VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Dobozi Eszter Láthatatlan köldökzsinór kötöz még című verséről
Egy versről
Dobozi Eszter Láthatatlan köldökzsinór kötöz még
Közel megyek: csak keszekusza szálak. Te vagy talán a cserszömörce bokra, most kellő távolságba jutva látlak. Ahogyan eltévelyedő, zokogva nézek körül, téblábolok a tájban. Ami volt, már minden annak a roncsa. Láthatatlan köldökzsinór kötöz még bennünket össze, amint föl-föleszmélsz.
Mindössze nyolc sor, amelyben bőséges versanyag sűrűsödik, egy egész mikrovilág: a költészetben az ilyet miniatűrnek mondjuk, nem mellék-, hanem főnévként használva a szót. Vannak költők, akik szinte egész életművükben miniatűröket alkottak – a magyar lírából Fodor Ákost említhetjük kiragadott példaként, Pilinszky János Szálkák, illetve Kráter című kötetét, a világlírából Emily Dickinsont, a cseh Ivan Blatnýt és a lengyel Anna Świrszczyńskát. A Babérkoszorú-díjjal és József Attila-díjjal kitüntetett Dobozi Eszter (1956–2019) több mint harminc éven keresztül, összesen tíz verseskötetből épült életművére nem túlságosan jellemző a miniatűr – rendszerint nagyobb terjedelmű, strófikus szerkezetű műfajokban szólalt meg. Ám gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában (több mint tíz esztendeig harcolt a szörnyű kórral), amikor ereje megfogyatkozott, költészete lerövidült. Itt olvasható versét néhány héttel a halála előtt írta; a Magyar Napló folyóirat novemberi számában jelent meg posztumusz, majd Az év versei 2020 című antológiába is bekerült. Egy hasonló terjedelmű tételekből álló ciklus darabja: a földi léttől emelt fővel búcsúzó költő vallomása. Megrendítő lírai fénykép egy tájról, ahol a részletek keszekuszák, s már minden ronccsá változott. A láthatatlan köldökzsinór 2019. október 9-én szakadt el, Kecskeméten.
Zsille Gábor
Megjelent: 2021-08-30 06:00:00
|