Szemle

Az Irodalmi Jelen csapata október 4-én, népes közönségével együtt ünnepelte 15. születésnapját a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. Komoly és vidám felolvasások, slam és vetítés, ünnepi falatok – beszámolónk a helyszínről, sok képpel.

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

2016. október 8-án, szombaton reggel a Mediaworks Zrt. azonnali hatállyal felfüggesztette a Népszabadság és a Népszabadság Online (Nol.hu) működését, az átalakulás idején nem jelentet meg több nyomtatott lapszámot, bezárja az online kiadványt, a lapnál dolgozó újságírókat elküldi. Az írók tiltakozását közöljük.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

Annie Leibovitz (eredeti nevén Anna-Lou Leibovitz), amerikai fotográfus 1949. október 2-án született a Connecticut államban található Waterburyben. Leibovitz 1970 és 1983 között a Rolling Stone zenei magazinnak dolgozott, különleges portréfotóival ezalatt lett világszerte ismert. 1983-ban elhagyta a Rolling Stone-t és – immár exkluzív szerződés nélkül – a Vanity Fair magazinnak kezdett fényképezni. A 80-as években kilépett a rock-fotós skatulyából, reklámkampányokhoz és könyvekhez is fotózott, portréival számos díjat is nyert. Elismertségét jól jelzi, hogy ő volt a második fotós, akinek még életében önálló kiállítást szentelt a washingtoni National Portrait Gallery. 

Tovább a maimanohaz.blog.hu cikkére >>>

Az én meggyőződésem szerint nincs egyetlen helyes és adekvát leképezése a valóságnak. Nem vagyok ismeretelméleti realista, agnosztikus állásponton volnék. Nem gondolom, hogy létezne egy szupernyelv, amivel le lehetne írni a valóságot, vagy meg lehetne fogalmazni a törvényeinket. Egy ír népmese, egy japán haiku vagy a busmanok éneke mind-mind kísérletek a világleírásra, és minden ilyen kísérlet érvényes pillanata a megismerési folyamatnak, vagyis inkább ennek a képtelen vállalkozásnak, amit megismerésnek hívunk.

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

A rendszerváltás után a hirtelen jött szabadság összezavarta a fejeket, mára azonban kicsit bekeményedtek a dolgok: mindenki a másikat hibáztatja a saját bajáért – fogalmazott lapunknak Szomjas György, aki a Roncsfilm folytatását tervezi, és Savanyú Jóskáról is forgatna. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendezővel a Gólyáról és a láthatósági mellény szépségversenyről, Andy Vajnáról, a politikai megosztottságról és a betyárokról beszélgettünk.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

Kontakt – Keleti Éva fotói címmel nyílt kiállítás csütörtökön a Magyar Nemzeti Múzeumban, ahol a fotográfus művészekről készített, eddig kiállításon nem szerepelt 85 felvétele is látható.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

A Seb, noha kíméletlen látlelet a mai magyar társadalom egy részéről, mégsem szomorú könyv. A sorsok vigasztalanságát ellensúlyozza a cselekményszövés ritmusa és lendülete, a szereplők élettelisége és a szituációkban megmutatkozó visszafogott, finom irónia. Hidas Judit munkája nyeresége a kortárs magyar prózának – és az olvasónak is. (Márton László)

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

Ha azt mondom, plázacica, te azt hiszed, ez egy új keletű fogalom. Pedig dehogy! Már a népmesékben is léteztek „plázacicák”, csak akkor másképp nevezték őket. Hét nagyon aktuális jelenséget gyűjtöttünk össze Bajzáth Máriának, aki a mesepedagógia módszertanának kifejlesztője, valamint a Meseközpont Alapítvány szakmai vezetője. Abúzus, transzneműség, feminista, spermadonor… Bizony, mindegyiknek megvan a mesei párja.

Tovább a vmn.hu cikkére >>>

Kincses Kolozsvár remekművei ritkán vándorolnak Budapestre. Az Európai utasok – kolozsvári képzőművészet az ezredforduló után című kiállítást 2011-ben láttam a Műcsarnokban. Akkori írásom bevezetőjében írtam: Elfogult vagyok e város iránt. Ott éltem, tanultam, dolgoztam, majd Ceauşescu aranykorából menekülve lettem magam is európai utas. Tarisznyámban azóta is magammal hordozom ennek a városnak szellemi kincseit. Hisz minden léleknek van valahol a mélyben egy dédelgetett, megsiratott, eltemetett, feltámasztott, ezerszer visszaálmodott Kolozsvárja (Reményik Sándor).

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

2006 októberében egy négytagú család útra kel, hogy egy rozoga Suzukin átszelje Európát: elhagyja Magyarországot, és otthont találjon a boldog északon.

Tovább a konyvesblog.hu cikkébe >>>

Mindig egy különös izgalom lesz úrrá rajtam mikor nem klasszikus plüssben ülős előadásra megyek. Ez vasárnap sem volt másként, amikor az RS9 felé lépkedtem. Aki először jár itt, egy fiatalos bohém világot fedezhet fel lent, ebben a nagyon hangulatos enyhén dohos és nedves pincehelységben. Bárpult, elnyűtt kanapé, puffok, sejtelmes világítás, sajátos dekoráció és a gyülekező közönség morajlása. A hely adottságaiból adódóan családias hangulat alakul ki már az elején, a személyzet régi ismerősként üdvözli az ismeretleneket is.

Tovább a felonline.hu cikkére >>>

A kortárs művészet afféle slágerlistáin feltűnt egy új, magyar név. Idehaza kevesen ismerik, igaz, nem is itt született. Londonban van galériája, s most, hogy Budapesten járt, megkerestük.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Költőjére emlékezik a Fedél Nélkül. Az idén nyáron elhunyt, korábban villanyszerelőként és újságíróként is dolgozó Herceg Árpád a Vámház körút üzleteinek lépcsőjén terjesztette a hajléktalanok által írt lapot, amelyben sorra jelentek meg saját versei.

A menekültekről, s „gyönyörű hajléktalanjai hontalanságáról” szóltak e költemények, a sehova se tartozásról, a kilátástalanságról.

Tovább a nol.hu cikkére >>>

Hét évvel A nyomozó sikere után új filmet kaptunk a rendezőtől, Gigor Attilától, akit nevezhetünk a Balkán Tarantinójának vagy mondhatjuk rá, hogy ő a Coen-fivérek elfelejtett kisöccse, de ezeket a felesleges jelzőkereséseket elfelejthetjük. Sokkal fontosabb, hogy kaptunk egy jó, magyar filmet, amiért érdemes bemenni a moziba.

Tovább a hetediksor.hu cikkére >>>

Nem lehet úgy járkálni ma a városban, hogy néhány percen belül ne lássunk valahol egy jellegzetes Modigliani-arcot. Volt ez így korábban sok más neves festő kiemelt munkájával, és csak nagyon kicsit zavarba ejtő, hogy a Hősök tere helyett a Várba hívogatnak az óriásplakátok, a buszok és a metró hirdetései.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Székelyhidi Zsolt idén nyáron megjelent Csurom című kötete kellemes kikapcsolódást nyújt a perzselő napsugarak elől a tenger hűs vizébe menekülőknek, legyen az konkrét fizikai megvalósulás vagy csupán kellemes asszociáció. Már a borítón megjelenő kristálytiszta, ennek ellenére átláthatatlanul csillámló, varázslatos árnyalatú víztükör és a hófehér habokkal összefonódó égbolt előrevetíti a ciklusokon végigvonuló színek összjátékát, melyet nem törnek meg éles sziklák vagy erőteljes színkontrasztok. A harmonikus, biztonságot adó nyugalom érzése tölti el a leendő olvasót a kötetre pillantva, a relaxációhoz szükséges atmoszférát teremti meg a végtelen horizontba vesző borító. – Ivancsó Rebeka Anna kritikája Székelyhidi Zsolt Csurom című kötetéről (Parnasszus Könyvek, Budapest, 2016)

Tovább a vorospostakocsi.hu cikkére >>>

…ha a nézőben folyamatosan működnie kell egy (tükör)fordítógépnek, ami állandóan jelez az agyunknak, hogy ez a badarság valójában nem ezt a badarságot jelenti, hanem valami mást, az tökéletesen meggátolja, hogy bármi, ami elhangzik, a zsigereinkig vagy a szívünkig hatoljon.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

A keserűsó, számos kultúra csodaszere, előnyös tulajdonságai és felhasználási módjainak száma rendkívüli. Alkalmazása a 21. században háttérbe szorult, pedig ideális szer zúzódások gyógyítására, leégett bőr kezelésére, gyulladásgátló, csökkenti az irritációt és a fájdalmat, javítja az emésztést, segít a székrekedésnél. Ha szálka, netán fémszilánk ment a bőrünk alá, segít kilökni az idegen anyagot a szervezetből. Kártevők elleni védekezésre is alkalmas.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

„P. mint Pálinkás Gyuri." 2016. szeptember 25-én elhunyt Pálinkás György. Tolnai Ottó írásával emlékezünk lapunk munkatársára, Tolnai pécsi Vergiliusára.

Tovább a jelenkor.hu cikkére >>>

Ha azt mondom, hogy a szomszéd házat kipakolták a romák, mindenki elhiszi. Ha azt mondom, van egy iskola Borsodban, ahol a romák érettségire készülnek és emellett meditációt is tanulnak, ki hiszi el? A Mérges Buddha egy kiváló dokumentumfilm abban a tekintetben, hogy megmutat valamit, ami itt van közel, mégse látjuk – történik, de a kulturális és történelmi falak nem teszik láthatóvá, talán még hihetővé sem.

Tovább a filmtekercs.hu cikkére >>>