Keresés a honlapon:

Kommunikációs hadviselés – Lev Tolsztoj: Háború és béke (Gyürki Katalin)

Fotó: 1749.hu

A Háború és béke új fordításából már a megjelenése előtt közöltünk részletet, majd elsőként interjúztunk a fordító Gy. Horváth Lászlóval - most Gyürky Katalin gondolkozik el Pierre Bezuhov, Andrej Bolkonszkij és Natasa Rosztova háromszögéről - a kommunikáció fogalma és József Attila segítségével.

Bevallom őszintén,  amikor a Gy. Horváth László újrafordította Háború és béke elemzésén kezdtem el gondolkodni, és a friss magyarításnak hála minden eddigi olvasatomnál jobban megérintett a regény kommunikációs mélystruktúrája, folyton József Attila sorai ötlöttek fel bennem: „fecseg a felszín, hallgat a mély”. Ám hogy az okfejtésemhez végül mégsem egy az egyben vettem át ezt a mondatot, azt nemcsak a magyar költő iránti mélységes tiszteletem indokolja, hanem az is, hogy a Háború és békét most sokadjára végigolvasva rájöttem: miközben az kétségtelen, hogy a moszkvai és pétervári elit összejövetelein csacsog (fecseg) a felszín, a mély sem hallgat. Hiszen amikor a „szalonok, pletykálkodások, bálok, hívságok, semmiségek” (I. kötet, 38) világából kiábrándult hősök – elsősorban Andrej Bolkonszkij és Pierre Bezuhov – az élet értelmét keresve és annak legmélyebb bugyrait megélve hallgatásba burkolódznak, az is beszédes. Sajátos kommunikációjuk, vagy adott esetben a csendjük egyfajta reakció, reflexió a fecsegő/csacsogó felszínre.

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-03-29 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.