Videó

Nagy Zsuka felolvas – Irodalmi Jelen


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Csengődi Péter: Kavics

Munkából hazafelé tart az örök gyerek, gyalogol a villamostól hazáig, és közben azon gondolkodik, hogy mennyire unatkozik. Ha most otthon lenne, éppen valami filmet nézne, vagy játszana a számítógépen, vagy bármi mást csinálna. Most viszont minden tevékenysége abból áll, hogy egyik lábát a másik után teszi le a földre, de mást nem tehet, mert mielőtt bármelyiket tehetné az előbbiek közül, haza kellene érnie.

Légből kapott játékokkal próbálja elütni az idő: nevet ad a fáknak, megpróbálja kitalálni az emberek személyiségét a ruhájuk alapján, arrébb rugdossa az útjába álló tárgyakat. Meglepőik azon, hogyan pattog a rúgás hatására egy fura kavics. Ahhoz képest, hogy mekkora, és milyen az alakja, teljesen más pályára számított. Odamegy a járdaszéli gazhoz, és megkeresi a kavicsot. Emelgeti, figyeli, milyen színes, hogyan csillog a fényben, hogy pörög, amikor dobálja. Valami ismeretlen anyagból van. Zsebre rakja, és tovább megy. Még mindig unatkozik, de már csak a kavicsra tud gondolni.

Egy polcot teljesen átpakol, mire úgy érzi, hogy megtalálta a megfelelő helyet a kavics számára. Leül a számítógép elé, elindítja a filmet, de időként el-elfordítja a fejét a polc felé. Megállítja a gépet, leveszi a szekrényről a kavicsot, gyönyörködik benne egy kicsit, majd maga elé teszi az asztalra. Újraindítja a filmet, de aztán csak azon kapja magát, hogy másik helyet keres a kavicsnak. Ismét leállítja a filmet, kiveszi zsebéből a telefont, és felhívja az anyját. Hosszasan ecseteli, hogy milyen érdekes kavicsot talált. Megkérdezi, hogy szerinte hova illene, de válasz helyett kérdést kap, hogy mikor beszélt utoljára a nővérével.

–Nem, anya, nem hívtam mostanában. Tudom, hogy illett volna már.
–Nem, anya, nem arról van szó, hogy nem szeretem, csak nincs közös témánk. Csak a divatról tud beszélni, meg hogy van-e új Ashton Kutcher-film.
–Igen, anya, most beszéltem húsz percig egy rohadt kavicsról, de attól közös témánk még nem lesz. És ez különben is hülyeség, a kavics nem rohad meg.
–Nem, anya, nem vagyok kötekedő. Igen, szőrszálhasogatónak szőrszálhasogató vagyok, de nem vagyok kötekedő.
–Nem, anya, nem fontosabb egy rohadt kavics a nővéremnél.

Elköszön, leteszi a telefont, és a kavicsot mérgesen bedobja a szemetesbe. A telefonjában kikeresi a nővére számát, ráteszi az ujját a hívógombra, de nem nyomja le. Nincs kedve, vagy nincs ereje hozzá, maga sem tudja. Csak ül egyhelyben, kezében a telefonnal, monitorán a megállított filmmel, és nem tudja levenni a szemét a kukáról, ahová kidobta a kavicsot.

  
  
 

Csengődi Péter (1983) szoftverfejlesztő, író, költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat egyik alapítója.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.