Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Balázs Csilla Kinga: Szarvasok

 

 

Szarvasok

 

Két éves koromban egy védőoltás következtében megbénultam. Gyermekparalízis. Az orvos, akinek ezt az életet köszönhetem, elszelelt. Svédországban épített karriert. Anyámnak soha nem lesz se pénze, se lelkiereje pert indítani ellene. Én sem fogom megtenni. Ne, még ne menj el. Tudom, mit gondolsz: itt biztos megint sajnálkozni és adakozni kell, neked erre nincs időd, neked is vannak gondjaid. Nézd, ahhoz, hogy ezt a történetet megértsd, ismerned kell az alaphelyzetet: enni, inni, ülni, felöltözni sem tudok segítők nélkül. Gyerekkoromban néha láttam a jövőmet: ha anyám lerobban, én az öregek otthonában landolok, halálomig fekszem egy ágyon és egész nap azért fogok imádkozni, hogy valaki végre tisztába tegyen. Ha ilyen gondolatok gyötörtek, megkértem anyámat, tegye be a videokazettát, a Regőczy-Sallay párosról készült riportot. Nem tudtam megunni őket. Minden műkorcsolya bajnokságot megnéztem: tükörsima jég, lágy és lendületes zenék, tökéletes testek, flipperes ruhák, grácia, erő, földön repülés; nincs ennél szebb varázslat a világon. Néha nevettem, ha elestek. Emberek vagyunk, after all. Nem akarom hosszúra nyújtani, szóval a jégtánc látványával kezdődött Szegeden, és Budapesten folyatódott az egyetemen, színháztudomány szakkal, az ArtMan Mozgásterápiás Egyesülettel, a Nem Adom Fel Alapítvánnyal, paraszupersztár döntővel, Ébredéssel - azt hiszem, ma én vagyok a leglelkesebb kerekesszékes táncos Magyarországon. A tökéletlen test kalandjai…

A mindent eldöntő, legnagyobb lökést viszont a Gellért-hegyen kaptam.  Szó szerint lerepítettek a hegyről, itt vagy még? Mert ezt akartam neked elmesélni, folytatom, jó? A tettes személyleírásával: hatvan év körüli, 185 cm magas férfi, jó kondiban lévő, vállig érő hajú, rövid szakállú, bajsza ősz, szemöldöke szénfekete. Sárga lennadrágot, orosz nyakú fehér inget viselt. Szeme barna, kisugárzása: hiúz és őz egyszerre. Ismered ezt a guru-típust, bumfordi, melankolikus macsó.  A lányok sokáig szeretik az ilyet. Őszinte volt, megnyerő, az igazolványát is mutatta. Egyetemi tanár, már nem emlékszem, hol. Azt mondta, felvisz a Szabadság-szoborhoz, üljek át a tolókocsiba, emelni, tologatni akar. Tudni akarja, hogy ez milyen. Örültem az ajánlatának, megbíztam benne, nem volt okom gyanakodni.

Az úton sokáig hallgatott, aztán megeredt a nyelve. Azért keresett fel, mondta, mert nem tud tanítani, elakadt az élete és érezni akar valamit, ami kibillenti a holtpontról. Hogy az egyik táncom megfogta (szeretek valami lélekből fakadót átnyújtani a nézőknek) és elgondolkodtatta a tekintetem (topázkék szemem van egyébként) és hogy látta a velem készített riportokat. Szeretne ő is valami lélekből fakadót adni nekem, de előbb beszéljünk a kedvenc mondatomról, arról, hogy „minden negatív dolognak, minden sötét magnak vannak pici, fényes részei, amiket ha észreveszünk, akkor azok hipp-hopp bimbókká érnek és gyümölcsöt hajtanak”. Éppen felértünk a Szabadság-szoborhoz, amikor ideért a fejtegetéseivel.  Megkerülte a szobrot és megállt velem egy olyan helyen, ahonnan nem látszik a Duna. Nem volt körülöttünk senki. A hangja gúnyosra váltott, azt mondta, kihagytam a legfontosabbat, nem elég, ha csak észrevesszük a sötét mag mágikus pontjait, az észrevétel, a nézés önmagában nem ér semmit, ha nem követi a cselekvés; a pontatlan megfogalmazások miatt van annyi félreértés és zűr ebben a világban és hogy az ilyeneket, mint én, régen ledobták a Tajtegoszról, mert az én létezésem téves tanítás és ha így folytatom, nem lesz jó vége. Amíg beszélt, kiemelt a székből, fel kell adni, öcsi, add FEL, mondta és imádkozz, mert aki kér, annak megadatik és amíg megadatik, légy résen, hibernáld magad, mint ez az ország. A lemondás meg a FELadás között ÓRIÁSi a különbség, folytatta, miközben a tüdőm görcsbe rándult a félelemtől, reméli, tette hozzá, most egy életre megtanulom, mi minden múlik egy igekötőn, de ezt már a levegőből hallottam, egyszerűen átdobott a korláton, lehajított a hegyről.

Talán pont te hívtál segítséget és amíg vártam, mint egy rongybaba a bozótban, kitaláltam az új koreográfiámat (megnézheted a MÁS-kép-TÁNc facebook oldalamon) és figyeltem az ösvénybe markoló gyökerek alól a sírjukból kiemelkedő szarvasokat, akiket arccal a földnek temettek el.

Már látszik az agancsuk, arccal a földnek, háttal a napnak, már tápászkodnak fel az avarból a szarvasok.

 

  
  

Megjelent: 2017-08-20 18:00:00

 

Balázs Csilla Kinga (1969)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.