Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Turányi Tamás: Heg

 

Kár lett volna összevarratni. A seb szélein, hiába tisztította le a megalvadt vért, máris megjelent valami lágy, varszerű sarjadás. Ezzel elkésett, ha össze is varrnák, akkor is durva heg maradna utána. Nem vesztett sok vért, amennyire az ingéről meg tudta állapítani; a folt nem volt nagyobb egy kistányérnál. 

A verekedésre nem emlékezett pontosan, csak arra, hogy a balatonparti padon szabadulni próbált a férfitől. Aztán filmszakadás. Tulajdonképpen azelőttről is csak foszlány-emlékei voltak, kénytelen volt a férfi elmondására támaszkodni, miszerint ő hozta ki, mégpedig ölben, az ájult testét a bárból, ide, a partra. Értette a férfi szavait, de még mindig annyira részeg volt, hogy hiába meresztette a szemét a mögöttük álló lámpa fényében, nem látta az arcát, nem látta jól. Az arc minduntalan kiúszott a látómezejéből, ahogy előre-hátra dülöngélt a padon.

Nem lakott messze, és a szülei is biztosan aludtak már, de ebben az állapotban lehetetlennek tűnt megszabadulni innen; érződött, hogy ellenállásról szó sem lehet. A férfi testalkatát ugyan nem sikerült felmérnie, nem tudta, mennyire erős, de ez most mindegy volt. Annyit állapított meg mindössze, hogy magas.

—Nagyon bebasztam —mondta.

—Tudom, azért hoztalak ki, mondta a férfi. — Segíteni akarok.

—Mit akarsz? A férfi nem válaszolt. A vizet bámulta. Úgy rémlett, mintha a pad úszna, haladna velük. Pedig csak a Hold simította fel s alá a Balatont. Ez csak egy effektus, és jó, de nekem mennem kell, gondolta a fiú.

A férfi fojtogatni kezdte. A pásztázó holdfény figyelt, fülelt. A férfi a fiú nadrágjába nyúlt, de a jobb könyökhajlatával még mindig szorította a fiú nyakát. Elállt a szél, a tó felülete tükörsima lett, s eltűnt a sötétben, úgy, ahogy volt, a láthatatlanságot választotta, de ennyi víz illatát tökrészegen sem lehetett letagadni.

- Mit akarsz? Kérdezte újra, kásás hangon.

- Csak maradj itt, mondta a férfi. És, mintegy mellesleg, rántott egyet a karján, a fiú már fuldoklott. 

Aztán...aztán. Felébred az ösztön, mi ébreszti fel, a fiú, mint a hal, csapkodni kezd, hüvelykujja a férfi szemgödrébe mélyed, harap, üt, egy kézzel, sokszor, a férfi arcába, ez rossz, gondolja, nagyon rossz ezt csinálni.

A férfi magatehetetlenül hever a pad mellett, a fiú feláll, pisil a nyárfa törzsére, sír, elindul, elesik. Felkel, visszamegy, letérdel, megsimogatja a férfi haját, eszébe jut, hogy matek-pótvizsgára kell készülni ezen a nyáron, és hogy anyu reggel ne érezze meg a sörszagot. A férfi nem hal meg, másnap újra lemegy a bárba.

  
  
 

Turányi Tamás (Kaposvár, 1966.) költő, író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.