Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Rimóczi László: Harci helyzet!

 

Harci helyzet!

 

    Az öreg Franky a hadiszekrényéhez lépett, mely tele volt mi mindennel, pohos megannyisággal, emlékkel. Gyakran nyitogatta és gyakran üldögélt előtte, hogy kitüntetéseit fényezze: köpött és törölt, a múlt tarolt. Megtartotta magának. A szeme kívánta. A szokás és a rab találkozása. Kiakasztotta egyenruháját, amit akkor viselt utoljára, amikor a Shau-völgynél állomásozott a vietnámi háború során. Azóta ki se mosta! Raferty ezredessel és az osztaggal hevert a porban. Istenem, mennyit lőttek akkor! Az ám! Elterjedt a rettenet, az biztos! Az egyik fiatal férfi üvöltve lőtte a másik fiatal ellenség-férfit. Bár az a csata Észak-vietnámi győzelemmel zárult, de legalább ott volt! És csak kicsit futamodott meg.

Franky fiatalon a haditengerészetnél volt haditengerész - akkor még messze nem vénség, hanem bátorság! - onnan csábította el a vietnámi hadszíntér. A háborúban az a szép, hogy nincs benne semmi jó. Akik eddig részt vettek bármilyen háborúban, egyöntetűen állítják, hogy nem volt jó. Túl sok a veszedelem, meg a sérülés, az okozott anyagi kár, meg a kosz. Balesetveszélyes is.
Mi a háború? Szervezettségből indul, komoly stratégiai alapokon nyugszik, majd a legfejetlenebb fejvesztésbe torkollik az egész. Füst, kiégett tankok, védekezésre képtelen, döglött hullák, vér, testek, sírás. Robbanás. Adrenalin.
Az ember az egyetlen állatfaj, mely képes a hadüzenet előállítására.

Az emlékek viharos gyorsasággal öntötték el Franky elméjét, felrémlettek, homályosultak, kitalált részletekkel gazdagodtak.

… Raferty ezredes és ő a legjobb, legnagyobb, legnagyszerűbb harctársak voltak. Egyszer éppen Saigon mellett állomásoztak az osztaggal, és a sátor előtt kártyáztak egy lőporos hordó tetején, amikor berohant a képbe egy árva vietnámi nő, szemük láttára. Először azt hitték, előlük menekül, csak épp rossz irányba... pedig az ő éberségük messze földön híres volt, már akkor is, tehát nem akármilyen. Szóval, Raferty volt az, aki először kiterítette a lapjait, majd egy szál atlétatrikóban, szó nélkül, de férfiasan a nő felé vetette magát, mint öngyilkos önfeláldozó a ketyegő kézi gránátra. De a nő nem robbant. Az ártatlan, tiszta, kétségbeesetten értelmes, de ijedt teremtés nagyon kivolt. Egy sár közepén állt, félve. Mikor Raferty odaért hozzá, úgy omlott a karjaiba, mint nyaka szegett madárdal. Bevitte az eü. sátorba és beborogatta, ahogy kell.
… Reggel, mikor a nő jajholvagyok-lábadozni kezdett, és kinyitotta falnivaló szemeit, Raferty szelíden a képébe tolakodott. Megkérdezte, hogy jól van-e, és ki is ő tulajdonképpen. Meg hogy ki elől menekül? A nő azt felelte, de, épphogy igen, merthogy a bombázások és a halál elől menekül, mindegy, hogy ki bombázik. Aztán annyira beleszeretett abba a kajla Raferty-be rögvest – még a reggeli sorakozó előtt –, hogy elárulta neki, hogy egy kisebb vietnámi különítmény tud az előretolt helyőrségük helyzetéről, és ma délben le fognak csapni. Rajtuk ütnek. Azt is elmondta, hogy az áruló infó innen szivárgott ki, valaki befújta őket, egyenesen e sátrak falai közül, innen, ebből a táborból. Töprengtek és töprengtek, jaj, de töprengtek, hogy ki lehetett a vamzer. Végül rájöttek, hogy Luke zászlós napok óta hiányzik. És nem azért, mert meghalt. Engedély nélkül távozott, de nem a másvilágra. Hanem ismeretlen helyre. És ennek a fele sem tréfa. Első számú gyanúsított: Luke zászlós. Amúgy sem kedvelte senki...

… Kiderült, hogy azt a vietnámi nőt, nem Nao Nungen-nek hívják, hanem Jessica Sarah-nak, és nem vietnámi, csak annak álcázta magát. Egy vietnámi villának álcázott villában élt, és igazából az amerikai hírszerzés sorait erősítette. Sikeresen beépített nő, aki beszivárgott egy fontos vietnámi alezredes családjába, ahova naponta bejárt főzni, mosni, hallgatózni. Mikor az egyik vietkong rajtakapta, hogy fényképez és jegyzetel hallgatózás közben a mosókonyhában, ráfogta a fegyverét, ám a nő lélekjelenléte sem volt kutya! Felcsattant, majd némi sexy magakelletés, s gyanakvás altatási közelébe férkőzést követően azonnal, de gyorsan, kitörte a vietkadét nyakát, ahogy azt az Akadémián tanulta a Nyaktörő mutatvány-órán. Még össze sem csomagolta felszerelését és még a szépen kovácsolt, vas rózsalugas előkertben sem járt, amikor felkiabáltak mögötte a szirénák, … talán megtalálták a hullát, pedig gondosan elrejtette a hűtőben a viet-szalámik alá, de a jelek szerint valakinek pont most szottyant kedve viet-szalámizni. Máris a nyomába szegődtek a kitartó viet-vadászkopók és bombázni kezdték. Reflektorok könyörtelen pászmái nyalogatták a viet-pázsitot.
…És most itt van, és átadta az infót. A tábor azonnal bontotta önmagát és átpozicionálta egészét, egészen más helyre. Nem találnak itt senkit a délben támadók. Raferty nagyon belehabarodott a szemfüles és bátor nőbe. Sarah pedig főzött neki viet-levest, meg az egész tábornak is.

… Aztán a holdév kezdetét ünneplő legfontosabb vietnámi ünnepen Franky és Raferty titkos terveket loptak el a Vietkong fegyveres erői által uralt almagyárnak álcázott laborból. Franky tartotta az ajtót és fedezett, míg Raferty ezredes feltúrta az iratokat. Meg is találta, amit keresett szépen. Már éppen mentek volna kifele diszkréten, amikor eléjük toppant 40 felfegyverzett vietkong. Nők és gyerekek. Most mi lesz? Egymásra néztek. Egyikük sem tudta a választ. Azért ezeket nem lőhetik csak úgy halomra, mert oda lesz a lelki béke. De az sem lenne jó, ha ezek lőnék halomra őket. Egyszer csak nyílt a laborajtó és visszavonhatatlan válaszként megjelent Sarah. Mosolygott, mint aki veszélyt és helyzetfelismerést nem ismer... magabiztosan a fegyveres, elszánt nőkhöz és gyerekekhez lépett és a fülükbe súgott valami jelentőset, egyenként, mind a negyvennek. Egyszer csak mind a negyven, fegyvereiket elejtve, fejükhöz kaptak és elsétáltak. Mintha egy láthatatlan sorozat térítette volna el őket. „Mit sugdolóztál eme sok nőknek és gyermeknek?” - kérdezte Franky kíváncsian, de Sarah csak nevetett és nevetett, majd világosan elmosolyodott, és háromszor megkocogtatta az orra hegyét. Sosem tudták meg, mi volt a súgás tárgya... Ennyi.
… Ahogy hárman halványodtak a távolban, rájöttek, hogy ez volt életük leg leg csúcspontja.
… Raferty büszke volt magára, hogy ilyen rátermett nőt szedett fel.  
… A lenyugvó napnál csak a sirályok károgása volt hangosabb...

Maga a háború alapvetően a francia gyarmati hadsereg végső veresége után ideiglenesen kettéosztott Vietnám újraegyesítéséért folyt, amely során ideológiai alapon Kína és a Szovjetunió a kommunista Észak-Vietnamot, míg az USA Dél-Vietnamot támogatta. A két kommunista nagyhatalom a délkelet-ázsiai befolyásért egymással is versengett, az USA pedig a kommunizmus térnyerését próbálta megakadályozni a térség frissen függetlenné vált országaiban. Végül az USA, politikai vereségre hivatkozva, kilépett a háborúból.

Ej, de szép idők voltak. Kaland, játék, kockázat! Bombamód szaporodtak a becsületek.
    Ma már Franky-t legfeljebb csak gondolatban övezi háborús övezet: hályogtól sújtott látószervei megbízhatatlanok, bátortalanul ismerkednek a jelennel. Az emlék hosszú vendég, áramlik az emlékező felé, hogy felkeserítse.

  
  

Megjelent: 2017-03-03 17:00:01

 

Rimóczi László (1979) újságíró,  a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.