Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt: Miként működik a szellem? – Mindvégig úton vagyunk a megértés felé

 

 

 

 

 

Miként működik a szellem?

Mindvégig úton vagyunk a megértés felé1

 

1

A szellem maga az élet

Lét

A héber nyelvben, ami az ó-szövetség eredeti nyelve, több kifejezés is van a szellemre. Mindkettő (rúach, nesámá) jelent szellemet, szelet, leheletet és haragot is. A görög kifejezés (pneuma) jelentése szellem, szél. A szellem az elsődleges létező. Isten, mint abszolút létező is szellem; teremtői munkáját is Szellemként végezte el.

Ez nagyon fontos előfeltevés annak megértése érdekében, hogy a materiális valóság csakis a szellemi (spirituálisból) következik, mivel a szellemi megelőzi azt, sőt, minden ami van a materiális szférában, a szellemiből állt elő, sőt, nem is szűnt meg abban létezni (a spirituális szféra mintegy körbeöleli a természetes világot) - így nyilván következik, hogy magasabb rendű is egyben. És nemcsak körülveszi azt, hanem minden molekulája, sejtje és részecskéje szellem által él.

Bizonyos okokból kifolyólag Isten úgy határozott, hogy a materiális szférában (világban), a földön ne lehessen észlelni érzékszervek által a szellemi szférát. Az Ige több helyen is leszögezi, az, hogy az ember nem látja Istent, távolról sem jelenti azt, hogy ne létezne. (Zsolt. 14,1; 2Pét. 3,4-6.)

Az ember földi test és örökkévaló szellem szintézise. Ez azt jelenti, hogy bár az ember az idő szférájában létezik, él, tevékenykedik, szükségképpen hatással van rá az elmúlás törvényszerűsége, mely elsősorban a test romlandóságában nyilvánul meg; ugyanakkor szelleme örök, az időben létezik, mégsincs alárendelve annak. Szelleme isteni származásának, eredetének valódi bizonyítéka.

Az ember személyisége három részből áll össze: szellem, lélek, test. (1Thessz. 5,23 - az eredeti szövegben: “…és mind szellemetek, mind lelketek, mind pedig testetek”) Úgy is megfogalmazható ez a szintézis, hogy az ember szellem, van lelke és testben lakik. 2

Nagyon fontos leszögezni, a szellem csak akkor működik tisztán, rendeltetésszerűen, ha újjászületett. A bűn, a gonoszság és a gyűlölet következtében ugyanis eredendően minden ember szelleme halott, így megállapítható, szelleme nem képes a helyes működésre, csupán korlátozott mértékben. Ahhoz, hogy a szellemről lekerüljön a sötét lepel, metanoia szükséges. Isten és a Messiás képes felébreszteni az alvó, tetszhalott „érzéket,” Nem véletlen, hogy a legérzékibb hírességek, akik két végén égetik a gyertyát, felszínesek, egyszerűen képtelenek felfogni a mélyebb konnotációk értelmét.

A szellem egyik működési megnyilvánulása az intuíció. Az intuíció jelentése röviden az, hogy valaki mindenfajta közvetlen előzetes megtapasztalás nélkül tesz szert bizonyos információra, úgymond megérzés útján.

A Biblia nyelvére lefordítva ez annyit jelent, hogy az ember szelleme képes felfogni, érzékelni a természetfelettiben zajló eseményeket, történéseket, olyanokat, melyekről természetes úton nem lehet tudomást szerezni.

A bibliai Újszövetség új ajtót nyitott meg az ember és a Szent Szellem közti kapcsolatban. Jézus Krisztus a földi pályafutása végén, mielőtt megdicsőülve a Mennybe ment, önmaga helyett elküldte Őt a földre (Ján. 14,16-18). Ez az esemény a feltámadását követő Pünkösd ünnepén teljesedett be, amikor Jézus tanítványai új nyelveken kezdtek szólni.

2

A vízben lakozó szél, szellem

Láthatatlan elemek

Sok esetben használja a Biblia a vizet, mint a szellem szimbólumát. Élő vizek folyamai ömlenek annak belsejéből, (János 7. 38.) aki hisz. Az élő vizek kútfejének nevezi Istent Jeremiás, (Jeremiás könyve 17. 13.). S akár a világban, akár a teológiában, a szellemet, a szellemiséget a nyelv hordozza leginkább. Bár ezt a szót, héberül rúach, görögül pneuma, Károli rendre léleknek fordította, ma már köztudott, hogy szellemről van szó, minden ilyen szöveghelyen. „Nem használom a nyelvet.” Írja Esterházy A szív segédigéi regényében. Tényleg nem használta, csinálta. Újraírta. „A mű sohasem természetszerűleg adott valami, hanem igény és adomány.” Igen. Nem nő sehol magától a szöveg, mint a parlagfű vagy a pitypang. A gondolkodás erőfeszítést igényel. Ha csak úgy eszünkbe jut valami, az nem véletlen. Valaki elvégezteti az agyunkkal, amit a mi érdekünkben akar, hogy meglegyen. A verset nem lehet leszakítani, kitépni a földből. Előbb ki kell gondolni, el kell vetni a magját. Várni kell rá és elképzelni. Majd leírni. S ez munka, akárhogy is.

Persze vannak esetlegességek. Azok sem véletlenül adódnak. De az sem teljesen igaz, hogy minden előre kiszámított, megtervezett. A predesztináció nagy vonalakban működik, ahogy a Biblia írja. A szentencia nem rögtön végeztetik el. (Prédikátor 8. 11) Minden ember életén van egyfajta áldás-szint a szülei tettei miatt. (Gének, tradíciók, mélyen gyökereznek).

Ez az indulótőke. De nagyrészt a saját cselekedeteinek gyümölcse teremt jó vagy rossz atmoszférát az otthonokban. A bálványimádás, a káromkodás, a sátán imádása, a lopás, az erőszak és az okkultizmus átok alá viszi a családfőket és az anyákat, ha nem hagyják abba. A tízparancsolat még ma is érvényes. A posztmodern és liberális társadalom óriási tévedése, ha figyelmen kívül hagyja az Igét. A moráltól nem váltott meg a kegyelem. A megengedő akaratba nem fér bele a bűn. Nem használ az embernek, ha megenged magának néha egy-egy kihágást, mert bizonyos idő múlva a következmények jönnek szembe. Egy vallásos újságíró szerint a mosógép gyakori leállása is lehet a fürdőszobában kihirdetett káromlások miatt. Nagy dolgokban is lehet ebben logika. A házasságtörő férfi gyakran megbukik az üzleti szférában. Na! Másik énem szerint ne legyen erre példa, maradjon mindenki jó szerencsés még bűnösen is, de az a gyakorlat, hogy nagyon sok eset a szellemvilág mozgásba lendülését eredményezi.

A kegyelem azt jelenti, hogy szabadok vagyunk a döntésre. S én szeretnék minden esetben jól dönteni, de szabad akaratból. Ne legyen kötelező jól döntenem. Ne adják parancsba, hogy higgyek. S honnan lesz erőm, energiám a legoptimálisabb döntésekhez? Kizárólag Jézus Krisztus befogadása által. Azt mondja az Ige, nincs más bölcsesség. Az Agapé az odaadás szeretete. Az önmagunk feláldozásának képessége, amit mi képtelenek vagyunk megtenni megtéretlen szívvel. Ezt Jézus tette meg helyettünk. Ezért jelenti ki a Logosz: Isten felülmúlhatatlan bölcsessége: maga Jézus. Belőle jön ki minden jótékony hatás, áldás. Belőle jött ki a vér, ami minden öröklött rosszaságot képes lemosni rólunk, hogy a szentenciák közül csak a jók működjenek az életünkön. A genetikai vérvonalunkat megszüntette a metanoia. Átkötött Isten bennünket Jézus vérvonalára.

Az igazi nyelv Isten Beszédéből bújt ki, állt elő. Amit nem használunk mi sem, hanem élünk vele. Élünk belőle. Benne élünk, mozgunk és vagyunk. (Apostolok cselekedetei 17. 28.)

Butaság azt hinni, hogy a digitális korból kivonult az Úr. A kvantumfizikát, a nanotechnikát, a sejtbiológiát Isten teljes uralma alatt tartja. Nem közömbös Isten a kibernetika hadiipari felhasználása okán sem. Dehogy. Csak vár. Minden intézkedésének kirendelt ideje van, kezében tartja a háborút. Egy csettintése leállíthatja az öldöklést.

„Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.” (IV. Mózes 14. 18.) De irgalmasságot cselekszem ezer íziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják. (II. Mózes 20. 6.) Ez a reménység az igazi vakcina. Az Ige nyelve. A szellem beszéde.

Báger Gusztáv, közgazdász-költő is használja a vizet, mint metaforát, több esetben is. Nézzünk egy példát:

Ha fölvidultam, szaladtam a vízhez.

Megszűntek kavarogni fejemben a gondok.

A folyó csupa ünnep volt, fény és ragyogás.

 

S egy festményt láttam később,

Ahol a fák karjaikkal emelik magasba a folyót.

Egymásba nőttek.

Nem isszák meg a folyót a fák.

 

(Mint kariatidák)

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy író-találkozót vezettem Báger Gusztávnak Mór városában. Így megkérdeztem erről a szöveghelyről, mit ért alatta. S nem tévedtem, amikor arra gondoltam, hogy a fák emberek, akik „élnek” a nyelvből, a szellemből, táplálja őket a folyó. De elfogyasztani nem tudják, a folyó mindig újraszüli magát, valóban, mint a szellem. Kifogyhatatlan forrás. (Isten szelleme).

3

Az eredendő tűnődés

A szándék elmereng

Terhet ró ránk, hogy az eredendő vétek árnyékként akar követni. De, ha a bűnt sorsunk eseményeként értjük, anélkül, hogy szabadságunkat megsemmisítő végzetként vagy felelősségünket enyhítő esetlegességként3 néznénk rá, megússzuk a virtuális kivégzést. Énünk megsemmisítését a lelkiismeret által.

De az se tévesszen meg senkit, hogy minden napi tevékenykedései átstrukturálhatatlan tradícióknak tűnnek. Azok között is lehetnek melléesések. Ahogy a szó szerinti ó-görög aposztrofálja a titkos bűnöket. Céltévesztés a törvényszegés. Sokszor magunk se tudjuk, hol a gyökere? Jónak látjuk a rosszat. Építő hagyománynak egy családi rítust, megszokást. Közben az lesz az akadálya a még nagyobb áldásnak.

megfeszítve, és újra életbe lép, mint egy rég eltörölt rendelet. Nem. A Biblia ezzel ellentétben azt írja, hogy az ó-emberünk meghalt, eltemettetett. Nem tud feltámadni. Az ó-emberünk nem Krisztus.

Mert mi, akik újjászülettünk víz és szellem által az alámerítkezés rítusa során, Krisztussal együtt meghaltunk a magunk számára. S a világ számára. S a hullámsírban, lent maradt a hullánk. Az ó-emberünk. Élünk tovább nem mi, hanem él bennünk Jézus Krisztus. 4Tehát a régi énünk nincs többé. Még ha gondolunk vagy cselekszünk is az új emberünkhöz méltatlan dolgokat, az állapotunk nem változik vissza gonosszá. Az új jellem szellem által korrigál rögtön. 5

És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt.6 Isten Fia alkotta újra (rekonstrukció) a természetünket, onnantól kezdve. hogy megtértünk. (Metanoia.) Majd az újjászületésünk megerősítette a folyamatot. S a Szent Lélek fejezi be ezt a munkát. A bensőnkben élve, navigál az új életben. Krisztus Igéi szerint.

Az ó-ember már csak emlék. De ne gondoljunk rá. Mert már nem illata van, hanem szaga. S ezt a temetői hangulatot tettük semmissé, amikor Krisztust választottuk. Az élet fejedelmét. A legfrenetikusabb bölcsesség letéteményesét, Aki okosabb a halálnál. Mert szeretettel győzte le a cinizmust és az átkot. Áldást helyezett a benne hívők életére. Olyan szép, hogy szinte hihetetlen. Mégis valóság. Erő van benne. Még egy író életében is működik.

4

A limes átlépése

Az idealizmus konzervatív kontextusa



A technikai navigációk kényszere alá helyezett, mai gondolkodás anyagtalan „szelleme” távolról sem vezet igazabb világmegértéshez, sem jobb szociális praktikák érvényesüléséhez. Sőt, a gyakorlat, mintha egyre gyatrább kivitelezést mutatna.

A fogalmak és absztrakciók vezette embernek nincs módja az önmagáról való tudás közvetítettségének metaforáját megalkotni. Nem tudja az én, a sok allegorikus önarckép közül melyik az övé? Vagyis annak megértett tapasztalatára nem ébred rá, hogy a maga teremtettségében az ember ugyancsak közvetítve van önmagához. Isten alakú hiánnyal a lelkében.

„Eliade szerint a modern ember - a vallásos érzés kiapadásával - elveszítette a "létezés szentségét", ellentétben a primitív emberrel, aki bármely életfunkciót (a táplálkozást, a szexualitást is) "szakramentumként" él meg. Ám, hogy az ember a deszakralizált világban is rendelkezik a szakrális dimenzióba való átlépés képességével, azt Eliade - többek között - az olvasás tapasztalatával szemlélteti: "...az olvasás kiemeli a modern embert személyes idejéből, más ritmusokba ágyazza, és lehetővé teszi, hogy egy másik "történetben" éljen" (ELIADE, 1987: 195.).”7

Igen. A materializmus évtizedei elválasztották az emberektől a transzcendenciát. Fölépítettek egy eszmerendszert, ami hamis, s ez a struktúra útjában állt az igazi valóság megismerése előtt. De ellopni a természetfelettit nem tudták. Istent nem lehet kiiktatni a világból, ő ott van a szívek mélyén, a testek és lelkek redőiben. Csak hallgat. A mi dolgunk, akik ismerik az Igét, elmondani a többieknek, ébredjetek! A láthatatlan tele van a Messiás létét, halálát és feltámadását bizonyító tartalmakkal, kijelentésekkel. Csak meg kell hallani. S ezt a zenei hallást hívja elő a szó. A keresztről szóló ének.

„Mintha a testem csupa rejtjel(kulcs) volna, amelyek mindent felnyitnak előttem. Vagy mintha valami új, sejtelem-teli viszonyba léphetnénk az egész léttel, ha a szívünkkel kezdenénk gondolkodni.” (Hofmannsthal)8 A fenomén adva van. A legmodernebb horizont is ordít az Igére való ráutaltságtól.

Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela. (4. zsoltár 5.) Inti Dávid király a polgárokat. A limes átlépése, a metanoia, a gondolkodás megváltoztatása, a megtérés egy pillanat alatt átvisz Isten országába, de a tartósság akarata, a biztonságos benne levés, időbeli áldozatokkal jár. Az életvezetésnek is le kell vedlenie a régi kígyóbőrt és esztétikus lepkévé, a morál pillangójává kell válnia. Ezt nyilvánvalóan lehetetlen egyedül megcsinálni. Maga a Szellem, a Szent Lélek, lakozása tud ebben segíteni. S akire rákerül hit által a vér, abban fészket rak az Örökkévaló. S Ő ad erőt az akarat újfajta megedzéséhez. Ahhoz, hogy a jót válasszuk a rossz helyett. Imádkozni kell. Beszélni Istennel, mintha ott ülne az asztalunknál. Ne emberekhez szaladgáljunk panaszainkkal, a legnagyobb segítség a transzcendencia.

S mintha az Ige ihlette volna Kulcsár Szabó Ernő szavait, a már idézett tanulmány a történelemben is meglelni véli a fent említett jelenségeket.

„A múlékonynak, az eliramlónak, a tranzitorikusnak és a pillanatnyinak ez az állandósulása Baudelaire-től Bennig és D’Annunziótól Adyig konstitutív érvénnyel hatja át a modernség minden változatát, és a baudelaire-i „l’éternel du transitoire” paradox létmódja értelmében az így historizált szépség el is veszíti az esztétikai megkülönböztetés hagyományában megszilárdult helyének kitüntetettségét.”9

A hit időszerkezete azért még inkább konstans, mint a históriáé. Ez az igazi konzerváló erő, ami frissként tartósítja a nem látott dolgokról való meggyőződést. 10

A limes átlépése: minden ego nagy feladata. Már-már cél. Telosz és Logosz.



1 Gadamer mondata

2 Hit lexikon, a Hit Gyülekezete honlapjáról

3 Tengelyi László gondolataiból kiindulva

4 Galatzia levél 2. 20.

5 Szoklopulosz Georgisz, prédikátor keresztségről szóló beszéde alapján. 2016.

6 Kolossé levél 3. 10.

7 Orbán Gyöngyi: Ígéret kertje. A dialógus poétikája felé, Pro Philosophia – Polis, Kolozsvár, 1999.

8 Kulcsár Szabó Ernő: Budapest- Bécs-Berlin, A Nyugat és a közép-európai modernség, Holmi, 2009. február

9 KSZE ugyanott.

10 A reménylett dolgok valósága. Héber levél 11. 1.

 

 

  
  

Megjelent: 2022-08-23 20:00:00

 

Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.