Szemle

A Madách kiadó történetében tudomásunk szerint még nem fordult elő, hogy egy verskötet szűk három hét alatt mind egy szálig elfogyjon. A hazai magyar slam poetry keresztapjaként is számon tartott, füleki származású Laboda Róbert komoly rajongótáborral rendelkezhet, hiszen eddigi három könyvbemutatóján hosszú sorokban álltak a dedikáltatni vágyók. Pedig ebben a könyvben nincsenek slam szövegek.

Tovább az ujszo.com cikkére >>>

A kvótaellenes népszavazás gyászos napján Aiszkhülosz Oltalomkeresők című drámájával foglalkozni finom, de határozott politikai állásfoglalás.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

Háromrészes sorozatban a Fiatal Képzőművészek Stúdiója hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekbeli reprezentatív éves kiállításainak története kerül áttekintésre elsősorban a korabeli kiadványokra és sajtómegjelenésekre támaszkodva. Minden részben egy-egy évtized olyan aspektusaira felhíva a figyelmet, melyek mai perspektívából nézve érdekesek lehetnek. A Stúdió a hivatalos intézményrendszer részeként művészetpolitikai szervezetként jött létre – az első, 1958-as éves kiállítás katalógusának előszavában világosan deklarálták a konzervatív pártállami hozzáállást: „Ne várjanak tőlünk valamiféle »avantgardista« programot”2. Azonban az alapítók szándékával összeütközésbe került idővel „a fiataloknál szokásos felfokozott életérzés” (D. Fehér Zsuzsa), és a feszegetés hatására olykor tágult a kultúrpolitikai tűréshatár, máskor viszont adminisztratív eszközökhöz nyúlva cenzurális megkötéseket alkalmazott a hivatali apparátus – következnek a hatvanas évek.

Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>

Négyszáz év múltán a nagy utazó, református lelkész Szepsi Csombor Márton nyomába eredt Móser Zoltán fotóművész és Szalai Attila újságíró, politológus. Emlékkötetüket  Polonica varietas címmel jelentették meg a közelmúltban. A könyvben végigjárják az első magyar nyelvű útirajz szerzője, Szepsi Csombor Márton lengyelországi útjait. A kötet megjelenését a Dunamelléki Református Egyházkerület is támogatta.

Tovább a parokia.hu cikkére >>>

Danny McBride és alkotótársa, Jody Hill az Egyszer fent, inkább lent után újból tető alá hozott egy sorozatot az HBO égisze alatt. Fekete komédiájuk provokatív és stílusos, gyakorta egyensúlyozva az abszurd humor és a dráma mezsgyéin is.

Tovább a felonline.hu cikkére >>>

Szurcsik József a művészettörténet tanúsága szerint nagyon sokoldalú művész. Az egyik oldala határos Császár László költő verseivel. Az összetartozást a költői szövegek erőteljes képszerűsége, valamint a festmények domináns narratív sajátossága adja. Ezen túl mindketten a történelmi cselekvés nagyszerűségével a sokoldalúan képzett ember (pszeudo) mítoszával való szembesülést, a velük való leszámolást, végezetül pedig az élet és a lét üres telkén való kesernyés körülnézést fogalmazzák újra és újra, miközben a hiábavalóság lidérce gyötri őket.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Slavoj Žižek frissen magyarra fordított könyve, a „Zűr a Paradicsomban: a történelem végétől a kapitalizmus végéig” számomra egy nehezen megkerülhető paradoxont jelent. Egyrészt roppant jó, hogy fordításra került, másrészt pedig meg tudom érteni, hogy miért épp ez került fordításra, ugyanis mind szerkezetében, mind tartalmában Žižek egyik befogadhatóbb, emészthetőbb kötete.

Tovább az aszem.info cikkére >>>

A Jóban Rosszban és a Beugró Plusz produkciókból is ismert Debreczeny Csaba idén ősszel eljött az Örkény Színház kötelékéből. Többek között erről is beszélt az Egy, kettő, három bemutatójára készülődve.

Tovább a szinhaz.hu cikkére >>>

A budapesti Ludwig Múzeum jelenlegi Kelet- és Közép-Európára irányuló fókuszával összhangban az őszi időszak alatt két lengyel vonatkozású tárlattal is várja a látogatókat, ám mindkét tárlat hagy kívánnivalót maga után.

Tovább a revizoronline.hu cikkére >>>

Milbacher Róbert első prózakötetében elbeszélésvariációk rajzolják ki a falu határait. A Szűz Mária jegyesének szereplői beszélnek ugyanis mindenfélét, a közösséget maga a mendemonda tartja életben – s az is aprítja miszlikbe. A kocsmapultnál elvégre szégyen az okokról szólni, kényelmesebbnek tetszenek a következmény-anyázások. A PTE frissen Margó-díjjal kitüntetett docensével peremlétről és összegabalyodásról, világmegmentések közötti időről és egy rosszkedvű térről is beszélgettünk.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Akármennyit is gondolkodom Bob Dylan Nobel-díjáról – ami nem béke (az a másik Bob, a Geldof lett volna a Live Aid-ért, de végül ő sem…), hanem irodalmi – mindig a háromsebességes terepbringám jut eszembe. Tízévesen örültem volna neki, ám amikor betöltöttem a tizenhatot, és nagyapa vett egyet valakitől, talán a Pölhe bácsitól a sarkon, ki tudja már, azt mondtam: Hű! Még épp idejében! Mentem vele pár kört az utcában, és rájöttem, hogy mégsem. Elmúlt a pillanat, réges-rég, most inkább cikiznek érte, úgyhogy hamar megszabadultam tőle, a nagy hajlított kormányával, háttámlás ülésével meg az összes sebességével együtt.

Tovább a gittegylet.com cikkére >>>

Fátyol Viola kapta pénteken a második alkalommal kiosztott Capa-nagydíjat. A fotós a „Ha van szíved, neked is fáj, amit velem tettél” című anyagával érdemelte ki az összesen 3,5 millió forinttal járó díjat. A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ a magyar fotográfia területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotók munkájának elismeréseképpen 2014-ben alapította meg az 5 millió forint összdíjazású Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat, melynek odaítéléséről a magyar és nemzetközi szakemberekből álló zsűri két lépcsőben döntött.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

Cormac Mccarthy A síkság városai (Cities of the Plain, 1998) című regénye a Magvető kiadó gondozásában jelent meg 2014-ben. A Határvidék-trilógia befejező részében a múlt század közepén, 1951-ben, tehát alig valamivel azután járunk, hogy a kötet első része, a Vad lovak (All The Pretty Horses, 1992) cselekménye befejeződött 1949-ben. 

Tovább a pannontukor.hu cikkére >>

Az alkotók olyasmit találtak meg a Bűn és bűnhődésben, amit nem is ebben a műben kellett volna keresni.

Tovább a 7ora7.hu cikkére >>>

„Egyetlen kép többet mond el a történelem valóságáról, mint egy polcnyi szakirodalom - már ha a kép hiteles… A pillanatot írásban rögzíteni igen nehéz. Annak a kornak a hangulatát – az érzésvilágát, egy egész nemzet ’egyetakarását”, lelkesedését, bizakodását, majd reményvesztettségét – hitelesen és őszintén a kívülről szemlélőnek ezek a felvételek tudják csak érzékelhetővé és érthetővé tenni.” – olvashatjuk Göncz Árpád gondolatait az Erich Lessing 1956-os képeit bemutató fotóalbum előszavában. 

Tovább a mai manó ház.blog.hu cikkére >>>

Három évvel a Lassuló zuhanás után új verseskötettel jelentkezett Jónás Tamás. A Magvető Időmérték-sorozatában megjelenő Törzs a múlttal néz farkasszemet, férfit csinál a fiúból és betakarja az olvasót a súlyos Weöres Sándor-i dunyhával. Jónást a Törzs szerkesztője, Szűcs Teri kérdezte az Írók Boltjában, az ég maszatja tejfölként folyt szét, zenélt a Táncreakció.

Tovább a konyves.blog.hu cikkére >>>

A közönség tagjai válnak esküdtekké, a tények bírósági ismertetése és megvitatása után szavazhatunk.

Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>

Az 1956-os magyar forradalom művészettörténeti, képzőművészeti teljes körűségét kellő részletességgel eddig fel nem tárt, sajátos fehér foltként tartjuk számon. Ennek mindmáig csupán egyes részletei, töredékei váltak ismertté, néhány elrejtett, vagy lappangó alkotástól eltekintve a korlátolt kiterjedésű szóbeli nyilvánosság és az emlékezet féltett rekeszeiben ugyan megőrződtek, de csak a rendszerváltás után kerültek/kerülhettek nyilvánosságra.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Zalán Tibor nevéhez mindhárom műnem szorosan kapcsolódik. Habár pályája versekkel indult, s ma is leginkább költőként ismerjük, hamar kapcsolatba került a színházzal, legalább két évtizede pedig hosszas regényutazásba kezdett. Beszélgetésünkben az életmű mindhárom területét szóba hozzuk.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Különösen szívmelengető érzés olyan interjút készíteni, amely túlnyomórészt a 19-20. századi magyar irodalom és történelem szereplőiről szól. A Szépmíves Könyvek kulisszatitkairól a kiadó főszerkesztőjével, Kovács Attila Zoltánnal Kibelbeck Mara beszélgetett.

Tovább a cultura.hu cikkére >>>