Keresés a honlapon:

Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Horváth Veronika Szenteltvíz című verséről

 

 

 

Horváth Veronika

Szenteltvíz

 

Műszak után a sarki kiskocsmában

issza a sört, habos a szakálla.

Sosem tudom, mit hogyan kavar fel,

lesújt-e, vagy felemel éppen.

Szenvtelenül igazságos:

nem szeret jobban, mint bárki mást.

 

Öngyújtóval játszik – tűzvész támad.

Lángoló álmokból menekülök –

mellém ül a buszon. Kenyeret vennék –

vonalkód-leolvasóval áll a pénztár túloldalán.

Mindenütt megtalálom. Ő nem keres.

Sosem hittem benne, mégis tagadom.

 

 

Istenről verset írni, vagy hagyományos megfogalmazásban: istenes verset írni az egyik legnehezebb költői vállalkozás – két okból. Az első az, hogy a mélyen tisztelt költők a kezdetektől, azaz már évezredek óta foglalkoznak Isten, a lélek, általában pedig a transzcendencia vetületeivel, ez az egyik fő témájuk – afféle állapotbeli és munkaköri kötelességüknek tekintik erről verselni. Ennélfogva az idők során megszámlálhatatlan mennyiségű, vélhetőleg több százezer istenes költemény keletkezett, amelyek több millió hasonlattal és képpel tárgyalják a Mindenható nagyságát és misztériumát… Ezek után lehetséges-e újat és újszerűen mondani ebben a műfajban? Márpedig a húrok pengetésébe fogni csak akkor érdemes, csak úgy születhet jó mű, ha nem a mások által milliószor papírra vetett gondolatokat ismételgetjük, hanem felmutatunk valami eredetit. Kortárs költő legyen a talpán, aki Istennel kapcsolatban képes erre.

A másik nehézség pedig az, hogy a huszadik században, főként a második világháború óta a jóléti (európai, illetve nyugati) társadalmakban a hagyományos vallási élet megszűnt, a vallási ismeretek megkoptak, a biblikus műveltség immár cseppet sem evidens. A hagyományosan „szépnek” mondott vallásos-himnikus, direkt módon hitbuzgalmi költészetet napjainkban dagályosnak, anakronisztikusnak, megmosolyogtatónak érezzük; a költőknek valami egészen új hangot kell találniuk. Az istenes strófák helyébe az istenkereső versek léptek, a kategorikus közlés helyébe az áttételes beszédmód, a szilárd hit helyébe a hit hiányának bemutatása, vagy pedig a szilárd hit vágya. S akár a szilárd istenkapcsolatunkról vallunk versben, akár a hitre szomjúhozó sebzett lelkünkről, a költő Istenről töprengő kézirata felett mindvégig ott lebeg a veszély, hogy szentimentális lesz, szirupos, erőltetett, netán közhelyes, lapos, maszatoló, satöbbi.

A fiatal költőnemzedék egyik ígéretes alkotója az 1990-ben született, jelenleg Budapesten élő Horváth Veronika. Itt olvasható, 2019-ben írt, hitetlenül hívő versében nagyszerűen megoldotta a kétszeresen nehéz feladatot: megfelelő mennyiségű eredetiséggel töltötte fel az ingoványos területet, és elkerülte az érzelgősség csapdáját. Tavaly örömmel válogattam be Az év versei 2020 című antológiába.

 

Zsille Gábor

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-10-11 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.