Keresés a honlapon:

Nagy Gusztáv: A hetedik...

 

Hetediknek születtem a családba. Mondhatom, hogy az apai nagybátyám, Szuszka és felesége örömére,hiszen alattomos álmaikat szőve fejükbe vették, hogy ha fiúgyermeke születik az anyámnak, azt ők fogják maguknak felnevelni. Lala-bácsikám felesége ott sürgött-forgott anyám körül, s még arra is vigyázott, nehogy egy férfi is betegye a lábát a kalyibába, ahol anyám vajúdott velem. Odakint a férfiak a zöld gyepen ettek-ittak, daloltak. Csupán az öt lánytestvérem téblábolt az ajtó előtt, pánikba esve anyám fájdalmaitól. Aztán amikor meghallották életjelzésemet, sietve közölték, hogy megérkeztem. A bácsikám ekkor kiáltott egy nagyot: "Ha huggyos lány,dobjátok ki! Ha pöcsös,takarjátok be!" Betakartak.

 

Három hónapos koromig császár voltam a család minden tagja számára, aztán elkezdődött a harc apám és Szuszka között. Vagyis a dolgok úgy alakultak, hogy a bácsikámék szinte nap mint nap minden órájukban, amikor csak tehették, velem voltak elfoglalva. Minden finomságot megszereztek nekem.Ezzel úgy magukhoz szoktattak, hogy én már csak az ölükben tudtam megmaradni sírás nélkül. Ekkor kezdődött apám féltékenysége, ami nem volt alaptalan, hiszen öt lány után egy fiú kész vagyon a szegény családban. Igaz,ott volt a testvérbátyám is,de az már felnőttnek számított.

Lala, aki fiúpárti volt, nem szülhetett gyermeket, ő biztatta férjét arra, hogy a cél érdekében költözzenek el egy másik faluba. Úgy is történt. Elköltöztek, és engem magukkal vittek Medgyesegyházára, mert az éjszakát átordítottam a hiányuk miatt. Apám azt mondta anyámnak: "Megrepedhet a szíve a gyereknek ,ha nem adjuk oda". Nem telt el két hónap sem, utánunk költöztek, és szomszédaink lettek. Innentől kezdve két apám és két anyám volt.. Újra császár lettem. Később,olyan három-négy éves koromban megváltozott a sorsom, mert Lina és Ica nővéreim kezdték unni a kényeskedéseimet, és amikor nem voltak közelemben a szülők, elvették tőlem, ami nekik is kijárt volna. Egyszer apám adott egy szappan nagyságú krumplicukrot, és Lina jól elvert, mert nem adtam neki belőle. Aztán mivel senki nem pártolt, Ica is el-elnáspágolt, amikor anyámék nem voltak odahaza. Lett is eredménye, mert a két lány igazi fiúcskát nevelt belőlem. Leszoktam az árulkodásról, és rájöttem arra, hogy mindent testvériesen meg kell osztanunk. Ezen aztán mindkét anyám csodálkozott, mert ahogy haza érve lepakolták batyujukat, én már úgy kezeltem, hogy ez az Icáé, ez meg a Lináé, még akkor is, ha nem voltak odahaza. Aztán a csodálatos szolidaritásnak Szuszka vetett véget egy tavaszi napon. Befogta lovait, és elhajtottunk a számomra ismeretlen világba,a vándorlásba. Mindig csak ősszel jöttünk haza.

 

Mire iskolaköteles lettem,száz kilométeren belül megismerhettem szinte minden dűlőt, tanyát, völgyet és minden terebélyesebb nagy fát. De megismerhettem az éjszakák üzenetét, a csillagok jajkiáltását, amikor éjjel a lobogó tűz mellett éppen arról beszéltek a vándorcigányok, hogy hány meg hány ártatlan embert vertek agyba-főbe a csendőrök, éppen ezen a dűlőn, nem is olyan régen, csak azért, mert errefelé vezették lovaikat az orosházi vásárra. Szó, ami szó,az ilyen történetek hallatán felnőtt embernek éreztem magam. Szinte minden tudtam a cigányságról, szokásokról, hagyományokról. Felfedtem a lovak titkait, hibáit, tudtam azoknak gyógyítási módszerét és megtanultam a kovácsmesterség valamennyi fortélyát. Viszont, ami nagyon fontos lett volna, azt nem tudtam: a magyar nyelvet. De azért felvettek az első osztályba, azóta sem tudom, hogyan történhetett. A fontos az volt, hogy a tanító néni kedvence lettem, és egyre-másra vittem haza a piros szíveket ötös gyanánt a két anyámnak.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-07-31 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.