Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
Sze jún. 28, 2017 @18:00 -
Ajánlom a könyvedet
P jún. 30, 2017 @19:00 -
Jazzköltészet júniusban

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

 

feed-image RSS

A csoport friss és szabad. Lélekemelő akarattal és hittel dolgoznak alkati és életkori kivétel nélkül. Beleadnak 110%-ot, de merre lesz jövőjük?

Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>

Magasan

 

Torkán akadt kitelt időnek,

pörgésbe –zajba beleájult

a nappal szemben mit se látott,

s zuhant a középpont felé.

 

Agyag és zsíros műanyag

tölti ki pórusainkat.

a lépcsőzetes pusztulásban

kaviccsá zsugorodunk.

Kis trilógia: feLugossy László születésnapjára, 2017 júniusában

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

Helyzetjelentés

 

Írország. Vonattal robogok Dublin felé. Ígéretek… A sziklákkal tarkított mező, a szürke, boltíves ég, a méregzöld fű visszavezet gyermekkorom világába. Koboldok földje ez.

A vonat robog. Ír földön vagyok, fülemben brit rock… Most érzem igazán, hogy fájdalmasan magyar vagyok. És nincs hazám. Idegen ország, új élet ígérete, és a sejtekben felsejlő honvágy. Gondolataim szülőföldemen járnak… Viharsarok…

"Filmszerűen peregnek az események, mindvégig érdekes tud maradni a történet, pedig látszólag semmi különös nem történik Arany Jánossal, közben azonban zajlik az élete, csak olyan csendesen, magának valósan, amilyen a költő alkata volt."

Tovább a smokingbarrels.blog.hu cikkére >>>

 

A Miskolci Operafesztiválon mutatták be Ittzés Tamás - Lanczkor Gábor: A Lutherek című ragtime-operáját. Ittzés Tamás zeneszerzővel a premier után beszélgettünk a szokatlan műfaj titkairól.

Tovább a kulturpart.hu cikkére >>>

kis, karácsonyi angyaltalonkodó

Én vártalak, te másfelé mentél.
Karácsony helyett tropára ment tél
hordott össze hetet-havat rólam;
így elkerülted a disznóólam.

Bár nem vagyok kis Jézus, se ’Anti’,
csak járt volna egy misztikus randi,
az emberen kívüli szellemmel;
malackodás az álszent kellemmel.

"feLugossy is több hangszeren muzsikál: performansza tán közönségcsalogató, de zenekarban énekel (játszik), grafikát, díszletet tervez, stb. Nem véletlenül szerepel az album vége felé El Kazovszkij, amint épp csinálja a Vándorállat című installációját: az Új Hullámban mindenki populáris Gesamtkunstwerkben nyomult: zene, performansz, festészet."

Tovább az art7.hu cikkére >>>

 

VÁNDORUTAK

(3 filmesszé)

 

 

 

 

Csodák a galaktikus tanyán

 

 

A dombvölgyekből némán kelt ki a reggel; a helyet még a hold lefordult sarlója pátyolgatta. Kémények füstjét a köd hasas közepe nyeldekelte. A füstszínű felhőrojtok mögött elmázolódott a nap, fényes esőhúrok verték a port, hirtelen megdőltek, mintha megcsuszamlott volna az ég. Bordás dombokat lapályok támasztották, amelyeken észak-keleti irányban ernyedt tavacska kanyarított, északi nyúlványa sötétebben vonalazta az ég alját. A rozoga viskók közül kettő már a földre heveredett.

Lábszárvédős, bakancsos, ősz bajuszú figura nyolctagú csapatot vezetett az Alacsony-Tátra gerincén. Zanótszakállú szakadék mellett gyalogoltak; mögöttük maradt a Štefánik menedékház, még alább dudahasú kecskék legeltek. Krupova-nyeregnél ráfordultak a Gyömbérre kanyargó ösvényre. Szél mormogott, megszaggatta Deres felhőzászlait. A kettős kereszttől kőhajításnyira, a keleti lejtő bazaltkövei között messziről világlott a sátor narancsszín foltja. Előtte, térdére támasztott karokkal, sovány nő guggolt.

A magyar krimi nagy nevei sosem kötöttek le – valójában a bűn Georges Simenon és Patricia Highsmith szintű megközelítése az etalon számomra –, viszont Szita György két regénye, a  Magánnyomozás (1987) és a Segédmunkában (1988) a szociográfiai érdeklődése miatt is kiemelkedik a mezőnyből. Hasonlóképpen, A bűntől keletre nem egyszerűen egy izgalmas bűnügyi történet; hozzá tud tenni ahhoz az irodalmi tablóhoz, ami a mai magyar társadalmi viszonyokat mutatja be, szükségszerűen ironikus vagy szatirikus kritikával. Spiró György Feleségversenye, Térey János újabb művei, különösen A Legkisebb Jégkorszak nem riadnak vissza a disztopikus politikai szatírától sem.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

A Látszatélet alkotói az általuk elnyert félmillió forintot az állam által elhanyagolt társadalmi csoportokkal foglalkozó alapítványoknak ajánlják fel.

Tovább a szinhaz.hu cikkére >>>

Kelléktár

 

 

lógnak tapsrend után,

tegnap leköpött szögein

kivénhedt, afrikbélű bábok.

málló diszleten

nyí kicsapott kuvasz,

döglött fényű fejlámpák

árnyán megfeszül.

hogyan simítsam immár puhává

szálkás, szíjácsánrepedt hitem?

júdáscsókokat miként jegeljek?

szakadt inakkal akasztva

minden kellék torzidővé alvad,

holt évekként szitál belőlük

fűrészfogmart öröm.

A megemlékezés sorozatot folytatva, a Bibliamúzeum Albrecht Dürer metszeteiből mutat be válogatást, Dürer – Fénybe metszett vonalak címmel.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

Csapda   

 

 

    - Mit akarsz? - horkant fel, amikor feltekintve meglátta Greget az íróasztala előtt.

    A fiú zavarba jött Steve szokatlan hangjától. Köhécselni kezdett.

    - Veled akarnak beszélni - mentegetőzött.

    - Kicsodák?

    - Nem tudom. Két elefántbébi.

    - Rázd le őket.

    - Próbáltam, de csak az üzletvezetővel hajlandók tárgyalni. Ráadásul név szerint téged kerestek.

    - A frász essen beléjük! - dohogott Steve, s kelletlenül felállt íróasztala mögül.

    Pont most!

    Megígérte Erikának, ma korábban hazamegy, ha törik, ha szakad. Noha nem értette, felesége miért ragaszkodik ahhoz, hogy ő is elmenjen az óvodába. A gyereket nélküle is fel tudják venni. Erika mégis kötötte az ebet a karóhoz. Legalább a beíratásnál legyél ott!

Nem volt trendi, ezt szerettem benne, rém más volt, mint akármelyik egyetemet végzett irodalmár. Nem akart megfelelni se trendnek, se szerkesztőnek, se kritikusnak, se senkinek, és ez irodalmilag sem nyerő. – Dukay Nagy Ádámtól Gyukics Gábor búcsúzik.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

 

 
Michael Bay ötödik alkalommal kápráztatja el a nagyérdeműt és senki ne lepődjön meg, ezúttal is a látványon van a hangsúly. Még több szereplő, még több helyszín, még több robbanás, még több IMAX. A múltban az emberek és a transzformerek számtalanszor kiálltak egymás mellett, de amióta Cybertron lakhatatlan, ez a barátság nagyon ingatag. Csak az egyik faj élheti túl, mi pedig vagyunk annyira önzőek, hogy magunknak szurkoljunk. Ha kihalunk, ki fog mozizni?
 

 A kontextus összezsugorítása

 

Megérkeztem. A poggyász szétesett,

a holmik szétszóródtak, min dobókockák.

Zajlott a Ki nevet a végén?

„Társasjáték ez az ország.”

Megfogtad a csuklóm, eléggé durván vonszoltál.

Nehéz volt az izzadtság.

Átlátszó volt a parfüm.

Mintha a szívembe állt volna a hajtűd.

Ezen a szombaton majdnem egész éjjel nyitva tartanak a múzeumok, millió program közül válogathatunk az egész országban. Mi az Artmagazin Online-nál úgy gondoltuk, összeállítunk egy szubjektív szelekción alapuló Ezt nézd!-et azokról a programokról, amikért szívesen osztódnánk és szaladgálnánk A-ból B-be Budapest területén.

Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>

Kilenc dekk

 

 

 

 

/Szőke Imrének – ő tudja, miért/

 

 

 

A füstszagról jutott eszembe. Már megint hetek óta nem voltam kint, csak az erkélyen. Képzeletben persze nagy mellénnyel a Duna-parton sétálok a víz felé, vagy üldögélek egy padon olvasgatva, vagy csak úgy nézem, ahogy jönnek-mennek az emberek. De még sosem néztem. Nyugodtan nem. Esetleg félrehúzódva, izzadt tenyérrel, remegő kézzel szorongatva az öngyújtómat, remélve, hogy nem tojok be, mire hazaérek valahonnan, ahova muszájból mentem. Szidtam magam, mert megint csak elképzelek, és nem merek. Dereng valami, amit a pszichológusom az immaginációról szövegelt, de mit sem ért vele.        

 

A cellofoidák meglehetősen visszataszító lények. Csáprágóikkal, szőrös fejükkel, hatalmas potrohukkal leginkább túlméretezett pókhoz hasonlítanak, de hosszú csápjaikkal képesek körbeölelni egy emberi testet. Éjfekete szemük többet lát annál, amit mi képesek vagyunk felfogni a világból. A testük mélyéből feltörő kerregéssel, kattogásokkal kommunikálnak, és az emberi érzékek számára elviselhetetlen visítással adják a külvilág tudtára, ha fenyegetve érzik magukat.

Tovább a konyves.blog.hu cikkére >>>

Fehér holló teaház. Baki Dani ajánlotta, hogy ide üljünk be, de nem törzshelye, kétszer volt itt eddig. Nincsenek kedvenc helyei Budapesten. Furcsa hangulatú meditációs zene szól. Le kell venni a cipőt. Babzsák puffokon ülünk. Dani gyömbérteát iszik mézzel. Kicsit meg van fázva.

Tovább a szinhaz.org cikkére >>>

fehér vásznamról

 

álmomban

mindenki alszik

eszmélek

lassított lépteim

tompítják

a hajnal neszeit

nem szeretnék

felzavarni senkit

kulcs harap a zárba

kilépek egy más világba

partjáról csodálom

ahogy kiflivé görbül

és szunnyad a tenger

védtelen mint én

most kileshetem

A budapesti Magyar Fotográfusok Háza a Lengyelországi Magyar Kulturális Évad kiemelt eseményeként átfogó kiállítást rendez a magyar fotográfiáról a Varsói Nemzeti Múzeumban. A többek között Kertész, Capa, Munkácsi és Moholy-Nagy képeit mestereik és követőik kontextusában mutatja be a szeptemberig látható tárlat.

Tovább a maimanohaz.hu cikkére >>>

 

Vénusz kelepcéi

Hekl Krisztina Szabadulójáték című kötetéről

 

Hekl Krisztina eddigi irodalmi munkássága alapján viszonylag sokoldalú szerzőnek mondható. Főként prózaírással foglalkozik, a Szabadulójáték az első nyomtatásban megjelent kötete.

2013-ban Zsoldos Péter-díjra jelölték, amely idehaza magas fokú elismerést jelent a sci-fi műfajában. Évek óta publikál verseket és novellákat, tagja a Turczi István vezette Filter írócsoportnak.

A Szabadulójáték történeteiben olyan, hiperrealistának is nevezhető, a mai ezredforduló valóságát szinte állóképekben bemutató ábrázolásokat kapunk, amelyek távol állnak a sci-fitől vagy a lírai költészettől, noha Hekl Krisztina sötét iróniába bújtatott stílusának nyomait is magukon viselik. „A feleséget édesanyja távgyógyítja, / A férjnek egyre gyakrabban remeg a keze, / A feleség patkánymérget főz a konyhában, / Azután mindketten megisszák, / Mindketten megisszák.” – mondja a szerző egy korábbi, Megjátszótér című versében, és ebben a könyvben is mintha csupa megjátszott szituáció, tér és olyan ember szerepelne, aki sokszor szinte kilátástalannak látja a szabadulást élethelyzetei csapdáiból.

Ahogy az ember időnként leporolja a könyvespolcon sorakozó könyveit, néha egy-egy világirodalmi alkotásnak sem árt ilyen „portörlés”. Ma legfeljebb az irodalomtörténet tartja számon Rousseau Új Héloïse című levélregényét, holott korának legolvasottabb alkotása volt Franciaországban és Európában egyaránt. A regény 1761 januárjában jelent meg Amszterdamban, mégpedig meglehetősen cirkalmas címen (Julie ou La Nouvelle Héloise, Lettres de deux amants, habitants d’une petite ville au pied des Alpes, azaz magyarul, Júlia, avagy a második Héloise). Ebben az évben viszont egy új kiadás is megjelenik Douches nyomdájában, s ez az új kiadás néhány illusztráció és rézmetszet mellett a Rousseau által utólag a regényhez hozzácsatolt Előszót (Préface de La Nouvelle Héloise ou Entretien sur les romans entre l’éditeur et un homme de lettres)[1] is tartalmazza. A könyvnek példátlan sikere volt. A könyvkereskedők nem győztek a megrendeléseknek eleget tenni és az olvasók naponként, sőt óránként egy frankjával bérelték a könyvet; az újabb kiadások és utánnyomások egymást érték. A szalonokban, az akadémiákban, a hírlapokban és folyóiratokban, a polgári körökben – mindenütt csak Rousseau-ról és könyvéről beszéltek.

Csillagváros

Szubjektív filmnapló

 

KALIFORNIAI ÁLOM (La La Land), 2016. Damien Chazelle

 

Végre úgy mondhatok hangzatos féligazságokat a Mulholland Drive-ról, hogy közben a Kaliforniai álomról beszélek. A Mulholland Drive (David Lynch, 2001.) megnézése óta engem Los Angeles- szel helyzetbe lehet hozni, két teljes hét és egy kockás füzet ment el értelmezéssel, jobban ismerem a város térképét, mint a helybéliek, a végeredmény mégis a nullával konvertál. Lynch előkotorta a régi forgatókönyvet, átnyújtotta Damien Chazelle-nek, aki megrendezte a Mulholland Drive nézőbarát változatát, a Kaliforniai álmot. Kicsit túloztam.

Vannak filmrendezők, akik világot teremtenek és vannak, akik ügyesen variálják a már meglévőt. Damien Chazelle Animátorként egyszerre mozgatja a zene, a mozgás és a dialógus szentháromságát. Szépek a ruhák és nincsenek benne sivár foglalkozású emberek. A művészet derivatív és időnként újat mond. Nem pont a musicaltől várnám ezt az újat, de valamiben azért meglepett. Nem abban, hogy új kontextusba helyez régi kulturális képzeteket, képi reminiszcenciákat, mint a Casablanca, PárizsHaragban a világgal, és az art decós Griffith Obszervatórium Los Angeles tetején.

Aline Ohanesian

 

Hawaii születésű, de jó amerikai, igazi művelt yenki-lány,

persze, amúgy meg szomorúszemű örmény is, a neve, ugye …

Van egy rábízott története, nem hallgathat róla,

mondja is, meg nem is, siratja is, meg nem is,

nem keres felelőst, felelősséget,

szívére szorított emlékgyertyát éget.

Nem lenne fair a Musza Dagh-ot emlegetni. Biztos olvasta.

Csak nem tud mit kezdeni a rálőcsölt múlttal,

s így mi sem tudunk mit kezdeni a múltjával.

A művészetet nem szabad csak az elitnek fenntartani, hanem mindenkihez el kell juttatni! – vallotta Victor Vasarely, aki mindenki számára szerethetővé és birtokolhatóvá kívánta tenni az alkotásokat. A világhírű magyar festő 30 éve még maga látogatott el a Vasarely Múzeum megnyitására, most unokája képviselte a húsz éve elhunyt művészt a megújult múzeum és kiállítás átadásán június 19-én.

Tovább a kultura.hu cikkére >>>

Erika

Imádom az Erikát. Fiatalkorom nagy szerelme volt. Anyunak kellett valami a munkájához, de akkor még nem terjedtek el ennyire sem a számítógépek, sem a nyomtatók; ezért vett egy Erika 50-es táskaírógépet.

Szerettem, ahogy kopácsol. Szerettem, hogy nem volt egyszerű lenyomni a gombokat; tényleg úgy éreztem, hogy minden leütött betűnek súlya van. Imádtam a trükköket, amiket alkalmaztak vele, például az ezret mint számot nem számjegyekkel gépelték le, hanem egy kis L betűt, ami mögött kis O karakterek sorakoztak. Sosem értettem, hogy miért nem a nagy O-t használták; valamiért ez volt a szokás. Mindig is tiszteltem a szokásokat. Imádtam azt is, ahogy a sor végén megszólalt a csengő; mintha a szöveg leírásának a titkolt, valódi célja az lett volna, hogy a csengő végre elhangozzék.

Szemes Botond tudósítása a Philology in the Making. Theories, Materialities, and Media of Reading and Writing című konferenciáról.

Tovább a muut.hu cikkére >>>

 

A 10. Armel Opera Festivalt idén nyáron Budapest mellett először rendezik meg Bécsben!
 
A jubileumi évben is öt operabemutatót tartanak, amelyeket rangos, nemzetközi zsűri értékel, továbbá Armel Opera Festival Extra programra és Gálaestre is várják az Armel barátait, az operarajongókat, és az érdeklődő közönséget!
 

Kávé és

 

Hétfő. Egy kávézóban vagyok ma.

Valami különlegesre várok,

míg az egymásba borult illatok

úgy fekszenek rá az asztalokra,

mint a tettre kész szerelmespárok.

 

Kávémban megremeg a kiskanál -

ő már sejti, hogy figyelni jöttem.

A hirtelen született pillanat

most szép lassan összemegy és leáll.

Gyermekbénulás egy csöpp időben.

Kristóf Krisztián nevét többek között a randomroutines alkotópáros egyik tagjaként, vagy a JCE (Jeune Création Européenne ) Biennalé 2013-as fődíjasaként ismerhettük meg. Ritkán rendez önálló kiállítást, mert számára „szórakoztatóbb a közös munka, mint az egotrippelés”. Együttérző tájkép című kiállítása június 25-ig látogatható a Trafó Galériában.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

Jelen írás a 2017. év tavaszi szemeszterében a Pécsi Tudományegyetem romanisztika alapszak francia szakirányán leadott szakdolgozatom témáját mutatja be. Miben is rejlik a téma különlegessége? A nemzeti – csakúgy, mint a nemzetközi – történelem számos olyan dolgot rejt magában, amelyhez az átlagos olvasó, illetve a történelem iránt érdeklődő kutatók hozzáférése jelentősen korlátozott. Ebből fakadóan több olyan fontos esemény marad láthatatlan a közönség számára, amelynek feltárása komoly előrelépést eredményezhet történelmi ismereteink szempontjából. A történelmi tájékozatlanság általában kétféleképpen magyarázható: vagy szándékosan maradnak eltussolva történelmünk bizonyos fejezetei, vagy források hiányában maradnak feltáratlanok. A francia hadsereg magyar önkénteseinek második világháborús részvételére az utóbbi érvényes. Bajomi Lázár Endre Tramontana, Magyar önkéntesek Franciaországban című könyvét tartjuk számon elsődleges forrásként, amely azonban még a levéltári dokumentumok fellelése és kutathatóvá válása előtt készült.

Válás

 

Éreztem, hogy kiürülök. De futottam teljes erőmből, a lábaim pedig ütemesen estek előre, mint egy autó szélvédőjébe csípődött szöcske lábai. Elhaladt mellettem az Égervölgyi-tó, az indázó gyökerek sokasága, a terebélyes felhőkké összeálló makk- és tölgylombozatok. Egy törött szárnyú veréb feküdt az egyik szürkéssárga kő szélén. A Teca mama vendéglőnél még ütemesen vert a szívem, de talán a Remete rét vetett véget mindennek.

Huszonhét országból több mint négyszáz filmet vetítenek.
 
Június 21. és 25. között 13. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, amelynek idei díszvendége Ausztrália. A KAFF és a vele párhuzamosan futó 10. Európai Animációs Játékfilm és TV-film Fesztivál magyar és európai versenyprogramjában az elmúlt két év termésének legjavát mutatja be, de információs és retrospektív programmal is várja a közönséget. A fesztiválon idén már európai televíziós sorozatok is versenyeznek.
 

 

Nem történt semmi

 

Egyik darabod főpróbája volt, ültem a fűtetlen, kopár nézőtéren, figyeltem az amatőr színészeket, hogyan forgolódnak a recsegő színpadon, fekete kabátban dideregtem, éppen kivégzési ceremónia folyt a színen, farmernadrágos hullák dőltek vezényszóra halomra, nem bírtam tovább a látványt, indultam kifelé, amikor megpillantottalak a karzaton téged, szakállasan és kialvatlanul, láttál osonóban, úgy néztél rám, mint egy árulóra,

Ami Radnóti Miklósnak a Bori notesz, az Ámos Imre festőművésznek a Szolnoki vázlatkönyv. Még a munkaszolgálat borzalmai sem akadályozhatták meg abban, hogy megörökítse apokaliptikus vízióit, lángokkal, angyalokkal és a kereszten szenvedő Krisztussal. Kopin Katalin művészettörténészt a most megnyílt Cinóber alkony című kiállításról kérdeztem, amely a gazdag és hatalmas ívet leíró életmű utolsó szakaszát, a világégés és az üldöztetés közegében keletkezett képeket helyezi a középpontba.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

 

Költsetek fel, ha ébren álmodom1

(forgács)

Bal zsebembe szabályos négyzetre hajtogatva bedugok egy ötszázast, a jobb zsebembe egy ezrest. Az ötszázasból metrójegyet veszek. Csak egyet, mert visszafelé rollerrel jövök. És villamossal, mert a villamoson lehet bliccelni, a metrón nem. Az ezresből ebben a szép, tavaszi napsütésben megajándékozom magam egy medállal, ami égig érő fát szimbolizál és a város másik végén árulja egy mozgássérült kézműves. Mert megérdemlem! Ez elég ritkán fordul elő. Vagyis az, hogy költök magamra; be kell osztani, ami van.

 

Petrőczi Éva líráját, irodalomtörténeti és egyetemi, kutatói és tanári tevékenységét, rádiós szerepléseit, a protestáns egyházi sajtóban, irodalmi- és hetilapokban megjelent írásait régóta ismerem. A tudós költők társaságához tartozó személyiség ő, aki ráadásul gyakori esteken, kötetbemutatókon, tudományos konferenciákon mutatja föl színes egyéniségét. Itthon és külhonban egyaránt. Itt és most a költő áll a középpontban, legszebbnek ítélt verseivel. Ezeken a műveken is átsüt a fent vázolt összetettség, természetesen a költészet mindenkori természetének megfelelően.

Tovább a szorosko.eu cikkére >>>

Húsz díjat osztottak ki a 17. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSzT) június 17-ei gálaestjén, mellyel lezárult az idei szemle. A legjobb előadásnak járó elismerést a budapesti Örkény Színház Mesél a bécsi erdő című produkciója kapta, a legjobb női főszereplő Ónodi Eszter, a legjobb férfi főszereplő pedig Trill Zsolt lett. A további díjazottak a cikkben találhatók.

Tovább a kultura.hu cikkére >>>

A művészet mibenlétéről gondokodtat el az két helyszínen, Dunaújvárosban, és a székesfehérvári múzeumban zajló kiállítás, amely autizmussal élő alkotókat és kortárs művészeket hoz össze.

Szabó T. Anna Törésteszt című kötetének novellái eredetileg a Nők Lapjában jelentek meg, tárcák formájában. Ez a kontextus sok mindent meghatároz a szövegekkel kapcsolatban: nem feltétlenül a legkidolgozottabb karakterekkel működnek, azonban beleragadnak az ember fejébe, továbbgondolásra késztetve olvasójukat. Ezek a novellák – a szerző korábbi prózai nyitásaival, a Senki madara című kisregénnyel és a Fűszermadár című meseregénnyel szemben – egyértelműen felnőtteknek szólnak.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Kritikusunk elsősorban a két határon túli produkció miatt utazott Pécsre, de részt vett a POSZT további programjain is, így a Nyílt fórum felolvasó színházi produkcióin, valamint további versenyelőadásokon.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

Üres

Megint ez a ház. Csak most
értem ide. A csend már belevéste
az árnyékokat a tájba. Apa,
hol vannak a kutyák,
kérdeném, de az üres szobában
csak emlék kering, vállamra száll
és látni, az udvaron teknőbe
önti a holdfényt és mosni kezd anyám.

Keresztre feszített Jézus egy óriási pepsis plakát mellett, egy amis és egy hippi pár együtt kémlelik az óceánt, egy nyilazó szobor, aki az egyik látogatót veszi célba, egy próbababa, aki a járókelők után leselkedik – az irónia, a pikírt humor a legfőbb jellemzője Elliott Erwittnek. Talán ez az ő sajátos védőpajzsa, amelyet a világ és önmaga közé helyezett. – A legtöbb kortársammal ellentétben én nem vagyok komoly fotográfus. Inkább azt mondanám: komolyan veszem a komolytalanságot – vallja a 89 éves fotográfus, akinek képeiből most a Capa Központban és a Mai Manó házban nyílt kiállítás.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

Szerinted lehetséges az, hogy nem sokkal ebéd után, egy madár repüljön át a csukott ablakon?


Annak a kis jószágnak meg sem kottyan a kemény ablaküveg, hanem, mintha csak valami vékonyka párafátyol lenne, ki-be repdes rajta, majd mikor megelégeli a mutatványt, leszáll az asztalra közvetlenül a telefon mellé és egyik, kinyújtott szárnyával leemeli a kagylót. Leemeli, azután óvatosan az asztal lapjára helyezi, felröppen a nyomógombokhoz és egyik számról a másikra ugorva, hívást kezdeményez. A döbbent ember, meg csak néz és kis idő múlva arra lesz figyelmes, hogy a kagylóból, valaki recsegő hangja, hallózik.

Kiforrott hanggal, szigorú szerkesztésmóddal és skandináv mitológiával találkozhatunk Ferencz Mónika verseiben. Vagy éppen matematikai szakszavakkal és csillagképekkel. Mindez hatványozottan igaz Hátam mögött dél című első kötetére, amelyet olyan kinyitni, mint gyermekkorunk kedvenc kihajtható, 3D-s könyveit. A lapok közül azonban várkastély helyett a váci cementgyár kéménye, királykisasszony helyett Solvejg bújik elő, a ravasz rókából pedig már csak a csontjai maradtak.

Tovább a felonline.hu cikkére >>>