VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Usier Tamara Virágzó fák a hátsó kertben című verséről
Usier Tamara Virágzó fák a hátsó kertben
Mint virágzó fák utcalámpafényben, habzik tisztálkodó lányok térdhajlatán a szappan, fülkagylójukban tenger zúgja zsoltárok dallamát, szépek s gyöngék, újszülött gidák.
Tisztálkodnak a lányok, fogaik közt áldozati bárány nyers húsának eleven sejtjei, nyelvük alatt csak gyűlik a nyál, mióta kedvesüket elhagyták, képtelenek nyelni.
Hiába meresztik nagy szemüket házaik kék zsalugáteres ablakai mögül, nem látnak rá a hegyoldalban nyugvó temetőre, de nem is oda akarnak. Nem ott vannak eltemetve ártatlan szeretőik: elkaparták őket a hátsó kertben.
Akik azt a hangzatos butaságot hirdetik, hogy a világnak már vége – alig két hete Demény Péter költő tette ezt Kukorelly Endrével folytatott vitájában a Litera.hu oldalon – azok (egyéb hitetlenségük mellett) nem hisznek a költészet erejében, küldetésében, és nem ismerik Usier Tamara itt olvasható versét. Másfél hónappal ezelőtt fedeztem fel a szerkesztőségi postafiókomban: a szerző a „semmiből”, közlés reményében küldte. Még nem kész költő, megjósolhatatlanul hosszú út előtt áll; egyelőre annyi biztos, hogy Székelyudvarhelyen született 2001-ben, és a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem diákja. Késő este volt, kissé gépiesen kezdtem olvasni a művet, de már az első szakasznál kikerekedett a szemem, s régen éreztem ilyen szellemi izgalmat. Tessék, nincs vége a magyar költészetnek, nincs még veszve a világ, gondoltam. A két legfrissebb benyomás: ez a lány ösztönösen érzi a ritmust, a magyar nyelv muzsikáját, illetve a balladisztikus vershangja Nagy Lászlóéra emlékeztet, miközben szilárdan megáll a saját lábán, egyéni. Húsz évvel idősebben, azaz tapasztaltabban, a harmadik szakaszt Tamara talán másképpen oldaná meg, esetleg negyedik szakaszt is toldana hozzá – de ez most, 2024-ben, huszonhárom éves szerzői fejjel így jó, így ígéretes. Levelezésünk során megtudtam, hogy az Usier családnév három nemzedékkel ezelőtt még német módra sch-t tartalmazott, Uschier, de a Trianon utáni helyi hatalom románosította. Tehát egy erdélyi szász család magyar ajkú sarja áll most előttünk, akiben a harmadik évezred elején is lélegzik, villog, muzsikál a székely balladák világa… Talán az egész történetben ez a multikulturalitás, ez az eleven hagyomány a legizgalmasabb. A mű első közlésben a Magyar Napló 2024. júliusi lapszámában jelent meg.
Zsille Gábor
Megjelent: 2024-07-15 06:00:00
|