Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

tájgyakorlatok viaszgyertyával*

nyáresti delírium
a horror vakui
oly nagyon szerettem
a cet gyomrában

gázláng
hófehér papírra
cipőmben a kavics
természetes ellenség

létszám feletti angyal
a babérligetben
a bohóc dala
halálgondola

testem viaszgyertyája
halottak apja
tengerpart
ady-kollázs

ostromgyűrűben
tájgyakorlatok
kányádi sándor
a világítótorony őre

a meztelen folyó
a fej nélküli asszony
mit gondol az öreg pisztráng
isten próbababája

a klikk
fénykép ezüst keretben
angyalhíd
a sánta kutya

a nyugati ablak angyala
a harmadik rendőr
tenyered ha csattan:
a magyar költészet antológiája

 

* montázs a 2003-as Ünnepi Könyvhét könyvcímeiből

 

 

Távolodni a szeretett nőtől véletlenül ittfelejteni magad
álmodban is könyvlapok közé rejteni a sokpénzt
betörő miatt (regényes életed van)
most születni mikor domborul a hold és éhes füvek tolakodnak a világra
fejedet majd benövi a hajnal (küszöböd mögött a szél szimatol)
még semmiből teremtettél még vízszemű vagy
önfeledt közönyös hipnotizált

 

 

Koszorú

(részlet)

7.
Lebegünk alá az örök tértelenbe
de ne hidd hogy pesszimista valék
nem áll tõlem távol a kényelem se
mióta felnõttem s lettem langalét
törpéknek közötte kosarasnak mokány
ily viszonyokból kiszorít a lélek
mely képzelet csak inkább füst és dohány
vagy tértelen ûrömnél is mélyebb
ne gondold hogy ûröm rosszkedv-szólam
mióta felnõttem valék minden jóban
benne noha kissé kívüle a kornak
irányaim forgó táblái között
vagyok a megtûrt és az üldözött
akit elmebeteg kutyák csaholnak

 

     
A Zerind egy Wunderkind –
ha éppen nem hisztizik.
A Zerind egy Wunderkind –
ha nem veri a padlót.
A Zerind egy Wunderkind –
ha nem lóg mindig nagyapán.
A Zerind egy Wunderkind –
mert ő az én unokám.

 

 

      
Még a világvége előtt
gyorsan hagyjuk el mi is
városainkat.
Amint azt a maják tették
annak idején.
Hagyjuk el Budapestet, New Yorkot, Tokiót,
ez tökijó lenne
a kukázók és a hitetlenek számára.
Pláne, ha úgy gondoljuk,
hogy a Hortobágyon
nem lesz világvége.

 

Úgy tűnik,
én mindig mozdulatlan vagyok
és mégis állandóan máshol
találom magam (találomra?).
Talán csak a talaj, a hely
vándorol alólam.
Talán csak az lehet,
hogy a Föld forog
és én gravitációmentesen
lebegek néhány centire fölötte,
aztán, amikor leteszem a lábam,
már máshol vagyok.

 


Egy kis törpe magyaráz:
jaj, de nagyon nagy a ház!
Nem költözhetem oda,
olyan mint egy palota.

Arra jár egy óriás
és meghökken – ez nagy ház?
Ha kisujjam tenném bele,
azzal lenne máris tele!

 

 

egy kerge fecske körbeszáll
a villanydrót fölött
karcsú teste ó ma este
frakkba öltözött

a villanydróton nagyban áll
a kergefecske bál
fecske trónon ül középen
kergefecske cár

 

 
Igen, te kértél egy
szép verset is.
Most aluszkálnál,
kérész-álmaid lesznek,
tudom.
Paplanod alá bújva
dúdolod az altatót
és altatnál engem.
Te ott vagy,
nekem is talán
ott kellene lennem.
Hallgatni,
amint álmaid eszegetnek,
lassan, s akár a kopók,
akár a kopogó-álmok
kuporognak bennem.

 


Ahol a presbiterek
ülnének,
most üresek a székek.
Nincsenek itt
vagy kicsordult belőlük
a lélek.
Elmentek?
Vannak még?
Vagyunk  már amott?
A nyelvünk él,
mi is vagyunk.
És én sem vagyok halott.

 

        
Ó, Elvira, amióta megszülettél,
szerelmes vagyok beléd.
Olyan aranyos kisbaba voltál
és a mai napig is kisbabucis maradtál,
bár dédelgettek, szoptattak eleget.
Kis bogaram, Elvira,
olvaslak, babusgatlak, etetlek,
elvi Elvira vagy, igaz,
hol vagy, hol nem vagy.
Kedvenc MÁV-menetrendem,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

 

 
Pudinggal szoktam
lemosni a kölyköket.
Vaníliapudinggal, csokipudinggal,
néha valamilyen gyümölcsössel is,
ha akciós áron vehetek ilyet.
És ettől tiszták lesznek a gyerekek,
mivel lenyalják magukat.

 


Korán kelt pirítóst ennék most,
mely mákostésztából készült
és csak hajnalban feküdt.
Innék hozzá kakaós vajat,
mely már kétszer megsült.
A napon.
Erős UVH-sugárzás alatt.
De tegnap.
Ez lenne most
a jó falat.

 

Sárkányvers
              - Lénának, első születésnapjára –

 
Nem bántalak,
nem bántalak,
csak megeszlek
cukorfalat.
 
Egyet jobbról – HAMM!
Egyet balról – HAMM!
Mindkét kezed
máris bekaptam.

 


 
Éppen mire éltem volna –
hal lettem.
Tetszhal
egy akváriumban.

 


 
Már félig alszom.
Alszik a felső felem?
Aluszkál az alsó felem?
Te tudod,
melyik aluszkál már
édesem.

 


Néhány napja vendégségben voltam
és ott is aludtam.
Valaki azt mondta reggel:
„ebben a pizsamában
úgy nézel ki, mint a nagyapám”.
„Nem – mondtam én – ebben a pizsamában
én a saját nagyapám vagyok.
Annak idején meghaltam vele,
most pedig ő él bennem.”

 



A zongora
– most jut eszembe, hökken meg Leó –
úgy vicsorítja a fogsorát,
mint sok dühös oroszlán,
amikor egy nagy fogsort csinál együtt.
Csakhogy a zongora
szépen muzsikál meg zenél és szól,
az oroszlánok meg csak
horkolnak-brummognak-hörögnek
összevissza.

 



Sehogyan sincs hajnal,
pedig már fél négy is lehet.
Hát ez mi a fene? –  mondja Leó,
Bizonyára nagyon tél van
vagy pedig a hajnal
a sötéttől nem látszik.

 



Ajjaj, a spenót!
– tűnődik ismét Leó –.
Zöld, fű-szerű vacak,
hiába fűszerezed.
De "sicc, mind megenni" –
mondja anya –,
"ettől leszel derék legény,
mint Popeye"
(s popejnak olvasod – tudod).
Hogy a csuda vinné el!

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal