Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
H dec. 11, 2017 @16:00 - 12:00AM
III. Óbudai Képzőművészeti Tárlat - Szindbád-Óbuda c. kiállításmegnyitó
H dec. 11, 2017 @17:00 -
Spiró György: Kőbéka - Kötetbemutató
H dec. 11, 2017 @17:00 - 12:00AM
Kiss Márta: én te (n)ő - Kiállítás
H dec. 11, 2017 @17:00 - 12:00AM
Szakács Imre: 7x7 - Kiállítás
H dec. 11, 2017 @17:00 - 12:00AM
Zvolszky Zita: Angyal-Ember-Áldozat c. kiállítása
H dec. 11, 2017 @17:30 - 12:00AM
Péter-Szabó Katalin és Vágó Zoltán: MIKRODUETT - Kiállítás
H dec. 11, 2017 @18:00 -
X beszélget Y-nal - Párbeszélgetés Szántó T. Gábor íróval
H dec. 11, 2017 @19:00 - 12:00AM
HEGEDŰS 2 LÁSZLÓ: A SZOCIALISTA SZÜRREALIZMUS TITOKZATOS BÁJA vizuális szimfónia
K dec. 12, 2017 @15:30 -
A Zelk Zoltán-díj ünnepélyes átadása a PIM-ben
Sze dec. 13, 2017 @18:00 - 12:00AM
KAPU - Kiállítás

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

jooble.org

 

feed-image RSS

 

TRANSZFER



Már második napja északra tartva, megállás nélkül, dohogva fúrta előre magát az enyhe emelkedőn a kopott, zárt vagonokból összeláncolt szerelvény a kifosztottá csupaszodott, elárvult végtelen mezőn, mindig csak nyílegyenesen észak felé, mintha utasaival nem is egy elérhető, emberlakta településhez igyekezne, hanem egy új, emlékeztető meridiánt akarna fölrajzolni glóbuszunknak erre a mindközönségesen csak sztyeppének nevezett, annyiszor elátkozott karéjára.

Benne az elgémberedett férfiak némán szorongtak kíméletlen ökölharcban kivívott helyükön, nem szóltak egymáshoz, magukba süppedten néztek a süket semmibe, mintha nem maradt volna szavuk, sem arra, amit látnak, sem arra, amit éreznek. Gondolattalanná vert, vágytalanná alázott lényekként haladtak végzetük felé, félszáz bóbiskolva szendergő kényszermunkás meg az az összezúzott lábú, ájult fiú, akit ráadásként dobtak föl az őrök induláskor, mielőtt rájuk zárták a vagonajtót.

Az irodalmi műfajok elrendeződésének tekintetében a hetvenes évtized a próza prosperálásának időszaka volt. A hatvanas évek lírai dominanciájához képest „mélyrehatóan átalakult a műfaji-poétikai értékhierarchia”, melynek az epika vált a főszereplőjévé. Az irodalmi térbe lépő fiatal szerzők — Bereményi, Csaplár, Spiró, Dobai, Hajnóczy, Nádas, Esterházy — poétikája már nehezen volt leírható az abszolútumok által meghatározott, azonosuláson és/vagy tagadáson nyugvó értékvilág, és az ezt közvetítő viszonylag homogén poétikai rend keretein belül.

Tovább a muut.hu cikkére >>>

Borbély Alexandra kapta a legjobb női főszereplőnek járó Európai Filmdíjat a Testről és lélekről című filmben nyújtott alakításáért szombat este Berlinben. Borbély Alexandra, aki a díjat a meghatódottságtól sírva vette át, rövid beszédében köszönetet mondott Enyedi Ildikónak, a film rendezőjének, hogy eljátszhatta a szerepet.

Tovább a szinhaz.org cikkére >>>

 

Tárgy

 

Forgatod a szavait. Alájuk
nézel, de egyik sem kő:
mind kavics.

A járda, a háza előtti járda -
egyik kockakő sem volt
vízszintben. Nem kellett
becsukni a szemet ahhoz,
hogy bizonytalanul
lépdelj. Mindig szürkület.
Tudtad, hogy hol vagy,

Érosz egy hűvös, sötét sarokban, teret engedve Thanatosznak. Ismeretlen fotográfiák címmel nyílt kiállítás Kerekes Gábor élete utolsó szakaszában készült, és eddig be nem mutatott képeiből.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

A hang illata

Noé és az oltár

    A szépség és a kellemes illatok egy tőről fakadnak. Sőt a szabadság is egy illat. Az esztétikai érzék is. A zenemű minden hangja, akkordja felidéz egy-egy illatot, ízt. Képeket, emlékeket hoz be a tudatba. Mintha virágok nyílnának egy káprázatos mezőn, amikor Chopin vagy Vivaldi harmóniái megszólalnak. De ugyanígy a szavaknak is van színük és szaguk. Mintha testek lennének a kifejezések. Van kiterjedésük, anyaguk. Textúrájuk. A mondatok, versek hangulatokat teremtenek. Képesek a szavak vágni, szúrni, mintha fegyverek lennének. De ugyanakkor meg tudunk fürödni bennük, le tudunk mosakodni általuk lelkileg-szellemileg, ha kiáradásuk egy tiszta szájból származik.

    A Bibliában is van példa erre. A tisztelet és az Isten méltánylása, dicsérete mindig jó illatot áraszt. S ez a beszéd, a hangszerelt hódolat-imádat, magával ragadja és vonzza az atmoszféra pozitív erőit.

Az Orpheusz kiadó dupla könyvbemutatót tartott: a közismert kutató és esztéta, Horkay Hörcher Ferenc új verseskötetét, A szelídek városát ismertették, és itt mutatta be Dsida Jenő költészetéről, műfordításairól írt négykezesét a Mózes Huba és Kabán Annamária irodalomtörténész-házaspár is. Koncz Tamás tudósítása.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Vannak ismert akciófilmes klisék: kiszállni vágyó profi, elrontott utolsó meló, versenyfutás az idővel. Láttuk már ezeket, nem is egyszer. Jeremy Rush Netflixen debütáló filmje a Wheelman mégis megtalálja a módját, hogy ezt az ismert csomagot századjára is eladja nekünk.

Tovább a filmtekercs.hu cikkére >>>

lászt...

hányingerem van
a merikrisztmeszektől,
a leticsznóktól,
a dzsinglbellzektől,
és mindjárt
a hepinyújírektől is az lesz

∞ 12.07.

December 19-én újra kortárs aukciót rendez a BÁV. Bár a hagyományos művészeti aukciókon eddig is szerepeltek kortárs festmények, de tematikus árverést 15 év után most tart először az Aukciósház, amelynek célja, hogy mind szélesebb gyűjtői és befektetői igényeket tudjon kiszolgálni.

Tovább a mutargy.com cikkére >>>

 

Márkatudatos koporsóválasztás (4.)

 

Ebéd után a cserkészvezető odasündörgött Pierce Brosnan-hez.

 - Kérsz cukrot, Mr. Brosnan? – kérdezte bratyizósan a parancsnok, azzal előkotort a zsebéből két aszott, viharvert tejkaramellát és a másik ember felé tartotta mind. A színész úgy tekintett a felajánlott élelmiszerre, mintha a jó öreg cserk.vez. egy termetes csótánnyal kínálta volna.

- Nem, kösz. Van sajátom.

Nem volt sajátja.

- Mit tehetek önért, parancsnok? – kérdezte Pierce, mert látta, hogy Reissmüller nézegeti. - Próbál belátni?

- Belátom, hogy maga tanult embernek tűnik. Értelmességinek. Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy az ön kolosszális agya bőven alkalmas az intellektuális mocorgásra. Árulja el, mi a nyugalma titka?

- Az állandó önvizsgálat.

- Az meg mi?

- Figyeljen, mutatok valamit – Pierce bizalmasra halkította hangját, a farzsebébe túrt és elővette a tárcáját, majd abból egy csecsemőt: egy régi kisbaba fekete-fehér fényképét. - Maga filozofikus alkat, parancsnok? – kérdezte Reissmüller-t, noha tudta a választ.

- …nem igazán…

Milyen a mai magyar gyerekirodalom, mennyire beszél a máról, mennyire korszerű, és persze mely könyveket ajánlja a szakértő az idei termésből? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Szekeres Nikoletta irodalmártól, a Mesebeszéd – A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve című kötet szerkesztőjétől.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

Kecskeméten és Székesfehérváron is bemutatták nemrég Bertolt Brecht darabját, de a két előadás már címében sem egyezik. Nem csoda, a művet többféleképpen szokták nálunk emlegetni. Kecskeméten az eredeti, Der gute Mensch von Sezuan tükörfordítását választották: A jóember Szecsuánból. Székesfehérváron a hazánkban talán leggyakrabban használt címet alkalmazták: Jó embert keresünk.

Tovább a theater.hu cikkére >>>

csodamagzat

a csodamagzat
díszlépésben rugdalózik
díszlépésben gondolkodik
és kotta híján
buborékokkal komponálja
első szimfóniáit
a csodamagzat
ötletei kvadrofóniában fogannak
a biztonság kedvéért
már előre önmaga-hamisította
gépkocsivezetői jogosítvánnyal
rendelkezik
s midőn meg is születik végül
három feje van

Valaha a pedagógia jelképe volt a porló kréta. Felír, hangoztat, ismétel, töröl! Ugyanaz a tudás felíratik és eltöröltetik, újra és újra… – írja Káplán Géza. A Néző című László Zsuzsi-kiállításról. Jurányi Ház.

Tovább a librarius.hu cikkére >>>

 A The Room-jelenség

 

Tommy Wiseau 2003-ban debütált egyszerre tehetségtelen íróként, tehetségtelen rendezőként és tehetségtelen főszereplőként. A film utóélete már izgalmasabb.

 

"Hallottál már a The Room (A szoba) című filmről?", kérdezte londoni ismerősöm egyik magyarországi látogatása során. "Minden évben lejátsszák egyszer a mozikban, általában teltházas."

A szüleim számára például elég érthetetlen volt, hogy miért akarna valaki megnézni egy olyan filmet, amit korábban már látott; azonban ismertem olyanokat is, akik rendszeresen összegyűltek a társaságukkal, hogy megnézzék a Ponyvaregényt, annyira beleszerettek abba a filmbe.

"Ez olyan, mint a Ponyvaregény?", kérdeztem vissza. "Annyira kultikus, hogy az emberek nem tudnak betelni vele?"

"Nem, szó sincs erről!", hangzott a válasz. "A világ egyik legrosszabb filmjének mondják. Az emberek azért nézik meg újra és újra a moziban, hogy együtt röhöghessenek rajta, milyen béna."

Veteránolvasónk, Nagy Imre időről időre friss irodalmi műveket szemléz. Most Tompa Andrea Omertájáról írt.
Rózsákról, tövisekről. Tompa Andrea Omerta című regénye (Bp., Jelenkor, 2017) – az utóbbi évek egyik legfontosabb munkája – Erdély huszadik századi történetéből meríti tárgyát. Cselekménye az ötvenes években játszódik Kolozsváron. A történetet négy elbeszélő – egy férfi és három nő – összekapcsolódó, egymást kiegészítő elbeszéléséből ismerjük meg. A férfi, a könyv főhőse Décsi Vilmos kertész. Ezt a tehetséges, ám iskolázatlan, rózsanemesítéssel foglalkozó autodidakta szakembert a román kommunista hatalom „kiemeli”, egyetemi tanár lesz, a hibridizáció terén elért sikerei alapján Állami-díjat kap, továbbá személygépkocsit sofőrrel, kertjéből pedig Stáció néven növénynemesítő intézetet kreálnak.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

Új módszert kaptunk a kezünkbe, amivel a filmtörténet rejtett összefüggéseire deríthetünk fényt.
 
Aligha újdonság, hogy kellően lelkes érdeklődéssel mágikus aurát vonhatunk akár jelentéktelennek tartott tevékenységek köré is. Ilyenkor képesek vagyunk részletekbe menően alapos módszertant kidolgozni, bámulatos makacssággal kitartani és hosszú éveken át szöszölni olyasmivel, ami a külvilág szemében időrabló haszontalanságnak tűnik. Egy kósza ötlet, egy könnyed gombnyomás pillanatnyi öröméből néha szenvedélyes tevékenység lesz, és a semmiségként indult unaloműzésre hamarosan már figyelmet érdemlő hozzájárulásként tekintünk, miközben fáradhatatlanul kutatunk a folytatás végtelenbe vesző lehetőségei után.
 

Pécs
(Kovács József Hontalan emlékére)

öreg és kivénhedt, mint a Pannon-tenger dübörgése
eozin bikaorr mutat utat a semmibe fúrva
gyakori, vagyis szinte állandó mentálbufencek kora 
dekadens pribékség győzedelmes tora ( meg sosem feneklik )
fosztás, kobzás, a gondolkodó elmék padlássöprése
üres kagylóhéjak, utca nélküli vizeldék a fejek
vezetők messziről bűzlő árulásszagokat eregetnek
foltozott vitorlák metszik ketté a csendet
szilikontól dagadó mellekben légüres öntudat
irodalom? irodalom... messze fújt passzát
néhány csúcs, mint a Tettye a ködben, 
bizonytalanul és megkérdőjelezve lebeg
nem az alkotás és nem az érték a cél
itt menőség dívik és számlálópörgető igazságok vannak
alapítványok, társulások és szabadkőművesek kalapálják saját eozinútjukat
nem mondható ki semmi
itt minden és mindenki civil

A zanzibári születésű 63 éves Lubaina Himid brit festőművésznek ítélték az idei Turner-díjat. Lubaina Himid a rangos brit művészeti elismerés eddigi legidősebb, egyben első afrikai-brit női kitüntetettje.
 
A 25 ezer fontos (több mint 9 millió forintos) pénzjutalommal járó Turner-díjra két és fél évtized után az idén első ízben lehetett ismét 50 évesnél idősebb művészeket jelölni. Az először 1984-ben odaítélt, J. M. W. Turner XIX. századi brit festőművészről elnevezett elismerést 1991 és 2016 között csak 50 évesnél fiatalabb művészek kaphatták meg, de ezt a megkötést tavaly feloldották.
 

 Ignoramus – ignorabimus

Kontra György és a teljes ember

 

 

– Új biológiatanárt fognak kapni – jelentette be osztályfőnökünk, Kovács tanár úr a hírt.

– Már megint – indult meg a morajlás az osztályban –, három év alatt ez a harmadik.

– Ne izguljanak, jövőre már nem tanulnak biológiát, úgyhogy új tanár sem lesz – mondta cinkos félmosollyal Kovács tanár úr, és betette maga után az ajtót, amely hamarosan, egy erélyes rántásra, újra kivágódott.

Alpakkaszürke öltönyben, fehér ingben és sötétkék-fekete csíkos nyakkendőben belépett Yves Montand. Vagy valaki, aki magával hozta a világsztár eleganciáját, jelentőségteljes személyiségének auráját. Ahogy felült a dobogón az asztalra, keresztbevetett lábbal, az is maga volt a hanyag elegancia. Orrhangon, raccsolva szólalt meg, akárha francia alteregója.

– Most azt kérdezhetik, mit keresek én itt? Elárulhatom: nem sokat. (Röhögés.)

Azért jöttem, mert összehoztam egy biológia tankönyvet harmadik gimnazistáknak, tehát maguknak. Még csak kísérleti állapotban van, annyi példányban, ahányan az osztályban vannak, és mielőtt véglegesíteném, ki akarom próbálni magukon. Igen, nem kell összenézni, nem kell sugdolózni: maguk lesznek a kísérleti nyulak. (Kollektív sértődés.)

– És miért pont maguk? Mert én a gimnázium legrosszabb harmadikos osztályát kértem, mert azon tudom a legjobban lemérni, hogy jó-e, amit írtam, hogy eljut-e a leggyengébbekig is. (Ezt is megkaptuk. Újabb morajlás.)

– Most pedig elmondom, hogyan zajlik majd ez a kísérlet. Én nem fogok a könyvből tanítani, se az anyagból, egyáltalán nem fogok tanítani, hanem óráról órára feladok egy fejezetet, és a következő órán abból, hogy ki milyen kérdést tesz fel az anyaggal kapcsolatban, látni fogom, milyen alaposan olvasta el. Ha olyat kérdez, ami benne van a könyvben, akkor az elégtelen, ha sikerül rámutatnia valakinek egy hiányzó gondolati láncszemre, kellőképpen ki nem fejtett magyarázatra, netán logikai hibára, az jeles. A sajtóhibák felfedezéséért piros pont jár. A téma: az ember biológiája.

Két fiatal költő, akik tudatosan kerülik a költőnő megnevezést – hogy miért, arra is választ kaptunk az estükön, amelynek vezérfonala az erotikus költészet volt. Varga Melinda és Viola Szandra felolvasása után őszinte és felszabadult beszélgetés bonatkozott ki líráról, testiségről, női- és férfimúzsákról.

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

A Testről és lélekről rendezője, Enyedi Ildikó péntek este vehette át a magyar színház- és filmművészet kategóriában a Prima Primissima Díjat.

Tovább a magyar.film.hu cikkére >>>

FEHÉR TOLLPIHÉK

 

 

„Hogy ne egyenek annyit az üzérek,

s hogy a halottak feltámadjanak!”

 

(Nemes Nagy Ágnes: A szabadsághoz)

 

 

Azok az összezsúfolt fehér pulykák,

utazva biztos végzetük felé,

a duplarácsos vasrekeszekben

nem rikoltoztak, nem rettegtek.

Az állandó veszély

megszünteti a veszélyérzetet.

 

Behúzódtam autómmal a kamion mögé,

lemondtam arról, hogy megelőzzem.

Az ádventi langyos délelőttben

egy-egy tollpihe a szélvédőmre hullt.

Dúdoltam, mint egy ócska slágert,

a magam költötte dallamot:

Jézus, ne hagyd,

Jézus, nem ez a születésnapod.

 

Spontán. Spontán válogatás. Szubjektív objektumok. Spontán, intuitív és individuális. Spontán. Spontán gesztusok, spontán örömök, spontán és tervszerű, illetve (talán) öntudatlan ön-terápiák… Spontán, esetleges, eset-teljes és kvázi… Spontán érzékelés, spontán égés, öngyulladás, szellemi szikrák, lelki tűz-esetek… Elektromos mezőkön: elektromos székek = elektromos kis-ülések… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA
 

A bukta



Történt egyszer, valamikor… délidőben… Konyhaország Sütőmegyéjének Tepsivárosában, hogy sütemények születtek.

Mosolygósan pirosak voltak, és csivitelve-csacsogva indultak el a süteményestálak felé. Vidáman meghemperegtek a porcukorban, majd szép sorjában felcsücsültek a tányérokra.

De volt közöttük egy, aki nem hasonlított a testvérkéire.

A többiek rögtön gúnyolódni kezdtek.

– Hát te miféle szerzet vagy, hogy nem hasonlítasz ránk? Mi bukták vagyunk, és tele a bendőnk lekvárral. Te milyen bukta vagy, hogy nincs benned semmi?

Bánatában a kis süti elindult világgá.

Elhagyta Konyhaországot, és a szomszédos Spejziában kötött ki. Hatalmas felhőkarcoló polcokon befőttesüvegek sorakoztak, lent a földön pedig kosarakban krumpli, hagyma és uborka púposodott.

Virág Zoltán: Bácskai származású vagy, s e régió meghatározó színtere írói világodnak. Milyen szellemi és kulturális örökséggel látott el téged szűkebb pátriád, Topolya és környéke?
 
Bencsik Orsolya: Édesanyám magyartanár volt egy középiskolában, aki a kezdetektől előfizette a legendás Új Symposion folyóirat kishegyesi folytatását, leágazását, a Symposiont. Ez a kilencvenes években történt, a balkáni háborúk idején, és Aaron Blumm (alias Virág Gábor) és Szerbhorváth György szerkesztette a lapot, de Pressburger Csaba, Mirnics Gyula és Szakmány György is ehhez a körhöz tartozott. Nekem ez nagyon meghatározó élmény volt, például emlékszem arra, hogy tizenkét éves vagyok, és izgatottan várom haza anyámat, tudni akarom, jelent-e meg új Jódal Kálmán-próza, jóllehet mindig félve, borzongva olvastam Jódal kísérteties és brutális Neusatz-szövegeit.
 

Az izraeli gyermekelőadás kevés eszközzel, annál több játékos fantáziával mesél az állatokról a Hatszín Teátrumban. Többek között arról, miért sírt a hal.

Két színésznő ad elő öt történet, mutat meg egy élénk és elképesztő világot. A gyerekek betekintést kapnak Oded Burla papírból készült, bizarr állatainak életébe. Hogyan reagál a zsiráf, amikor a holló felajánlja neki, hogy csomót köt a nyakára? Ki képes szerelembe esni a skorpióval? És főként, miért sírt a hal?

Tovább a szinhaz.hu cikkére >>>

 

Sétáló kezek



Cili néni magas volt és mosolygós szemű. Fényes,

fekete konty csücsült a fején. Egyszer láttam amikor

fésülte és eldöntöttem, ha majd nagy leszek, nekem is

hosszú, fekete hajam lesz és olyan kék karikák

a szemem körül, mint Cili néninek. Miki is szerette

Cili nénit, de ez egyáltalán nem zavart, mert engem

sokkal jobban szeretett. Egymás mellett volt az ágyunk.

Visszatekintés Blaskó János, Gadányi Jenő, Jakobovits Miklós, Karátson Gábor, illetve Bocz Gyula, Cerovszki Iván, Csutoros Sándor, Dombay Győző, Lisziák Elek, Ócsai Károly, Szeift Béla művészetére
 
A politikával átitatott korszakokban a művészet szerepe és a művészek helyzete kiszolgáltatott. Így volt ez a Rákosi, Kádár (és Ceaușescu) nevével fémjelzett időszakban is, melyet a Magyar Művészeti Akadémia intézménye, a Műcsarnok most bemutatott, öt – egymással szorosan összefüggő – kiállítása megidéz. A kiállítások „félárnyékban" maradt életműveket emelnek újra a fénybe, hogy megvizsgálják az akkori művészet helyzetét, az alkotók egzisztenciális tereit, művészeti és életstratégiáit, különös tekintettel a kívülállás és az ellenállás egyedi formáira.
 

A pozitív kópia

Számíthattam volna rá, mert tapasztaltam már, hogy amikor költő ír költőről, írásában az elismerés egymást felülmúló fokozataival fogok találkozni. Varga Rudolf, A czipotti világváltozat című kötetével ismerkedve is ez történt. Ez a könyv, tűnődtem mindjárt az első oldalak fölött, az elragadtatott impressziók fesztelen stílusban megírt könyve.

De mi is az, ami az esszéista Varga Rudolfot, a költő Czipott György versei olvastán olyannyira megejtette? Elsősorban a költő bátor, szóalkotó és ebből építkező mondatképzési vonzalma. A költő küzdelme a nyelv anyagával, hogy a modernitás utáni korszak állapotát a maga új, saját, sajátos nyelvén ábrázolhassa. Vagyis az, ami Czipott György költészetében a leginkább figyelemre méltó.

Hétfő hajnalban, 55 éves korában elhunyt Csontos János József Attila-díjas költő, író, újságíró, publicista – közölte a Magyar Írószövetség az MTI-vel. Csontos János méltósággal viselt, súlyos betegség következtében hunyt el. Temetéséről később intézkednek.

Csontos János az írószövetség választmányi tagja, az NKA Szépirodalmi Kollégiumának kurátora volt, alapítója a Határ, a Folyam, a Magyar Napló új folyama és a Nagyítás című irodalmi lapoknak. Újságíróként dolgozott a Hajdú-bihari Naplónál, az Esti Hírlapnál, a Magyar Nemzetnél, a Duna Televíziónál és a Magyar Időknél.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

 

Gerendás „a szakma Tomijának” nevezte Somló Tamást a november 27-i Somló Cirqsz ráadás koncerten. Hangsúlyozta, hogy kevés ember van, aki miatt a magyar zene képviselői olyan formán összegyűlnek, ahogy nyáron a Szigeten tették, most pedig az Akváriumban.

Tovább a kulter.hu cikkére >>>


Aktuális furcsaságok

       

  csigalét

      
szokása volt, hogy
reggelente
rohanását még
visszafogta,
félredőlt házát
izomerőből
izgatottan
egyensúlyozta,
hogy a javítást
nyélbe üsse;
/testgyakorlásnak is
megteszi/ de
egyről a kettőre
nem jutott;
keresgél rajta 
ablakot,
mert hátha kintről ...
de nem talált,
így hát naponta
újrakezdve, e furcsa
pózba tekeredve
cipelte házát
megdőlten tovább.

Aranykor – aranyképek címmel, 200 éve született Arany János alcímmel írt ki országos pályázatot képző- és iparművészek részére néhány hónappal ezelőtt a Belvárosi Művészek Társasága. A kiíró a pályázati idő rövidsége miatt eleve elnézést kért az érdeklődő művészkollégáktól, az idő rövidségét külső okokkal magyarázva: a kiállítást a tervezettnél jóval előbbre kellett hozni. Nos, a falakon mintegy negyven művész művei láthatóak, ami az aktuális körülményekhez képest jónak is mondható. Más kérdés, hogy Arany János költői nagyságához, a magyar kultúrában, a magyar nyelv értékeinek a megőrzésében, gazdagításában játszott szerepéhez képest viszont nem mondható elsöprő erejűnek a művésztársadalom érdeklődése. Az érdeklődés hiánya annál is inkább feltűnő, mert hivatalos emlékévet hirdettek, de hasonló kortárs művészeti kezdeményezésről nem nagyon lehet hallani.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

A bokszoló

 

A bokszoló megebédelt a városközpontban. Nem sokan voltak az étteremben. Sanyi barátjával, Gáborral az étterem hátsó részén ültek.

– Rég ettem ilyen finomat! – mondta Sanyi

– Te mindig csak otthon eszel!

– Hát tudod, buksz tárca kérdése is ez.

– Ne siránkozz! Nem vagy te olyan szegény!

Sanyi a lecsó elfogyasztása után rendelt egy kis pohár mézes likőrt is.

– Engem nem hívsz meg?

– Ha akarod…

Pozitívan hatott-e az emigráció a művészekre? Egyáltalán beszélhetünk-e emigrációról egy művész esetében? Miként befolyásolta a kinti élet a magyar avantgárd mozgalmat? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kapott az, aki ellátogatott a novemberi PIM Esti Extrára, ahol az avantgárd és az emigráció kapcsolatáról beszélgetett Passuth Krisztina művészettörténész, Ablonczy Balázs történész, Petőcz András író és Nagy Csaba lexikográfus.

Tovább a kultura.hu cikkére >>>

Christian a stockholmi X-Royal Museum kurátora. A társadalmi bizalmatlanságról szeretne kiállítást bemutatni. Megvan a művész. Megvan a PR-csapat. Megvan a személyes kötődés. Christiannak csupán annyi a feladata, hogy végigvigye a projektet a bemutatóig. Nem számít rá, hogy saját bizalom-keresése közben megfordul vele a világ.

Ruben Östlund (Lavina) ötödik nagyjátékfilmje Arany Pálma díjas lett Cannes-ban.
 

Az egyre rövidülő nappalok, a korai sötétség és a közelítő tél sokunk kedvére negatívan hat. Szerencsére számtalan módon védekezhetünk az egyre szürkülő környezet keltette kedvetlenség ellen, egy-egy színes kiegészítő a ruházatunkban, egy-egy színes tárgy az otthonunkban csodákra képes. Az alábbiakban a műtárgy.com olyan élénk színekkel megfestett alkotásokat ajánl, amelyek egy közelgő aukción szerepelnek majd.

Tovább a mutargy.com cikkére >>>

Menóra és elme

Képtalálat a következőre: a menóra jpg képek

 

    A hetes szám a teljesség száma a Biblia szerint. A tökéletesség, a mennyei dolgok mennyisége. Ami egyfajta minőség is. Isteni ihletés és transzcendens inspiráció van benne. Egyértelműen a jó dolgok és a szeretet jelképe, szemben például a három hatossal, 666, ami a gonosz védjegye. A másik ilyen szent szám a hármas. A kettes számrendszerben a hetes: három darab egyes: 111. Minden azonos lelkület megtalálja a hasonló identitást még egy másik dimenzióban is.

Závada Péter költő lett a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj idei győztese. Az alapító jelenlétében megrendezett csütörtöki díjátadón Keresztury Tibor, a kuratórium elnöke méltatta a díjazott munkásságát, hangsúlyozva az ösztöndíj létrehozásának jelentőségét a kortárs magyar irodalom, legfőként pedig a fiatal írók, irodalmárok támogatására fordított anyagi források szűkössége idején.

Tovább a konyves.blog.hu cikkére >>>

        Fülkefényben

 

                                                                          Képzeld el, hogy az emberek

egy barlangszerű föld alatti lakóhelyen

[…] gyermekkoruktól fogva

[…] meg vannak kötözve…

  (Platón:Állam VII.514a) *                                                                                  

 

Mint valami furcsa fürdőhelyen: a kabinsor.

Vagy magánzárkák? A kabinos, a börtönőr

udvarias, de határozott mozdulattal tessékelt

befelé a frissen lakkozott zárkák egyikébe,

mely belülről szekrényre inkább hasonlított,

mint bármilyen szűk építményre, cellára akár.

Csupa-fal, egyszemélyes fenyőfa fülkébe jutottam,

melyben egy falra szerelt pad vagy lóca volt

az egyetlen bútordarab. Még kübli se. De minek is?

Magyar dokumentumfilm lett a legjobb a 33. Interfilm Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon. Dombrovszky Linda rendező a legidősebb magyar egypetéjű ikerpár történetét feldolgozó Volt egyszer két balerina című alkotása nyerte el a Berlinale utáni második legnagyobb németországi fesztivál közönségének szívét.

Tovább az mno.hu cikkére >>>

A szeretet stafétáját Máté Pétertől átvevő Elton Johntól a menekülteket mentő Supermanig bejártuk drMáriás A szeretet soha el nem fogy! című tárlatát. A szimbolikában pedig maga a művész segített eligazodni. Galéria!

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

Gerinc – 2. rész

 

Az esés

 

pillanatában már tudom, hogy ebből baj lesz. Amikor az ember maga körül nem folyamatos filmet lát, hanem képkockák sorozatát, akkor mindig baj van. A hangok is tompulnak ilyenkor, és a fények, a zuhanás lassított felvétel, magatehetetlenül repül a test, irányíthatatlan, pillanatokra megáll a levegőben, csak annyi időre, hogy az ember felfogja, ebből nem jöhet ki jól. Ilyenkor még nem lehet tudni, mekkora lesz a baleset, törés vagy bénulás, deréktól lefelé. A vaslépcső peremébe vágódik a gerincem és a bordám, azután a medencém következik. Látom a körülöttem állók arcán a rémületet, lehet, most vége a jó életnek, csak erre gondolok, eddig viszonylag gondtalanul éltem, és mi lesz, ha. Rettenetesen fáj, ahogy becsapódik a testem, véres lett a kabát ujja, mondják körülöttem, hall engem? Tud mozogni? Még nem tudok mozogni, de azt már felfogom, hogy bár a testem a peronon, a fejem a villamos lépcsője alá került, a villamosvezető csenget, becsukja az ajtót, el fog indulni, nem érdekli őt, hogy félig a villamos alatt fekszem.

 
Bevallom, titkon hepiendet reméltem, bár Potozky László eddigi művei alapján erre nem sok esély kínálkozott. Az Égéstermék a borító ajánlója szerint egy közép-kelet-európai fővárosban kitörő forradalom fikciója, persze mindenki azonnal Budapestre gondol, és a helyszínek, politikusok és események akár meg is győzhetnek e sejtésekről. De a lényeg messze nem ez.

Nanni Moretti előző filmje, a Van pápánk! forgatása alatt elvesztette anyját, és most egy megindítóan személyes és szokatlanul vicces drámában mesél kettejük búcsújáról. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.

Tovább a revizoronline.com cikkére >>>