Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 

Hétvége

       –  Ágotának –
 

Volt. Hétvége. Ezen a héten is.
Mint minden héten.
Csak most másképp. Volt. Hétvége.
Most nem a járdaszélen.
Nem a réten, nem grillsütéssel.
Nem hamis hétvége volt piákos kiütéssel.
Igazi hétvége volt.
Amikor nem csupán szombat-vasárnap
volt velem.
Egy pillanatra mintha
lett volna egy kvázi-szerelem.

 


száj a szájon
méz a mézben
kéz a kézben
kés a májon

 



És a papírszalvétával
tudtok-e bánni?
Először is egyetek mákos tésztát.
Aztán jól törölgessétek meg
a szátokat a szalvétával
és kész is van a szép
fekete-pöttyös repülőgép,
csak össze kell hajtogatni

 

Magamból szeretnék verset írni.
Nem magamról.
Csak úgy, ha én
vers lennék egyszer.
Prózavers. Poénos.

 

kitárom kabátomat
a halleluja-szívű szélbe
s fenyőfát harap mellembe
vásott sugaraival a nap
a nap
-- melyben meghalt kisgyerekek
fekete kesztyűi  imádkoznak szüntelen –
hegyekkel és kávéházakkal
labdázik bennem
akár nehéz evezőjével kharón
de nem melegít ha fázom

 

 


Ó, istenem, mivé lettem,
már más alszik
énhelyettem.
Már más alszik énhelyettem,
álmomba is őt helyeztem.
Ő is alszik már helyettem.
Ő is éber már helyettem.

 



Mostanában
egyre többet alszom.
Gyakorolom a halált.

 

Tömöríteni kellene.
Többet mondani -
kevesebb szóval.
Hogy ne lehessen nyírni
a verset ollóval.

 

Cédulák mindenütt.
A hűtőszekrényen (kaják).
Az asztalon (mit vegyek holnap,
mit vigyek útra.)
Az ajtókilincsen (kikapcsolni a tévét,
a számítógépet,
becsukni az ablakokat).

 

 

Beren ritkán beteg,
inkább hiperaktívan egészséges.
Most beteg volt
egy hétig,
s akkor nyugalom volt a
bölcsődében.

 

Nem holdkóros, csak nappal,
amikor amúgyis ébren van
ezzel a faszkalappal,
ha VAN éppen.
Éjszakánként viszont,
álmában szinte,
kimegy pisilni.

 

Képzeljétek, mi történt velem.
Álmomban hirtelen felébredtem.
Nem szédültem, sétálgattam a parkban.
Hallottam minden neszt, amit addig nem.
Nem ittam, nem dohányoztam,
s faltam a finom ételeket. 

 

Álmában röpködő madarakat lát,
vagy csak ágra akadt-akasztott
rigókat, cinkéket,
honnan tudhatnám?

 

Ott áll a rendezett
spájzban.
Jórészt ő tett itt rendet.
Most szemlét tart,
akár egy tábornok.

 

       
 
Lelkemmel szembenézek önmagammal.
Elborzasztó látvány ez
egy méla léleknek.
Hogy lelkemmel így lássam magam.
Szemtelenül.

 

Annak idején Belgrádban,
vagy inkább Zimonyban
volt egy tévészereplésem.
Verset olvastam valami akkor
megnyílt új „pláza” előtt.
(Mercator?)
Másnap kellett bevonulnom
„katonai szolgálatra”,
egy évre,

 


 
Alszik a Zea,
alszik a Zea,
csak szuszog a pici
és nem sír
(már most irigylem a majdani férjét).
Nem tudja még,
hogy hamarosan kosárba ültetjük,
lefotózzák és
odakerül a többi unokám mellé
kiragasztva az ajtóra.

 

Felolvasó est,
a csendes ember megnyílik.
Elmeséli minden gondolatát,
bizonyos keretek között.

Pár nap múlva telefonon hívnak,
hogy a János Kórházban van.

 

Közeleg a jövő, s egyre

távolabb az éden

új világról hiába írt

dalt az Iron Maiden.

 

 

Kaleidoszkópban tartasz.
Szétesem, megforgatsz,
Picasso-i látomássá
állok össze újra.
Fülek helyén karok,
lábak kitekeredve,
azt mondod, így
jobban tetszem neked.
Megalázva?

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal