Videó

Timor Shah videója




Keresés a honlapon:


Metabolizmusok – Max Porter: Lanny (Bényei Tamás)

 
Fotó: 1749

Max Porter az egyéni gyászt feldolgozó A bánat egy tollas állat után a Lannyben a természetfeletti öko-folk felé mozdul - de vajon mit keres egy bitument könnyező, kotont köhögő Zöld Ember egy angol alvóvárosban? Bényei Tamás szokás szerint lehengerlően alapos kritikájából kiderül!

Max Porter 2019-es második könyve bizonyos szempontból emlékeztet a szerző nálunk is sikert arató bemutatkozó regényére (A bánat egy tollas állat): ez sem hagyományos próza, hanem tipográfiai és nyelvi tekintetben is kísérletező, több hangot váltogató szöveg, amelyben ráadásul szintén fontos szerepet játszik a gyász és a veszteség. Az első regényben egy fiatal feleség és anya halálát próbálja feldolgozni az özvegy és a két gyerek, itt pedig egy kisfiú eltűnése kavarja fel a falu életét. Mindkét szövegben fontos szerepet játszik egy „fantasztikus” figura; míg azonban a korábbi regényben mintha a gyász intenzitása hozná létre vagy idézné meg a Ted Hughes versciklusából kölcsönzött Varjú alakját, itt ez a természetfölötti – vagy nagyon is természeti – többlet már a felütésben jelen van. Ő a halott Fogacsán apó, akinek szerepeltetése egy másfajta irodalmi hagyományba is beleírja Porter regényét.

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

  
  

Megjelent: 2022-04-23 14:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.