VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
GórcsőLevél
tárgyalás nélkül zártak magamba tényleges életfogytiglan ez a folyosón jön-megy a képzelet zörgeti a kulcsokat ilyenkor azt hiszem szabadon akar ereszteni de végül az ablakokon át csupán a felhőket nézhetem
Tánc
Gyógyító érintésedben feloldódni a kedvességeddel. Kísérj oda, ahol megérthetem, mi történik velem. Isten szerelmes, mert mindent ért általad, nekem hagy téged, hogy Szeptember
Izzik a szeptember, elégek, elégek. Libasorban mennek a szírek, a szírek.
Mit istennek hittek, az szakadt most rájuk. Semmijük se maradt, csak a némaságuk. Kódolt üzenet
Hallom a suttogást – értem ha hozzám beszélsz. Hallom a morajlást a csobogást a sziszegést - a jajgatást a sírást a zokogást a csepegést a folyást a nevetéstől hangos csilingelés dalát -a muzsikát.. a ritmus dübögését a ringás suhogását a lépés lüktetését a futás egyenletes csapódását az eső a jég kopogását a villámok dörrenését a föld szuszogását - a szellő szavát. Öröm
Hová lettél, öröm, kiköltöztél, semmit se szóltál, nem volt búcsú, könnyek, csak összébb szorultak a falak, és rám nehezedtek a csillagok; azóta folyton alszom, és nem tudom becsukni a szemem, Cetli a hűtőn
Van az a kor, amikor az ember annak is örül, hogy ami a száján be, az másnap a fenekén ki, két mankó kell, hogy kiegyenesedjen a fotelból, percekig vesz levegőt, hogy kiáltani tudjon: „Anyus, éhes vagyok, hol van a vacsora?” De nincs válasz, és remegve kibotorkál, hátha valami történt, a múltkor is elszédült, csak úgy, magától, egy perce még jól volt. A hálóban nincs senki, a wc-re is bekopogott, a konyha is üres, a hűtőn észrevesz egy cetlit,
Mosoly
Tudjuk, hogy miattunk történik Открытка Санкт-Петербурга (Szentpétervári képeslap)
lisztet hintett a városra éjjel valami bolond pék
szombat volt akkor is fehérbe mártotta magát a híd a síneket kis sárga gép takarította csillogva feszült felette a vezeték
tükör előtt
szégyenlem meztelenre borotvált arcom újra serkennek a ráncok kellemetlenül szúrnak
Megégett lepkék
az a rohadt petróleumlámpa lettél az Omega dalból ami az agyonhallgatott bakeliten szólt amíg anyu kórházban volt mikor hazajött elmeséltem, hogy az asztalon táncoltam azt hitte leitattál és megerőszakoltál pedig csak boldogok voltunk és felszabadultak Abszencia
Sötét peronon az éter magányával
cirkuláció
kín a kínnal eleven a gyötrelem itt marad meghasad a pillanat az anyag félreáll a mozdulat messze jár elvetemül a gondolat a nyár szele éget a szél süvít és elrepül a medre a folyónak egyre kiárad lelkünk rezdülése is kifolyik rácsöpög a víz
Rezonancia, puha hang Nemcsak a proton ül a mag belsejében. Húrok és hangszálak. A rezgés, mint permanens zúgás. Bár fennen hangoztatja a hó, hogy anyagból van. Minden elmosódó folthatárban van egy új vágy. A Főpapnő (II. változat) Pókháló-fátylú, fehérlő Hold-hús: kéjre-nyílt kelyhét kitárja, kölyök-kezet húz nyálkás öléhez. Kísértet Nővér megront, kígyó szorítása papjává szentel. Virágnak virága, világnak valaga: hasgörcsbe görnyedő, felfúvódott, sintérgyanús Magyarország… Ahol minden ép, egész – hanyatlik. Testvér-nászból fogan a Megváltó, torz szül tökélyt, téboly tisztul tudássá. Rejtett csak a beszűkült számára van. 130 szó hogy nem sikerült a pogácsa hogy kiszakadt a papírtáska hogy a taxi sem jön, pedig várunk rá fél órája ez mind apróság ma megtanítasz nem jelentőséget tulajdonítani se jónak se rossznak mert én egy meglett ember vagyok, ki eddig úgy tudta: az életet halálra ráadásul kapja* A démon leginkább éjszaka amikor de főleg éjszaka mert amúgy ha véletlen nappal szembejönne például egy bevásárlóközpontban valószínűleg nem ismerném fel vagy összekeverném a sarki zöldségessel esetleg azzal a lánnyal aki legutóbb átadta helyét a villamoson ülj le ide az ágyra nézlek csendben felfedezlek újra maradj mellettem
ne siess, ülj le a fecskék már telelőn nem pihennek felhők sem a dombtetőn
Innen nézve Kürti Lászlónak
Ha tudnék, mutatnék irányt. Megannyi bolygó között a tágulást. És persze az entrópia. Az energia? Nem vész el, gátszakaszt. A gyermekbe fülig bele- habarodva, hiszen mi sütöttük ki. A beteljesületlen lakásra vár És minden rendben Dicsérni őt, ahogy annyiszor. És persze magad. Általa. Együtt rezgéseitekben újra meg újra ráérezni horizonton túlmutató távlatokra. Nagyravágyó program, de úgy tűnik, teljesíthető. Igaz, egyre fáradságosabb valami újat mondani — folyvást ugyanarról. Csigavonalban róva köreid szédülésig, felismerni, azután megélni mindazt, ami eltér az előző ciklusokban felismerttől 
|