Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Boldogh Dezső: Ha megesszük a hőseinket

 

Ha megesszük a hőseinket
Néhány gondolat Csernátony Lukács László „Eat Your Heroes” című sorozatáról és egy interjú a festővel

(Ide kattintva találja Csernátony Lukács László képeit a Holdkatlanon)

Csernátony Lukács László mostanában halmozza a meglepetéseket. A fiatal képzőművész utóbbi kiállításain jelentősen más nézőpontok szerint mutatja be a világot, mint néhány esztendeje.

Michel Butor, a kiváló francia író és esszéista külön könyvet írt a szavak festészetbeli szerepéről, ahol a képek verbalizálható tartalmait, jelentésmódosításait elemzi. Csernátonynál már a „Sunshine.Happiness?” – sorozatban is szorosan együttműködött a cím és a látvány: a „ Kívülről egyszerűnek tűnök, de valójában bonyolult vagyok” jelzetű képen egy nevetgélő, dekoratív szőke nő kannából benzint önt magára, majd kicsit debil, de mindenképpen groteszk külsejű úszóbajnokok, nőimitátorok, napszemüveges újgazdagok tűnnek fel előttünk frappáns képaláírások kíséretében. Hatalmas irónia és alig bújtatott társadalomkritika jellemzi a „Gyermekjátékok” vagy a „Fucking miniatures” festménysorozatait is, de a textusok direkt képzőművészetté lényegítő kísérletei az „Eat Your Heroes” darabjainak esetében a legnyilvánvalóbbak. Némelyik kép látszólag nem is több, mint egy-egy graffiti-utalás, new yorki gettószlengben megfogalmazott szójáték nagyvonalúnak tűnő, holott igencsak professzionális vászonra „pacsmagolása”.

A Nancy Brücke Experimental Space Music Group Csernátony Lukács saját formációja, melyet Traub Viktória animációs művésszel közösen készít és ami kiállításain audiovizuális kiegészítést is ad a festményekhez. ( A folyamatosan bővülő repertoárból, találomra, pl.a „Kosztól sír a gyermek” – című opusz, valahol a Tudósok „Apa kocsit hajt”-jának magasában, mindenkinek csak ajánlani lehet.)

Az „Eat Your Heroes” szintén csorgatásos motívumokkal teli, de már figurális elemeket felvonultató képein régi ismerőseink, Donald kacsa, Mikiegér és sok más hozzájuk hasonló ikon szerepel, dekadens és deheroizált jelentéstartalommal. Pinokkiónak határozottan identitáskrízise van, Mickey néha Dávid-torzóként feszít, vagy éppen kilövésre vár, Uncle Sam pedig csontos ujjaival háború helyett vásárolni küld vagy a tv elé. A seggre esett Donald kacsa mellett, miközben feje és kalapja szomorúan szétcsorog, ott a felirat: Popular Error. Aki fogyaszt, lakjon is jól, aki meg hérosz, legyen antihős, szegezzen AK-47-est a nézőre. Ma már senki sem bírja a rendszert, mégis működni látszik. A művész dolga pedig nem a kozmetikázás, hanem a jelenségek lehetséges értelmének sejtetése, akár iróniával, akár bölcseleteken túli derűvel. A szétfolyó festmények képisége mögött pedig újabb tartományok nyílhatnak, amelyek fényében ezek a szándékosan „rontott” esztétikai játszadozások első látásra is értékes alkotásokká emelkednek. Csernátony Lukács László biztos kézzel és kritikus, vidám elmével következetesen halad a maga egyéni útján, ezt nyugodtan állíthatjuk.

Kedves Laci, izgalmas lakásban élsz, különös tárgyak vesznek körül: koponyák, kitömött állatok, régi erotikus japán metszetek…. Élőlényeket viszont - mint például

kutya vagy növények - egyet sem látok. Mi ennek az oka?

- Nem foglalkoztatnak azok az élő kultúrák, amelyek nem képesek önmagukat ellátni.

De hát úgy tudom, ez a megállapítás egyikre sem igaz…

- Kivéve ha háziasítjuk és cserépbe tesszük őket.

Így már érthető, viszont mi a baj a hőseinkkel, azokat miért kell megenni?

- Kínunkban kell őket elfogyasztanunk, mert útban vannak.

A sorozatot – nem titkolt célzattal - társadalomkritikának szánom.

Amennyire ismerlek, nem a belvárosi „gettóban” nőttél fel, hogy lehet az, hogy mégis ilyen biztonsággal nyúlsz a street art-hoz?

- Szociális fantáziátlanságnak tartom azt a hozzáállást, miszerint zenei ízlésünket, öltözködésünket és társas kapcsolataink zömét társadalmi hátterünk határozza meg. Az indulat és a feszültség viszont nem rétegfüggő. Társadalomkritikus szemléletű mondanivalóimat a street art nyelvén volt a legkézenfekvőbb megfogalmazni. Másrészt az egész sorozat ráépül az előző anyagom tartalmi és formai repertoárjára: annak folytatása.

Mi a célod a szövegek eszközként való használatával? Legutóbbi kiállításaidon nem kapott ekkora szerepet a betű.

- Ezek valójában fordított jelmondatok, jelszavak. A szövegben sokszor áthúzok egy-egy szótagot, betűt, ami így elveszti eredeti jelentéstartalmát és új értelmet nyer. Ez nem pusztán nyelvi játék, utal az utcai „falfirkák” világára, ahol szintén ennek a gesztusnak a segítségével gyakran gyökeresen átértelmezik az egész szöveget.

Hogyan tovább?

- Szeretnék a szövegekre nagyobb hangsúlyt fektetni.

Megteremtettem magamnak egy ikonográfiát saját jelrendszerrel és figurákkal. Most ebből a kiépített nyelvezetből táplálkozva - ami ez esetben az objektív - szeretném megteremteni a szubjektívet, vagyis hőseimet egy személyes kontextusba helyezni.

Az utóbbi tárlataidat már vetítés is kíséri, egy audiovizuális és elektronikus jelenség: a Nancy Brücke Experimental Space Music Group. Mi ez az egész, és honnan jött az ötlet?

- Az utóbbi években rákattantam a minimál technora. Hallgatom a szögzenét, az ablakból nézem a Kis-Svábhegyet és teljesen leköt az egész... Asimov hatására jutott eszembe, hogy kéne csinálni egy űr-techno formációt.. A Nancy Brücke végül is kísérleti zene lett, a névválasztás utal a német progresszív zenei irányzatokra. A projekt képi világában és szemléletében is kötődik utóbbi kiállításaim anyagaihoz.

 

A kiállítás megtekinthető december 7-ig az Ateliers Pro Arts Galériában.
Cím: Budapest, VIII. kerület, Horánszky utca 5.
http://ww2.ateliers.hu

  
  

Megjelent: 2014-05-29 10:22:26

 

Boldogh Dezső (Budapest, 1967) költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.