Hepp Béla versei (Eltelt, Esti csendek)
Eltelt
Az ágyam hol forró, hol hideg,
moccanó árnyakat rejtenek
a sötét sarkok, és a paplan
húsz kiló, és megfoghatatlan,
rám tekerve huzatpalástom
forgok, mint a grillcsirke nyárson,
a párnám gombócba gyűrve tör…
jól bezabáltam, én ökör.
Hanyatt fordulok, oldalt, hason,
a függönymintákat olvasom,
az óra is össze-vissza ver:
tikk-takk, ezt elszúrtad, kishaver,
szemhéjam mögé színes titkot
villannak gúnyos fények, itt, ott
mennyi buborék, pörge kör…
jól bezabáltam, én ökör.
Morog a gyomrom, nem csodálom,
persze hogy nem jön így az álom,
zsírfoltot gyűrűző kocsonyák
zavarnak halászlé pocsolyát,
s játszik hányódó tengerészt a
mákos és diós bejgli-tészta,
odabent keményen dúl a pör…
jól bezabáltam, én ökör.
Mindjárt két óra... és nem lazul.
Pocsék nap lesz kialvatlanul,
jó lecke lesz, hogy mást ne irtsak
holnap egész nap, egy kefirt csak.
Mohóságomért tudom, lenéztek,
most csöndben fekszem és emésztek,
megérdemeltem, hogy meggyötör…
jól bezabáltam, én ökör.
Esti csendek
Lennék az álmos végtelenbe’ fönn
pihenni vágyó dalnok daltalan,
az alkony-rózsaszín ha rám köszön,
dicsérni tudnám, szép uszálya van,
ő elpirulna, mint egy ó-leány
kit férfihang még megzavarni tud,
s magára zárná, szűzies talány,
a hajnalcsillagzáras kiskaput,
s én ott maradnék fönn az éjmező
csillagfüvébe oltva önmagam,
egy álmos végtelenbe érkező,
pihenni vágyó dalnok daltalan.
Megjelent: 2020-05-08 14:00:00
 |
|
Hepp Béla – aLéb – (Budapest, 1961) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
