Keresés a honlapon:

Két szó közt feszülő húron játszani (Jenei Gyula Mintha ugyanaz című verseskötetéről)

Sosem tudom, hogy kell verseskötetet olvasni. „Kiolvasni” még kevésbé. Ha csak fellapozom, kötéstechnikai okokból mindig ugyanott nyílnak az oldalak: mintha egyes versek mindenáron szerepelni akarnának, mások csendesen meghúzódni, észrevétlennek maradni. Ha szisztematikusan állok neki, olyan, mintha egy ültő helyemben próbálnám végigenni egy étlap desszertkínálatát. Persze erre találták ki segítségül a kötetszerkesztést, ciklusokra bontást. Legyen hát így: fegyelmezetten. Minden napra egy kötetciklus. Biztos így a jó? Akárhogy is, egy a vége: a keresztbe- és oda-vissza olvasás, és a könyv egy saját szerkesztésű kötetté áll össze – inkább: esik szét, táruló és összezáruló lapokkal, megtörve a kötés eredeti törvényszerűségeit.

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-11-09 15:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.