Hepp Béla versei (Fosztóképző, Szállka, Asztaliteratúra)
Fosztóképző
Szerethetetlen szürke tél feszít,
lenyom, milyen mogorva, fénytelen,
álmot se rejt, színes tüzet se szít,
az értelem semmit sem ér velem,
és csönd kopog, olvadt románc a tél,
híg sárnyomokba lépett félszavak,
volt hó, hideg… még visszakellenél,
s én lassú, rongy ködökbe oldalak,
és kergetem magamban szétesett
körökbe törten egyre, legbelül,
álmokba vágyva szépet, édeset,
önmagam így, szerethetetlenül.
Szállka
A Nagy Virágcserépben fúj a szél.
Rögei között szösz görög,
tört hárfahúrban vers beszél,
hajtja a száraz, zöld ködöt,
csak hajtja, és nem tudja, körbe jár,
örök időkre itt ragadt,
megáll, elindul, menne már;
billeg egy morzsaszirt alatt.
A Nagy Virágcserép; Vadászmező.
Hajnali prédám itt lesem,
minden véletlen érkező
potenciális kedvesem,
táplálék, testnek és léleknek ír,
amit egy apró jel jelent
visszhangtalan sikolyba sír;
uralni kell a végtelent.
A Nagy Virágcserépben szél zörög,
mókáznak tréfás ördögök
szórt csonttá száradt szavakon,
sziszifuszi e küzdelem,
tartása-vesztett alakom
fogpiszkálókkal tűzdelem...
Asztaliteratúra
Tervezzünk apró lényeket,
képzeljük bátran őket el
amint csordájuk lépeget,
és friss, zöld mohából épp legel,
lábuk négy erős láb legyen,
feszüljön szárny a hátukon
hogy minden csöndes ághegyen
akadjon egy, ha ráfujom,
s legyenek apró karmaik,
kapaszkodásra kellenek,
lábuk alatt a szürke szik
léptüket ne billentse meg,
földjük, a Nagy Virágcserép,
kegyes- kegyetlen végtelen,
úgy rejt magába száz mesét,
ahogy azt én elképzelem,
s repüljenek rám néhanap
izzóan színes karikát
- hogy teljen végre az irkalap -
e szárnyas, apró paripák.
Megjelent: 2019-04-14 07:54:48
 |
|
Hepp Béla – aLéb – (Budapest, 1961) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
