg a látást Minek arról beszélni Amit látunk Az érzékeknek nincs harmóniájuk A színek szabadok A hangok rabok Beszélni könnyebb a cselekvésnél Élni nehezebb a halálnál Az életről beszélni nehéz Tavasz múltja: élet Hóvirág Ó-világ Ezüst lélek Ezüst élet Aki színezi a sötétet Az áll a gonosz mögött
Az utóbbi harminc évben méltatlanul elfelejtett író, Mándy Iván vallja egy helyen, hogy a felismerhető stílus, az a bizonyos egyéni hang szerencse kérdése: vagy van, vagy nincs. Tehát nem tanulható, és nem is tanítható. Szerkesztőként megtapasztaltam: előfordulhat, hogy egy költő művei tartalmilag és hangulatilag nem tetszenek, morálisan nem rokonszenvesek, az olvasásuk nem tölt el örömmel – ám egyéni világot alkotnak, saját hangon szólalnak meg, és ez kétségtelenül érdem. Az egyéniség, az önálló szemlélet értékelendő, a mindennapokban és a költészetben egyaránt. Bizony, a másokéval összetéveszthetetlen vershang becses kincs, önmagában érdem. Hány költőnk van, akinek a műveiben minden szótag a helyén, kicsordul belőlük a verstani profizmus – de az egésznek se íze, se bűze, katarzist nem okoz, és egy Lyukasóra játékban húsz sor alapján képtelenség felismerni a szerzőt… Ugyanakkor létezik autonóm fogalomként a Pilinszky-vers, a Csoóri-vers, a Bella-vers. S ha felolvasnak nekünk egy strófát, azonnal megpendül bennünk, hogy ez olyan faludygyörgyös, nagylászlós, juhászferences, kissannás. A vajdasági, közelebbről nyugat-bácskai Doroszlón élő, 1981-ben született Lennert Móger Tímea nem tartozik a hivatalos kánon élvonalához, nem halmozták el díjakkal, mégis gazdag és szerencsés szerző, hiszen jellegzetes vershangja van. Az ő esetében föl sem merülhet, hogy morálisan – a nyitó bekezdés példájára visszautalva – ne lenne számomra rokonszenves. Az évek során kialakított magának egy önálló lírai világot, egy cégér értékű formát, amelyet következetesen művel. Mindössze egy-két szóból álló, nagy kezdőbetűvel induló, központozás nélküli sorokról van szó, amelyek egyszerre érzelmiek és filozofikusak. Legsajátosabb költői eszköze a nagyon fegyelmezetten alkalmazott nyelvi játékosság: hasonló hangalakú szavak egymásba oltása, új jelentéssíkok nyitása bizonyos szótagok, névmások, toldalékok vagy csak betűk zárójelezésével. Másképpen fogalmazva, Lennert Móger duplafenekű szavakból, sorokból és tőmondatokból épít szikár, izgalmas szabadverseket. Itt olvasható művében, amelyet Az év versei 2021 című antológiából emeltem ide, csak egyetlen zárójelezés szerepel – „Ismer(het)etlen vagyok” –, de más szövegeiben sűrűbben találkozhatunk ezzel. Néhány kiragadott példa: „Állatként (f)élni”; „A csillagképek nem (érte) állnak össze”; „Visszafelé (f)él”; „Hadak nélküli / (H)arctalan tankok”; „Folyik el / (B)előle”. Íme egy kifejezetten kortárs költői lelemény, amely már önmagában érdekessé teszi az alkotót, és új lehetőségekre nyit ajtót.
Zsille Gábor
Megjelent: 2021-12-20 06:00:00
|
