Keresés a honlapon:

Műtermi gyakorlatok válságok idején – Interjú Sinkovics Edével legújabb kiállítása kapcsán (Sirbik Attila)

 
Sinkovics Ede: A lázálmok egyike (részlet)

„Na meg: mert mit is tehetne ma a művész? Van még cél, értelem? Lehetséges-e még a katarzis? Vagy provokáljon? Pisáljon a trambulinról az élet medencéjébe? Az ingerküszöbünk már olyan magas, hogy az ilyesmire csak legyintünk egyet, ugyan már. A nyárspolgár, avagy az egyszerű magyar ember is csak annyit mondana: ilyet én is tudok. Pedig hogy ilyet én is tudok, az korántsem egyértelmű. Mennyien legyintettek a vírusra is, aztán hazatolhatták a nagymama biciklijét a temetőből, mert ő már nem jött haza. A háborúval is mindig az volt és van, hogy sose hisszük el, hogy ez lehetséges. Sinkovics Ede erre emlékeztet bennünket a covidos kollekcióval, a területvédelmi összeállítással pedig arra figyelmeztet, legyünk éberek, elvtársak, az ellenség sosem alszik. Teszi mindezt a maga módján, sinkovicsosan…” (Részlet Szerbhorváth György kiállításmegnyitó szövegéből)

SA A kiszámíthatatlan mindig szembe megy az aktuálissal?

Sinkovics Ede A kiszámíthatatlanság az aktualitás maga. Ugyanis ha valami kiszámítható lenne, az kevésbé lenne aktuális, mert nem érdekes, nem izgalmas. Sok esetben az újdonság az, ami mindig aktuális. Az újdonság ismeretlen, és az aktualitása az, hogy megismerjük. Ebből kifolyólag a kiszámíthatatlanság a legaktuálisabb.

SA Az aktualitás csupán állapotfelmérés lehet, minden más puszta jóslat?

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-06-03 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.