Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Gerle Kiss Éva versei (Másnapra, Más erő)

 

 

 

Másnapra

 

Félrenéz mindig, amikor reggel

felkel, és nem azt az arcot látja, amit este

maga mögött hagyott,

nem  kisimult érzések rajzolnak arcára, testére,

félbehagyott érintések, mert késő volt,

nem az az esti séta, amikor a fák árnyéka

sem látszik, végtelen nyár, rezzenéstelen

a szempár törődött, mintha nem történt

volna semmi fölé húz két szemöldököt

a reggel szénceruza, vékony tus

kiemeli a fák elhagyott árnyékát,

amit látni akart ott a téren,

ahol kéz a kézben járt, az ajakra is kell csók

helyett a rúzs, izgalom helyett ócska

festék, kopik, ha megeszel egy narancsot

vagy elszívsz egy cigit, kiábrándító

a piros ölelésben fuldokló csikk,

nincs benne semmi sikk,

a magas sarkú is csak kopog az aszfalton

akár a lópaták, nem vicc, nem kecses

kinek öltözöm ma fel, neked,

nézi a kirakat tükörben magát.

Szoknya lejjebb húzva, ne legyen kurvás,

blúzon a gomb újragondolva,

hogy ne látszódjon a dekoltázs,

ma nem, ma nem, és talán holnap sem

fekszik le velem, haját rázza a sok nem

az elveszett árnyékú fák alatt

a másnapra tartogatott csók.



 

Más erő

 

Talán ha nem kellene

megküzdenem a külvilággal

embertelen erőkkel, hamis váddal,

mellettem lennél.

Fognád kezem, lépteim őriznéd

vagy csak lennél,

egyszerű önmagad.

Sokat tennél értem. Magadért.

 

Mert te is akarod a közös

kínt, vagy megváltást, még nem tudjuk

melyik dimenzió hat majd ránk,

„Tesszük, amit nem tudunk meg nem tenni”

hallottam valahol. Rácsodálkozni már

nem volt idő,

feléd szállt a gondolat.

Szobor vagy. Acélból, vasból gyúrt.

Akaratom hozzád kevés.

 

Más erő húz feléd, más hatalom.

Vonzásod földi léthez termett

gravitáció. Kikerülhetetlen.

Nem adom meg magam

azért sem,

a lelkem enyém, a testem

mögé rejtem. Ne látsszon.

 

Tiéd volt mindkettő.

Szélmalom harcom ellened nő,

őrzöm magam tőled,  

akár az enyészettől.

A bomlás így is utolér.

 

Akkor meg miért ne adjam

kölcsönbe a létem?

Feleslegesen féltem

hitehagyott méltóságomat.

Veled élem perceim,

nélküled is, nem kellesz hozzá.

 

Vagy ha mégis, el kell ismernem

valamit nem rombol az idő.

Van, Volt, Lesz, tartja a mondás,

közhely talán,

de egyre igazabbnak tűnik,

ahogy minden múlik,

csak te nem,

létezésed táguló világegyetem,

szúró mellkasi fájdalom.



  
  
 

Gerle Kiss Éva (Budapest, 1976) költő, író, könyvtáros

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.